Hsin-Ni Liu zongoraművész erőteljes és precíz játéka számos zenerajongót elvarázsolt már világszerte. A tajvani születésű művésznő Clevelandben és a Juilliard Schoolban végezte tanulmányait, és számos európai és amerikai színpadon is koncertezett már. Magyarországon legközelebb április 22-én, a nagykovácsi Teleki–Tisza-kastély báltermében hallhatja őt a közönség. A zongoraest kapcsán beszélgettünk a kozmopolita muzsikussal, aki ezúttal Izraelből válaszolt kérdéseinkre.
– Jelenleg milyen zenei küldetést teljesít Izraelben?
– Valójában nem egy felkérés kapcsán utaztam ide, egyszerűen csak elhoztam magammal a tanítványaimat egy neves nemzetközi zenei fesztiválra, amelyet egy általam nagyra becsült zongoraművész-professzor szervez – egy valódi muzsikus! Habár már igen idős, még mindig aktívan dolgozik és játszik is, ami számomra nagyon fontos. Én is szeretnék megfelelni az általa képviselt magas színvonalnak, a példáját követve.
– A legközelebbi magyarországi estje Nagykovácsiban lesz április 22-én. Milyen műsorral készül erre az alkalomra?
– Az említett program többek között Brahms műveiből fog állni, de az estről többet is megtudhatnak a Teleki-Tisza kastély koncertmeghívójából.
– A bálterem több koncertjének is otthont ad majd a jövőben, vagy csak egyszeri alkalommal játszik a Teleki–Tisza-kastélyban?
– Ebben az évben ez lesz számomra a fő – azonban nem az egyetlen – koncerthelyszín: idén szeptembertől egészen 2023 júniusáig havonta kétszer fogok itt fellépni, különféle felállásokban: lesz többek között szóló zongoraest, kétzongorás koncert, ének-zongora és szaxofon-zongora duó, valamint hegedű-cselló-zongora trió is. Ráadásul olyan kortárs művek is elhangzanak majd, amelyek a kastélyban fognak debütálni. A koncertsorozaton nemzetközi művészek is részt vesznek, akik a világ különböző pontjairól érkeznek majd. Mindemellett játszani fogok az év során a Nádor Teremben is, és nemrég kaptam meghívást a Tajpeji Nemzeti Koncertterembe.
– Mit emelne ki a nagykovácsi koncertsorozattal kapcsolatban?
– Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nagy hangsúlyt fektetek a magyar zenészekkel való együttműködésre, amelyben a kamarazene különféle válfajait szólaltathatjuk meg együtt.
– Általában milyen színpadokon szeret játszani?
– A helyszín véleményem szerint kevésbé fontos. Lehet az koncertterem vagy templom, akár egy egészen kicsi tér is, nem érdemes így kategorizálni. Ami igazán számít, az a közönség – amit és ahogy érez a zenével kapcsolatban.
– Jelenleg a koncertezésre vagy inkább a tanításra fókuszál?
– Mindkettőre egyaránt, hiszen ennek a két tevékenységnek egymással párhuzamosan kell folyni, úgy gondolom. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy tanár előadóművészként is megállja a helyét, hiszen ezáltal még személyesebben tud kapcsolódni a tanítványához, példát tud neki mutatni az előadás vagy akár a kotta és a zeneszerzői utasítások értelmezésének tekintetében is.
– Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve?
– A nagykovácsi koncertsorozatom és a többi fellépésem mellett jövőre kettő, de lehet, hogy több új, amerikai kortárs művet is bemutatok, valamint a gyermekkori zeneszerzés tanáromtól felkérést kaptam 14 zongoraszonáta felvételére, Tajpejbe.
– A zongoraművészi és az anyaszerep hogy fér meg az életében?
– Boldog vagyok, hogy egy személyben lehetek édesanya, zongoraművész és tanár. Úgy érzem, igazán ez az én életem!
