Több tucatnyian kerültek be neves szimfonikus együttesekbe a Zeneakadémia közelmúltban végzett növendékei közül. Hogyan készíti fel diákjait az egyetem a zenei életre és a zenekari működésre? Cikksorozatunk második részében erről beszélgettünk Takács-Nagy Gábor hegedűművész-karmesterrel és Hotzi Mátyás csellóművésszel.
Amint a múltkori cikkben – amelyben Keller András és két korábbi zeneakadémiás diák nyilatkozott – már felvázoltuk, a 2020-ban és 2021-ben diplomázott zeneakadémisták közül 59 fiatal tehetség lett többek közt az Operaház, a Nemzeti Filharmonikusok, a MÁV Szimfonikus Zenekar, az Óbudai Danubia Zenekar, a Budafoki Dohnányi Zenekar vagy a Concerto Budapest muzsikusa.
Rajtuk kívül a jelenlegi graduális és doktorandusz hallgatók közül mintegy harmincan dolgoznak a hazai együtteseknél, többek pedig külföldi álláshelyeket nyertek el.
Takács-Nagy Gábor világhírű hegedűművész-karmester, a Zeneakadémia tiszteletbeli professzora és a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címmel kitüntetett, diákokból álló Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara művészeti vezetője már számos alkalommal vezényelte az együttest.
Azt mondja: ígéretesek a növendékek, gyönyörű eredményeket lehet elérni velük, de mindezt rengeteg szeretettel és figyelemmel, nem pedig a hibákra lecsapva. Azt tapasztalja, hogy a diákoknak remek oktatóik vannak: elmondása szerint találkozott a főtárgytanárokkal, és mindenki érti, miről van szó, egy hajóban eveznek a célért.
„Ez pedig az, hogy a diákok megértsék: elengedhetetlen a kamarazenei szemlélet, azaz egymás meghallgatása, a közös lélegzetvétel. Aki szólistának készül, annak is szüksége van erre, mert egymást erősítő dolgokról van szó” – teszi hozzá.
A zeneszerző szándékait, műve spirituális tartalmait a karmester próbálja sugározni, a hangszereseknek pedig erre kell ráhangolódniuk érzelmileg és mentálisan is, együttesen – hangsúlyozza, kiemelve: ehhez ismerni kell már előre is az adott zeneművet, magas munkamorálra van szükség a növendékek részéről, a karmesternek pedig humánus hozzáállásra. Meglátása szerint a diákok nyitottak erre, érezhetően igyekeznek, bár vannak köztük olyanok is, akik kissé szoronganak, azonban Takács-Nagy felhívja a figyelmet arra, hogy ez logikus, hiszen nem szerezhettek elég gyakorlatot a zenekari működésben. Ő mindig arra figyelmezteti a hallgatókat: az együttes muzsikálásnál nem arról van szó, hogy nem szabad hibázni, hanem arról, hogy rá kell állni a közös játékmódokra. „Azon vagyunk mindnyájan a Zeneakadémián, hogy ezt megragadjuk és elérjük” – vallja.
A Junior Prima díjas és több versenyen is előkelő helyezést elért Hotzi Mátyás csellóművész 2019-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, jelenleg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja, ahová még 2018 nyarán, próbajátékon vették fel. Friss egyetemistaként, a diákokból álló Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarába bekerülve 2014 novemberében Kocsis Zoltán vezényletével játszhatott. Meghatározó élménynek bizonyult számára, nemcsak azért, mert ez lett az első és utolsó alkalom, hogy a mester irányításával dolgozhatott. „Az együttest vezető Ménesi Gergely tanár úrral elkezdtük a darabok gyakorlását. Aztán Kocsissal intenzív, lényegre törő próbafolyamat zajlott, amelyen örömmel adott tanácsokat is” – emlékezik vissza. Ilyen hatalmas művészegyéniséggel dolgozni szerinte rendkívüli tapasztalatot jelentett a jövőre nézve: a növendékek útravalót kaptak a zenéhez való hozzáállásukhoz, valamint ahhoz, hogy fontos a hangok mögé is tekinteni, és a kompozíciót, mint rendszert szemlélni.
„A zeneakadémiai együttesben megtanulhattuk az adott művek szólamainak anyagát és azt is, hogyan kell zenekari tagként működni, itt kezdődött az erre való felkészítésünk. Ez ugyanis teljesen más műfaj, főleg nálunk, vonósoknál, ahol többen játsszuk ugyanazt a dallamot, oda kell figyelni arra, hogy a szólam egységes hangként működjön. Már az első tanévtől kezdve ezt gyakoroltuk a zenekari órákon” – hangsúlyozza.
A szólamok anyagaival a csellista diákok, így Hotzi Mátyás is külön foglalkozott Kertész Ottóval (aki zeneakadémiai oktatói tevékenysége mellett a Liszt Ferenc Kamarazenekar cselló szólamvezetője is – a szerk.). Ezen felül imitált „próbajátékokat” is tartottak a növendékek, egymás és az oktató előtt játszva zenekari részleteket. De főtárgy órákon szintén előfordult, hogy ezeken dolgoztak tanárával, Onczay Csabával, aki segített neki a Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbajátékára is felkészülni.