Sok meglepetést tartogat a Liszt Ferenc Kamarazenekar május 13-i bérletzáró koncertje, melyen a Bécsi Filharmonikusok szólóbőgőse, Rácz Ödön is fellép. A művészt a műsorról, Bottesiniről és az együttessel közös múltjáról kérdeztük.
– Szinte hazajársz, ha a Liszt Ferenc Kamarazenekarról van szó. Mikor kezdődött a kapcsolatotok?
– Közel tíz éve dolgozunk már együtt. Számos emléket őrzök abból az időből, amikor még Rolla János és Hargitai Géza voltak a prím és a szekund élén. Nagy öröm számomra, hogy 2016-ban velük vehettem fel első lemezemet a Deutsche Grammophonnál, aminek aztán 2019-ben folytatása is lett. Számos kamaraegyüttessel játszom Ausztria és Németország szerte, de a szívem csücske mindig is a Liszt Ferenc Kamarazenekar marad.
– Meg lehet fogalmazni, hogy mi ennek az oka?
– Egyrészt fantasztikus az a rugalmasság, ahogy dolgoznak, másrészt pedig abszolút hasonló a zenei gondolkodásunk. A közös munkára mindig is a precizitás, a lényeglátás és a pontosság volt a jellemző. Nem próbálunk hosszan, értjük egymást és gyorsan alkalmazkodunk egymáshoz. Ez az összhang számomra pótolhatatlan.
– Az elmúlt években több átalakuláson ment át az együttes. Hogyan látod ezeket a változásokat?
– Én azt gondolom, hogy nem lehet régi és új Liszt Ferenc Kamarazenekarról beszélni. A tagok cserélődnek, ami egy természetes folyamat, de a színvonal ugyanaz, méghozzá világelső. Sokat fiatalodott az együttes, de azt látom, hogy minden tag esetében fokozatos és tudatos volt a választás. Egy kamarazenekarban elengedhetetlen, hogy a tagok egy csapatként vegyenek részt a munkában, és ne az egyéniségek domináljanak. A zenekar minden tagja egyenlő, miközben mindenki egy kicsit szólista is. Másképp nem működik.
– A koncerten Várdai Istvánnal Bottesini duettjét adjátok elő. A zeneszerző munkássága külön jelentéssel bír a számodra.
– Giovanni Bottesini egy igazán sokoldalú művész, aki virtuóza volt a nagybőgőnek, és közben zeneszerzőként és karmesterként tevékenykedett. Művei romantikus kávéházi hangulatot teremtve repítenek vissza az olasz bel canto világába. Bohém művész volt, aki az általa vezényelt Verdi-operák szünetében nem egyszer szórakoztatta saját műveivel a közönséget. A Liszt Ferenc Kamarazenekarral és Noah Bendix-Balgleyvel, a Berlini Filharmonikusok koncertmesterével a Grand Duo Concertante-t 2019-ben már lemezre vettük, most pedig külön öröm, hogy a ritkán játszott csellón és nagybőgőn megszólaló duettet Várdai Istvánnal adhatjuk elő. Fontosnak tartom, hogy az olasz mester virtuóz művei, melyek sok esetben szinte lejátszhatatlanok, kikerüljenek az ismeretlenségből. A következő években rendszerezni szeretném a Bottesini életművet és minél több alkotását előadni.
– Hogyan tudod a hasonló szerelemprojekteket beilleszteni a naptáradba?
– Ami azt illeti, álmomban sem gondoltam volna, hogy a koncertszervezők a koronavírus miatt elmaradt előadásokat mind be akarják majd sűríteni ebbe az évadba. A dolgot nehezíti, hogy a Bécsi Filharmonikusoknál kötött a beosztásom, aminek meg kell felelni. Naponta vannak koncertjeim, ez most egy megterhelő időszak egészen júliusig. A nyár közepén Cremonában tartok majd mesterkurzust, ezt követi majd néhány hét pihenés, ősszel pedig németországi szólókoncertekkel kezdem az új évadot.
A koncert pontos műsora a következő:
- Hartmann: Concerto Funèbre
- Schönberg: Megdicsőült éj – vonószenekari átirat
- Bottesini: Duett csellóra és nagybőgőre
- Mendelssohn: a-moll vonósnégyes, op. 13 – vonószenekari előadásban