A név, ha nem is kötelez, de sokat elárul a viselőjéről – színdarabok esetében talán nagyobb valószínűséggel mondhatjuk ezt. Azonnal lesz egy kép a fejünkben a karakterről, és pontosan tudjuk, milyen tulajdonságokkal bír egy Marica, egy Marcsa vagy egy Marika. Bordás Barbarát már mindhárom névváltozatban, Kálmán Imre és Szirmai Albert operettjeiben, illetve a Liliomból készült musicalben, a Carouselben láthattuk. A névsor azonban hamarosan bővül, hiszen a Mária evangéliuma címszerepében április 16-án debütál az énekes-színésznő a Győri Nemzeti Színházban, a LantArt Produkció bemutatójában.
- hirdetés -
– Arra emlékszel, mikor hallottad először a Mária evangéliumát?
– Kisgyerekkoromban, úgy rémlik, hogy a televízióban, talán kívánságműsorban láttam belőle részletet. A teljes művet nézőként, hallgatóként csak felnőttként ismertem meg, a szereppel pedig ez az első találkozásom. Ez különlegessé és különlegesen nehézzé is teszi ezt a próbafolyamatot.
– Mária egy szakrális karakter, ugyanakkor nagyon is profán kételyekkel küzd. Ezt a kettősséget hogyan lehet megfogni színészként?
– Máriának felfoghatatlan, feldolgozhatatlan tényeket kell szinte magától értetődően elfogadnia, már a fogantatás pillanatában.
Fontos a történet szakrális üzenete, de a szakralitás önmagában nehezen megfogható, kifogalmazható, azt az emberi drámán keresztül kell megjelenítenünk.
A dalokban Mária folyamatosan a kételyeivel küzd. Nehézséget jelent, hogy ezeknek a kételyeknek az árnyalatait, a belső küzdelem fokozódását, olykor drasztikus váltását hitelesen mutassam meg. Ha teljesen átengedem magamon az érzést, képtelenség megszólalni. Egyszerűen akkora súlyt tesz az emberre a mondanivaló, hogy nem lehet tőle szabadulni. Közben viszont fontos, hogy az ember tudjon énekelni is, hiszen a megírt anyag énektechnikailag nem könnyű, nehezek az egyes szólamok is.
– Mibe, kibe lehet kapaszkodni egy ilyen helyzetben?
– A korábbi színpadi tapasztalatok, helyzetek nyilvánvalóan segítenek ilyenkor. A darab próbáin van lehetősége az embernek teljesen belemenni az adott lelkiállapotba, ott nem gond, ha eltörik a mécses és nem bírjuk folytatni az adott szakaszt. Ez kell ahhoz, hogy tudjuk, meddig mehetünk. De természetesen a rendező és a partnerek is sokat segítenek. A Jézust játszó Sanyi és Dénes (György-Rózsa Sándor és Kocsis Dénes – a szerk.) tekintete és szeretete mindig visszaránt az életbe. A próba után megbeszélhetjük, mi történt, fejtegethetjük a karaktereket. Aztán itt van a két Jézust játszó kisfiú, akik nagyon aranyosak, és amellett, hogy nagyon szépen énekelnek, sokat mókáznak, viccelődnek. Ez az őszinte gyermeki vidámság is rengeteget ad, és old az adott napon.
– Sanyi már játszotta Jézust. Az ő tapasztalata segíti a te helyzetedet, aki ebben a szerepben debütálsz?
– Ő is dolgozik a maga megfejtésein és Niki is (Füredi Nikolett, aki szintén Mária szerepét alakítja – a szerk.), hiszen hiába játszották már több rendezésben a darabot, Juronics Tamás koncepciójához kell adaptálnunk a művet. Azonban segítséget jelent, hogy pontosan tudják, melyek a nehezebb helyzetek, hogyan lehet bejárni a zenei és az érzelmi utakat úgy, hogy ne fogyjon el az energia és az erő. A történet lineárisan halad, de nem a teljes úton megyünk végig. Mária életének bizonyos szakaszait látjuk csak, tehát a kisgyerek után hirtelen a felnőtt Jézussal való kapcsolatát, így abban van szabadságunk, hogy Tamással közösen dönthetjük el, mi történt az egyes stációk között, hol tart ez a viszony. Ebben a keresgélésben is sokat számít a szerepet korábban játszó kollégák tapasztalata. Arról is beszélgetünk, hogy a bennem megszülető ötletek hogyan működnének egy hagyományosabb rendezésben, mert ha ezek az új gondolatok más koncepcióval sem ütköznének, akkor valóban relevánsak a darabot és a karaktereket illetően.
Bordás Barbara és György-Rózsa Sándor a Mária evangéliuma olvasópróbáján – fotó: Kállai-Tóth Anett
– Térjünk még vissza egy picit ahhoz, amit a szakrális és a profán kettőssége, illetve az emberi dráma megjelenítése kapcsán említettél. Miből merít erőt Mária, a földi nő ahhoz, hogy mégis átadja magát a felfoghatatlannak és a megváltoztathatatlannak?
– Abból indultunk ki, hogy bár Máriának az angyalok elmondják a tragédiát, a fia elvesztését, azt a borzalmasan nehéz helyzetet, ami rá vár, de olyan euforikus boldogságban van, hogy csak az örömre gondol. Vállal mindent, hiszi, hogy el fogja bírni a terheket, a fájdalmat, mert egy ilyen történést nem lehet igazán felfogni.
Egy gyermektelen embernek valóban nehéz beleérezni abba, hogy mit jelent, ha a gyerekem azt mondja, neki az a feladata, hogy feláldozza magát az emberiségért.
A pásztorok megjegyzik Máriáról, hogy őrült, de valószínűleg ő is bizonytalan abban, hogy ami körülötte, vele történik, nem csak az ő fantáziájában létezik-e, hiszen ép ésszel képtelenség elviselni, megérteni, elhinni az angyalok üzenetét. Egyáltalán azt, hogy angyalokat láttál. Tudod, hogy a gyermekedet meg akarják ölni, és ahelyett, hogy ez ellen küzdenél, elmenekülnél, hogy megvédd őt, gyakorlatilag besétálsz a gyilkosok karmai közé. Tisztában vagy azzal, hogy milyen sors vár rá, de amikor azt kéri, engedd őt az útjára, elengeded. Ezek annyira felfoghatatlan helyzetek, olyan belső küzdelmek, hogy csak úgy lehet hitelesen megjeleníteni, ha az anyai elfogadás és szeretet mindenek felettiségét hangsúlyozzuk, és azt mutatjuk meg, hogy Mária elfogadja a saját küldetését. Az ereje hosszan kitart, de amint Jézus végleg elköszön tőle, nem bírja tovább, összeomlik.
Bordás Barbara a Mária evangéliuma olvasópróbáján – fotó: Kállai-Tóth Anett
– Gondolom, magától értetődő, hogy minden premier előtt izgulsz, de egy szerepdebüt, pláne egy ilyen, milyen érzésekkel jár?
– Vannak darabok, amelyekben címszerepet játszom, de azok más jellegű szerepek. Ez szakrális.
Egy kétezer éves történeten és egy valódi, földi nő, édesanya küzdelmén keresztül üzen a ma emberének. Itt én, azaz Mária története, érzései, gondolatai a fő nyomvonalak, ebből bontakozik ki az egész előadás.
Bár nem csak rajtam múlik, és más kollégáknak is hasonló jelentőségű szerepe van az előadásban, mégis csak sokat számít a történet interpretálása szempontjából, hogy a főszereplőt alakító művész mit képvisel, hogyan énekel, hogyan létezik. Emiatt élem meg jóval nagyobb felelősségként ezt a szerepet. Nagyon fontos, hogy mit adok át a nézőknek. Izgalommal teli várakozás van bennem. Szeretném, hogy azok, akik eljönnek az előadásokra, és természetesen a szerzők is különleges élményt kapjanak a mű harmincéves jubileuma alkalmából.
