George Gershwin egyik legnépszerűbb művének szólistájaként lép fel Várallyay Kinga 2022. július 8-án a SopronDrum fesztiválon, ahol Kóczán Péter karmester és a Győri Filharmonikus Zenekar lesznek a partnerei. A fiatal zongoraművészt többek között a városhoz való kötődéséről, a Kék rapszódiáról, illetve pályája kezdetéről is kérdeztük.
– Milyen kapcsolat fűz a SopronDrumhoz?
– Most fogok először szerepelni a fesztiválon, Sopronhoz viszont egy felejthetetlen élményem kapcsolódik. Hét évvel ezelőtt, amikor elsőéves voltam a Zeneakadémián, a Soproni Szimfonikus Zenekar kíséretében játszottam először zenekar élén szólistaként. Ráadásul Gershwin Kék rapszódiája volt műsoron, amelyet azóta most fogok először újra előadni. Időközben pedig Schumann zongoraversenyét és Bach A-dúr zongoraversenyét is játszottam a Soproni Szimfonikusokkal és Kóczán Péter vezényletével.
– Másképp közelítesz most a Kék rapszódiához, mint akkoriban?
– Igen, sokkal tapasztaltabb vagyok, de ugyanolyan szeretettel és izgatottsággal készülök a koncertre, mint hét éve. A jelenlegi gyakorlásaim során számtalan emlék előjön az akkori megoldásaimmal kapcsolatban, amiket rendszerint felülbírálok. Viszont azért akadnak olyanok is, amiket szívesen megtartok, mert a mostani énem is azonosulni tud velük.
– Milyen a viszonyod Gershwin műveivel?
Közel áll hozzám Gershwin világa, habár a Kék rapszódián és a három prelűdjén kívül sajnos más művét még nem játszottam. Úgy gondolom, más megközelítést igényel zenéje, mint amit a klasszikus zenei kánonon belül megszoktam. A legtöbb munkám pont ezért Gershwin stílusának érzékeny kidolgozásával van.
– Hogyan látod, mennyire népszerűek itthon Gershwin művei?
– A leghíresebb műveit rendszeresen játsszák. A Kék rapszódia például egy magával ragadó, igazi sikerdarab, amit szeret a közönség. Minden pillanata érdekfeszítő, ezért ugyanúgy be tudja húzni a kifejezetten zeneértő közönséget és a kevesebb komolyzenei koncertre járókat is. Ezenkívül a Porgy és Bess című operáját említeném, amely nemrég szerepelt az OPERA műsorán, meg is hallgattam.
– A koncerten Kóczán Péterrel és a Győri Filharmonikus Zenekarral lépsz fel. Korábban volt már alkalmad együtt dolgozni velük?
– A Győri Filharmonikusokkal most fogok először játszani, Kóczán Péterrel viszont már sokszor dolgoztam együtt. Legutóbb tavaly ősszel volt két közös koncertem a Wespa Quartett-tel, aminek ő a tagja. Bolzanóban, Sopron testvérvárosában léptünk fel, ahol Dohnányi Ernő és Ottorino Respighi egy-egy zongoraötösét adtuk elő.
– Visszakanyarodva a kezdetekhez, mennyire volt egyértelmű számodra, hogy zongorista leszel? Hiszen a családodban sok a zenész.
– A nagybátyáim és a nagynénéim valóban zenészek, a szüleim nem, viszont zenekedvelők és a mai napig magas szinten művelik a zenét. Édesanyám gyerekkoromban rendszeresen zongorázott, főleg Mozart-szonátákat, így magától értetődő volt számomra, hogy én is ezen a hangszeren kezdjek el tanulni. Hétéves voltam, amikor a nagybátyám irányításával belevágtam.
Idővel szép eredményeket értem el megyei, majd országos versenyeken, és 10–11 éves koromban körvonalazódott, hogy a Bartók Béla Konzervatóriumban szeretném folytatni a tanulmányaimat. Egyszóval valamelyest kitaposott út volt előttem, hiszen a családban nem volt szokatlan, hogy valaki zenei pályára adja a fejét.
– A Bartók Konzi után hol folytattad a tanulmányaidat?
– A Zeneakadémián Kemenes András osztályában folytattam a tanulmányaimat, és az alapszakos diploma megszerzése után előbb Baselben, majd Salzburgban képeztem magam tovább. Most pedig ismét a Zeneakadémia hallgatója vagyok, a doktori iskolát végzem.
– Milyen művekkel bővítenéd leginkább a repertoárodat a közeljövőben?
– Nagyon szépnek találom a hivatásomban, hogy folyamatosan tudom magam fejleszteni. Az utóbbi években a kamarazenélés is egyre fontosabb szerepet tölt be az életemben, és ezen a területen még rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Hatalmas öröm együtt játszani másokkal, nagyon élvezem ezeket a próbafolyamatokat. De természetesen szólistaként is szeretném még fejleszteni magam, és a 20. század zongorairodalmából még több művet elsajátítani.
