Február 3-án a Modern Art Orchestra és a Nemzeti Énekkar közösen tart ősbemutatót a Pesti Vigadóban. A Fölszállott a páva című esttel Kodály Zoltán emléke előtt tisztelegnek, amelynek részleteiről az együttes vezetőjét, Fekete-Kovács Kornélt kérdeztük.
– Miért éppen Kodály Zoltánra esett a választás a koncert tervezésekor?
– Kodály teljességgel megkerülhetetlen egy Magyarországon tanult zenész számára. Én az 1970-es években kezdtem el ének-zenei általános iskolába járni, ahol már hatévesen kötelező volt az énekkar. Nagyszerű tanárunk, Vancsura Béláné mélyen belénk plántálta a kóruséneklést, így most, amikor Kodály neve felmerült a sorozatban, nekem magától értetődő volt, hogy a szerző kórusműveit vesszük elő.
– Hogyan találtatok egymásra a Nemzeti Énekkarral?
– A 2000-es évek elején dolgoztam először együtt velük, akkor még Antal Mátyás volt a karnagy. Egy fantasztikus zeneszerző, Duke Ellington jazz-zenekarra és kórusra írt Sacred Concert című szvitjét adtuk elő, amelyet jó néhány évvel később megismételtünk, immár Somos Csaba vezetésével. Ebből a sikeres közös munkából egyenes ágon következett, hogy Kodály énekkari művei kapcsán első körben ismét őket kerestem meg.
– Hogyan lehet a kortárs zene eszközével közel hozni Kodály örökségét a mai közönséghez?
– Kodály nem szorul rá erre, nem kell neki cégér, hiszen mindenki ismeri és szereti az ő zenéjét Magyarországon. Ezzel az előadással páratlan életműve előtt szeretnénk tisztelegni. Három évvel ezelőtt Bartók Béla műveit megidézve kezdtünk bele a sorozatba 15 magyar parasztdal feldolgozásával. További terveink között szerepel Ligeti György és Liszt Ferenc, és ebből a sorból Kodály sem maradhatott ki.
– Milyen szempontok szerint állt össze a koncertprogram?
– Először a kórusműveket választottuk ki. Két segítőmmel, Somos Csabával és Gőz Lászlóval, a Budapest Music Center vezetőjével egy olyan keresztmetszetet akartunk felállítani ezekből a darabokból, amely Kodály teljes életművét reprezentálja. Az Este (1907) című korai műve például még az impresszionizmus hatásáról árulkodik, de megszólal a már élő kórusmozgalom részére írt Túrót eszik a cigány is, amely egy népzenei alapokon nyugvó feldolgozás.
Számomra az is fontos szempont volt, hogy Kodályon keresztül a népzenei gyökerek minél inkább tetten érhetőek legyenek. Az új kompozíciók megírásakor több esetben azokból a népdalokból indultunk ki a kollégáimmal, amelyeket Kodály is feldolgozott.
– Kik voltak a zeneszerzőtársaid, és hogyan zajlott a közös alkotómunka?
– Ahogy az előző Bartók-műsornál, most is a zenekar néhány tagjával – Bacsó Kristóf, Ávéd János, Subicz Gábor és Cseke Gábor – dolgoztam együtt. Ott darabszámra osztottuk el a megírandó műveket, itt viszont azt kellett figyelembe venni, hogy kihez melyik népdal vagy Kodály-mű kapcsolódik leginkább.
– Tehát népdalok és Kodály-feldolgozások alapján dolgoztatok?
– A művek felénél a népdal volt a kiindulópontunk, máshol viszont a dramaturgia számított. A koncert nyitódarabja például az én Prelude to the night című kompozícióm lesz, amit majd az Este követ. Kodály ezt a művét Gyulai Pál verse alapján írta, és én is ebből a szövegből kiindulva alkottam meg a saját verziómat.
– Ha ki kellene emelned egyet az új művek közül, melyik lenne az?
– A koncert legutolsó, Children’s Song (Gyermekek éneke) című darabja nagyon fontos üzenetet hordoz. Az én időmben még természetes volt, ha valaki ének-zenei tagozatos iskolába járt. Most viszont egyre inkább azt veszem észre, hogy
erősen megkoptak azok az irányelvek, melyeket Kodály az ifjúság zenei nevelését illetően megfogalmazott.
A záródarabbal arra szeretnénk rávilágítani, hogy nagyon fontos lenne, ha a minőségi zene vissza tudna szivárogni a fiatalok mindennapjaiba. Kodály csupa olyan módszertant javasolt az ének-zene oktatás számára, melyek által a gyerekek nem kötelességnek, hanem élvezetes tevékenységnek érzik az éneklést, és ki tudják bontakoztatni a kreativitásukat. Túl az ő zeneszerzői géniuszán ez egy nagyon fontos része annak az örökségnek, amit ránk hagyott.
