Újra megnyílt a Liszt Ferenc Kamarazenekar nevű zenekarképző intézmény: a március 20-i romantikus programhoz nélkülözhetetlen plusz létszámot, az ún. kisegítőket a Zeneakadémia növendékeiből fogadta be az együttes.
A hagyomány legalább három évtizedes, anno a Fesztiválzenekar soraiba is beült az LFKZ példát mutatni. A ma leendő művészeinek pedig nemigen juthat értékesebb mesterkurzus az efféle közös játéknál: helyet foglalhatnak a hagyomány kellős közepén, egy nemzetközi hírű hivatásos társulatban, és ráadásul megkapják karmesterként Takács-Nagy Gábort. Az ő ihletettsége és lelkiismeretes pontossága, kollégáit biztató alapállása és zeneimádata garantálta, hogy a fiatalok hézagmentesen simulnak bele a kevésbé fiatalok muzsikálásába.
A próbafolyamatról, a kamarazenélésről és a koncerten elhangzott darabok érdekességeiről Takács-Nagy Gábort és a zenekar egyik tagját, Király-Domány Bernadettet kérdezte Tóth Endre zenetörténész.
A hangversenyt nyitó Krizantémok (1890) című vonósnégyes-tételt Puccini egyetlen éjszaka komponálta – a hangszerelőnek bizonyára hosszabb időre volt szüksége az átirat elkészítéséhez. A zeneszerző egyik barátjának halálára írt zene a vonós zenekari apparátuson is szépen és kiegyenlítetten szólt, de az elégiát nem hatotta át a gyász fojtogató érzése. Kimondottan vonzó, ápolt előadásban hangzott el Chopin f-moll zongoraversenye, Fejérvári Zoltán éretten, színesen, kamarazenészi alkalmazkodással és – esetében ezt talán fölösleges említeni – szélsőségektől mentesen játszotta a magánszólamot. E két jó produkció után szintet lépett a koncert (fölfelé): két, hosszú ideig emlékezetes interpretáció következett.
Fejérvári ráadásként Csajkovszkij-tételt játszott – ha innen nézem, bájos semmiséget, ha onnan, akkor csodás karakterdarabot. A zongoraművész onnan nézte. A December: Karácsony című darab az Évszakok, op. 37a zárótétele (vajon miért évszakok / времена года, amikor 12 hónap kap 12 tételt?). A keringő – Tempo di Valse – hetedik ütemében van egy erős lassítás – molto rit. –, amit úgy valósított meg a művész, hogy abban ünnepélyesség, szeretet, nosztalgia, bölcsesség, fájdalom, gyengédség, tapintat egyszerre szólt. Nagyot dobbant tőle a hallgató szíve. Szerencsére a motívum többször ismétlődik, s még nagyobb szerencse, hogy az egész tételt ebben a szellemben kaptuk. A közkézen forgó sok felvétel egyike sem fogható ehhez.
A Zeneakadémia ütőhangszeres hallgatói áldani fogják a napot, amikor megszületett a döntés, hogy az LFKZ–TNG csoporttal közösen léphetnek fel. A karmester érdekes zenetörténeti bevezetőt tartott Rogyion Scsedrin Carmen-szvitje előtt, de ennél sokkal izgalmasabb volt maga a darab, amely szabadon bánik az eredeti mű időrendjével. A romantika nem a zenekar fő profilja – mit mondjunk akkor egy romantikus operáról? A ritka lehetőség tűzbe hozta a kibővített együttest, és a főszerephez jutó ütősök megmutatták, hogyan kell alkalmazkodni egy vonóskarhoz. Énekesek és táncosok nélkül is létre jött a dráma, heves, de túlzásokba nem eső szenvedéllyel, éles kontrasztokkal. A lelkes tapsot Don José Virágáriájának megismétlésével köszönték meg a muzsikusok.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertnaptárja ide kattintva érhető el.
