• Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
PAPAGENO.HU
SHOP
PRESTO PLAY
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Az irodalom – terápia
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • BALKAN:MOST
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Film – művészet
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • FSZEK Zenei Gyűjtemény
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • ISON blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • LFKZ 60
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • NFZ 100
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • 10. Színházi Olimpia
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Táncművészet felsőfokon
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • VEB 2023
  • Verdi-dosszié
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
PAPAGENO.HU
SHOP
PLAY
PRESTO
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
PR Promóció Színház Zene

Szendy Szilvi: „A munkánk része a folyamatos megújulás”

Szerző: Papp Tímea2022. február 15.
Facebook Twitter E-mail
Szendy Szilvi - forrás: Budapesti Operettszínház
Szendy Szilvi - forrás: Budapesti Operettszínház

Szendy Szilvi nem csupán a Budapesti Operettszínház meghatározó művésze. Szubrettként az egész világon etalonnak számít, énekesi és akrobatikus képességeit öt kontinensen ismerik és elismerik. Külföldi rajongói valószínűleg irigykednek ránk, hiszen mi nem csupán az olyan, vele azonosított szerepekben láthatjuk a Nagymező utcában, mint a Csárdáskirálynő Stázija vagy a Marica grófnő Lizája, hanem komoly, drámai mélységű karakterekben is. 

– A Dobostortával indult a pályád az Operettszínházban. Az előadásban valódi legendák játszottak Mednyánszky Ágitól Raksányi Gellértig, Lehoczky Zsuzsától Marik Péterig. Mennyire remegett a lábad, amikor színpadra léptél?

– Egy ládában kezdődött a jelenetem. Az első megszólalásomban azt kellett kiabálnom, hogy mentsenek ki. Lidikének hívtak a szerep szerint, de én a saját nevemet kiabáltam. Hát ennyire féltem és izgultam… A tapasztalt, nagynevű kollégák viszont kisegítettek a bajból. Hihetetlenül összetartó volt akkor is a társulat, rengeteg azóta is tartó baráti kapcsolatom kezdődött ott. 

– Mikorra múlt el végleg az izgalom?

– Amikor rájöttem arra, hogy iszonyú sok energiát veszítek vele. És igazából miért is izguljak? Azt a pillanatot, hogy a nézők előtt felmegy a függöny, megelőzi egy komoly próbaidőszak. A próba pedig azt jelenti, hogy lehet bátornak lenni, kísérletezni, és az sem baj, ott ha valami nem sikerül. 

– Bátran próbálsz? 

– Most már igen. Kezdetben azt hittem, hogy azonnal késznek kell lenni, jót és jól kell csinálni. Böhm Gyuri jegyezte meg egyszer, hogy „Szilvike, ezt próbának hívják, nem sikerültnek. Légy szíves, mutasd meg, amilyen rossz csak tudsz lenni.” Lassan rájöttem, hogy a keresgélés azért is fontos, mert csak így lehet megtalálni egy-egy szerep teljes spektrumát. Azt mondta egy mesterem, hogy előadást lemondhatunk, próbát nem. Próbálni akkor is lehet, ha épp indiszponált vagy, mert később annak is hasznát veszed, hiszen megismered azokat a határaidat is. 

Visszatérve még a remegésre: nem mondom, hogy bizonyos akrobatikus elemeknél nem izgultam. A bajadér első felvonásának közepén, nagyjából az aranymetszésben van a mi sámánkerekünk Kerényi Miklós Mátéval, amit a férjem, Lőcsei Jenő koreografált. Na, akkor mesterségesen kellett lenyugtatni magam. Az idegességet vagy izgalmat egyébként sosem a félelem váltotta ki, hanem az, hogy meg akartam mutatni, mit tudok. Az, hogy hadd lássa a közönség. Meg akarom tapasztalni azt az adrenalint, ami nézőtérről érkezik. 

Szendy Szilvi a Lili bárónő című előadásban - fotó: Gordon Eszter
Szendy Szilvi a Lili bárónő című előadásban – fotó: Gordon Eszter

Van az a bizonyos székes szám, amit még Oszvald Marikáéktól örököltünk. Egyszer egy gálaműsorban nem sikerült. Már nem emlékszem, hogy Peller Karesz vagy Szabó Dávid volt-e a partnerem, de rossz helyre nyúltam, átfordultam a székkel, és a szék mellém esett. Fölpattantam, újrakezdtük, a nézőtérről jött az energia, az emberek végigtapsolták az ismétlést, másodszorra átmentem a széken, a végén jött hatalmas ováció. Tudtam, hogy ez a helyzet olyan, mint amikor leesel a lóról: azonnal vissza kell ülni. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy ennek a számnak úgy legyen vége, hogy nem sikerült. Olyan nincs. 

– Időnként a klasszikus szubrettszerepeken túlra is kirándulsz. Az első, ha jól emlékszem, A kaukázusi krétakör Gruséja volt, aztán jött a Koldusopera Lucyje, egy kirándulás a prózai műfajba A mizantróp Éliante-jával, a legutóbbi pedig a Nine Luisa Continije. Vannak olyan, nevezzük így, szubrettattribútumok, amiket ezekbe a karakterekbe át tudsz vinni? 

– Nem hiszem, hogy vannak ilyen attribútumok, ezek inkább alapvető személyiségjegyek. Oltári nagy szerencsém volt, hogy ezek a szerepek megtaláltak. Valószínűleg A kaukázusi krétakörben csodálkoztak rám sokan, hogy nini, a szubrett rendelkezik drámai vénával is. Gruse színészileg hatalmas feladat volt. Somogyi Szilárd rendezte az előadást, amit megnézett Babarczy tanár úr. Akkor őt még nem ismertem, és nem is tudom, hogy merészkedtem arra, hogy felhívjam. De vettem a bátorságot, és megkértem, mondja el, mit gondol. Az ő dicsérő szavai rengeteget jelentettek. 

Tavaly elképesztően inspiráló volt Balázs Zolival dolgozni, megérteni azt a színházi nyelvet és azt a fajta fogalmazást, amit ő képvisel. Igaz, hogy eszköztelenség jellemzi az előadást, amit egészen különösen működtet ez a légies díszlet, ráadásul olyan, mintha minden szereplő behozna ide magával egy új teret. Izgalmas gondolati utazás volt ez a próbafolyamat, és ez is egyfajta ugrás a pályámon.

Szoktak engem Oszvald Marikához hasonlítani, és talán pont azért, mert Marikának is biztos, hogy van drámai vénája, de sokkal játékosabb a személyisége. Ő magáról azt mondja, hogy sokkal rózsaszínebb lelkű. Én, ezzel szemben, jobban megélem a hétköznapokat, és kellően exhibicionista vagyok ahhoz, hogy ezt meg is mutassam. Szerencsére az Operettszínházban a sokszínűségünkre építenek. Lehetőségem van arra, hogy megmutassam a Liza-arcomat, és arra is, hogy érzelemmel telve, de szinte szoborként álljak a Nine lépcsőjén. Készült erről egy fotó, egy elképesztően beszédes kép. Először nem ismertem fel rajta magamat, nem hittem el, hogy az én vagyok. Nem mosolygok, de legalább annyira kifejező a tekintetem, mint amikor mosolygok, amikor árad belőlem az a jókedv.

Szendy Szilvi a Nine című előadásban - fotó: Art&Lens Photography
Szendy Szilvi a Nine című előadásban – fotó: Art&Lens Photography

– A Lili bárónőben Clarisse művésznőt 2005 óta játszod. Milyen volt akkor, és milyen ma? 

– Vannak egész konkrét változások, például az, hogy hol kérek kesztyűt, vagy hol fordítom másként a kalapot. Ezek külsőségnek tűnnek, de nagyon pontosan jelzik, mikor mit akartam magamból megmutatni vagy elrejteni. A jelmezek megmaradtak, csak épp máshogy kombináltuk őket. Hol egy kis fodrot tettünk valahova, hol meg egy picivel mélyebb lett a kivágás. A hajszín sem változott, de volt, hogy egy kicsivel több volt a Marcel-hullám, volt, hogy az arcomba fésültük a hajam, és volt, hogy hátracsatoltuk, hogy a tekintetem hangsúlyos legyen. Ezek látszólag apróságok, de hozzájárulnak ahhoz, hogy egy jelenetben mi kapjon fókuszt. Volt, amikor a szakítás mélységeiből akartam többet mutatni a színpadon, máskor pedig a magánéletben boldog házasságomból. Clarisse Szendy Szilvivel együtt változott. Sok rétege van a szerepnek, és úgy érzem, benne még a rejtőzködéseimmel együtt is kitárulkoztam a nézőknek, rajta keresztül tudtam magamról üzenni.

– Áldás vagy átok egy szerepet hosszú ideig játszani, akár ugyanabban, akár egy másik rendezésben?

– Ez a helyzet akkor áldás, ha minden élet- és pályaszakaszban megtalálod benne a saját magadra vonatkoztatott aktualitást. A Stázit 19 éves korom óta játszom. Ugyanúgy, ahogy Clarisse-ra, rá is rápakolódik minden, ami velem azóta történt. Már csak ezért sem játszhatok egy cserfes kislányt, de a világra rácsodálkozó, friss és lendületes énemet, a kíváncsiságomat – ami a mi szakmákban elengedhetetlenül fontos – és az életörömömet bele tudom tenni. Ez természetesen igaz a Marica grófnő Lizájára is. Bozsik Yvette rendezőként partner volt abban, hogy ne csináljunk belőle kislányt, és ehhez csupán egyetlen aprócska módosítás kellett. Ahelyett, hogy azt mondanák, „Liza még gyerek, jól érzi magát a bécsi intézetben”, az hangzik el, hogy „Liza a bécsi egyetemen tanul”. Ez a pici változtatás dramaturgiailag fel sem tűnik, az attitűd viszont teljesen más, nekem pedig már csak azért is könnyebben átélhető így, mert a hétköznapokban tényleg egyetemista vagyok. Bár a fiatalság belülről fakad, a zenés színház az illúzió műfaja. Az illúziót segítheti egy jó smink, egy jó frizura, egy jó ruha, de ez nem mindig elég, még akkor sem, ha a legjobb szakemberek csinálják. Ilyenkor kell egy olyan barát, mint Peller Károly, akit ki lehet ültetni a nézőtérre, és meg lehet kérni, hogy elfogultság nélkül nyilatkozzon, látszanak-e a ráncaim, és úgy mozgok-e, ahogy kell. Ha ő elfogadja, amit csinálok, akkor én is elhiszem, hogy működik. 

A munkánk része a folyamatos megújulás, fejlődni pedig mindig lehet. Még egy régóta játszott szerep is folyamatos koncentrációt kíván. Egy énekes vagy zenés színésznek tartani kell a kondícióját, és nem hagyhatja abba a folyamatos fejlesztést. Fontosak az énekórák és a rendszeres edzések, a hangszalagokat és a test izmait egyaránt karban kell tartani. Ha begyakoroltunk egy táncot, az még legalább 15-20 előadás, hogy valóban „megérkezzen”. Ha egyszer sikerült szépen kiénekelni egy hangot, a következő alkalommal már megnyugtatóbb a helyzet, de semmi nem garantálja, hogy ugyanúgy fog sikerülni. Az lehet, hogy egy előadás kívülről minden egyes alkalommal ugyanolyan, de én pontosan tudom, hogy minden egyes alkalommal más vagyok. És más is akarok lenni, mert igyekszem finoman belevinni az adott estébe azt, ami velem történik. Ez persze nem azt jelenti, hogy kilépek a rögzített keretekből, a koreográfiából vagy a zenéből, de engem az éltet, hogy meghalljam, hogyan reagál a partnerem, milyen az aznapi közönség, és annak megfelelően játsszak. Ez az, aminek ihlető ereje van, különben mi tartana életben tizenéve játszott előadásokat? 

Szendy Szilvi és Laki Péter – fotó: Éder Vera

– A rutin?

– Rutinná semmiképp nem válhat, mert szürkévé és unalmassá tesz. Én nagyon figyelek, igyekszem a régóta játszott darabokat is friss szemmel nézni, hogy mindig megtaláljam bennük az izgalmasat. Ez főleg akkor fontos, ha a repertoárt játszom, nem próbálok új előadást, nem érnek új impulzusok. De ezt a hozzáállást szerencsére nem kell magamra kényszeríteni, mert ösztönből jön. 

– Az Abigél legutóbbi szériájába be kellett ugranod. Hogyan jön vissza egy szerep sok év kihagyás után? 

– Amikor fölhívott Mátrai Bori, az Operettszínház művészeti főtitkára, hogy emlékszem-e Kis Marira, hirtelen azt hittem, Kiss Mari színésznővel kapcsolatban kellene valamire emlékeznem… Mindez persze a másodperc tört része alatt játszódott le bennem. Gyorsan végiggondoltam, hogy a régi szövegkönyveim valahol fönt vannak, hátul, a gardróbban, de épp nem találtam létrát, úgyhogy kértem egy példányt és egy felvételt. Míg azokat megkaptam, egyre több emlék jött elő, hogy az Add vissza a levelem duett mindig milyen jól sikerült, és egyáltalán: milyen volt megszülni a csapattal ezt az ősbemutatót. Aztán bevillant, hogy a mostani matulások mennyire fiatalok… és akkorra megjött a csomag a színházból. Belenéztem a példányba, a felvételbe, és váratlanul elkezdett rajtam szétáradni a nyugalom, ugyanis minden visszajött, az összes apró játéktól a dalok hangneméig, sőt még az is, hogy a takarásban hol öltöztem. Másnap bementem Mihalics Janóhoz korrepetícióra, aki megnyugtatott, majd Angyal Márti rendezőasszisztenssel bevonultunk a házi színpadra, másnap pedig rögtön következett a színpadi próba. A karmester, Silló Pisti annyit jegyzett meg, hogy a megszokott profizmussal találkoztunk újra. Este, mintha nem telt volna el tíz év, fő matulás lányként vezettem a bandát, és teljes nyugalommal tartottam kezemben a történetet a konfliktustól a megbékélésig. Amikor azt mondták a kollégák, hogy újra összeráztam a Matulát, nagyon meghatódtam. Jó érzés volt visszamenni a Matulába.

– Ha már a fiatalokat említed. Azok, akiket a Pesti Broadway Stúdióban tanítasz, elhiszik, amikor a pályát illető nehézségekről beszélsz?

– Nem rohanom le őket azonnal. Figyelem őket és adagolom, de úgy veszem észre, hisznek nekem. Valószínűleg azért, mert minden esetben saját példával támasztom alá, és nem szégyellem a gyengeségeimet sem. Azt próbálom elhitetni velük, hogy az igaziság a legfontosabb. Kékkovács Marával vezetjük az osztályt, és arra buzdítjuk őket, hogy tanuljanak, olvassanak, figyeljenek, de ne csak arra, amit mi mondunk, hanem kutassanak ők maguk is egy szerephez, darabhoz, és legyenek tájékozottak a világról.

budapesti operettszínház zene szendy szilvi interjú
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésMönchsberg sziklái alatt fekszik Európa legszebb sírkertje
Következő bejegyzés Márciusban nyit a felújított Operaház

Ajánlott Bejegyzések

Promóció

Teljes otthonfelújítás saját kezűleg? Így kezdj hozzá!

2023. szeptember 26.3 perc olvasás
eSzínház

A Dollár Papa Gyermekei egy világhíres regényfeldolgozást hoztak el az eSzínház Fesztiválra

2023. szeptember 26.1 perc olvasás
Intermezzo

Hidat épített a „klasszikus” és a „népszerű” zene között – 125 éve született George Gershwin

2023. szeptember 26.4 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Balázs János - fotó: Emmer László Zene

Balázs János: „Mindig ott van a lehetőség, hogy valami új szülessen”

A Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával c. program sajtótájékoztatója Promóció

Fogyatékossággal élők számára hirdetnek zenei tehetségkutatót Pásztor Anna mentorálásával

Promóció

EGY ÉLETEM – Életrajzi stand-up indul a MOMKultban

Szabó Sipos Barnabás - forrás: YouTube Film

Melange – Légy részese egy független kisjátékfilmnek!

Szendy Szilvi a Mária főhadnagyban - fotó: Juhász Éva Promóció

Nem csak a tarotkártya csillaga – Beszélgetés Szendy Szilvivel

PR

Jubileumi évadot ünnepel az óbudai 3K

PR

Kultúra, gasztronómia, szórakozás – jön a Frankel Piknik

Promóció

Milyen nyelvtudásra van szükségünk?

Góbé - fotó: Komróczki Dia Promóció

Folks&Classics – Közös projektre készül a Góbé és a KamaraSzólisták

Jelenet az ÁLARCOK című előadásból - fotó: Csudai Sándor Promóció

A zene világnapján ismét műsorra tűzi ÁLARCOK című előadását a Honvéd Férfikar

Lukács Péter Promóció

Az engesztelés napja – Lukács Péter koncertje a Zenetudományi Intézetben

Promóció

Hamarosan nyit a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Jennifer Pike - forrás: Arno Zene

Jennifer Pike: „Kicsit olyan ez, mint a hegymászás”

Ránki Fülöp - fotó: Radnóti Róza Promóció

Csönd-zsák koncertek Devich Gergellyel és Ránki Fülöppel

Promóció

Táncolj a Swing-swinggel Veszprémben!

VEB 2023
Veszprém VEB 2023

Ősszel is több száz programmal vár a Veszprém-Balaton régió

Together! - fotó: Vámosi Patrik, VEB2023 EKF VEB 2023

Formabontó cirkuszi előadásokkal vár a Together! sorozat Veszprémben

Szent Mauríciusz Kórus - fotó: Oláh Gergely Máté VEB 2023

Gellért Ünnep – Korok és műfajok találkozása Bakonybélben

Promóció

Táncolj a Swing-swinggel Veszprémben!

Csabay Domonkos, Hordós Johanna és Hartmann Domonkos (balról jobbra) VEB 2023

Veszprémiek a nagyvilágban – Koncertsorozat indul Európa Kulturális Fővárosában

Magda-lak - Fotó: Forintos-Berki Judit Intermezzo

Múltidéző napok Balatonalmádiban – Nyitott házak ünnepe

VEB 2023

Bemutatták a XI. Music Hungary Konferencia programját

Veszprém VEB 2023

Ezekkel a programokkal vár Veszprém és a Balaton szeptemberben

Veszprém Folk VEB 2023

Az élő népművészetet mutatja be a Veszprém Folk fesztivál

Manu Chao a BALKAN:MOST-on - fotó: Kovács Bálint BALKAN:MOST

Nagy sikerrel zárult az első BALKAN:MOST Fesztivál

Kincset érő közösség - forrás: MNM VEB 2023

Fúziós jazzkoncerttel zárul a Villa Romana Baláca kiállítása

Zarina Prvasevda - forrás: BALKÁN:MOST BALKAN:MOST

Balkán, ahogy még nem hallottad

Altalena cselló - fotó: Sepsi Botond JM blog

Tizedik alkalommal rendezik meg a David Popper Nemzetközi Csellóversenyt

Erzsébet N. Hamza (1944-2022): Vázák 1980 - forrás: Dornyai Béla Museum Intermezzo

A magyar üvegművészet különleges alkotásai mutatkoznak be Velencében

INOTA - fotó: Besnyő Dániel VEB 2023

A nyár utolsó napján indul az első INOTA Fesztivál

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.