Daniela Spalletta olasz jazzénekesnő az A.I.R. elnevezésű ösztöndíjprogram keretében több koncertet is ad Magyarországon. Karosi Júlia mentoráltját pályájáról és fellépéseiről kérdeztük.
– Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel az A.I.R. (Artisti In Residenza) olasz ösztöndíjprogramban.
– 2019-ben hallottam először róla, és arról a csábító lehetőségről, amit ez kínált: egy intenzív és viszonylag hosszú művészeti tanulmányutat a világ egyik legszebb és legizgalmasabb városába. Természetesen felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség, és élni akartam vele – ami szerencsére sikerült is -, hogy egy viszonylag távoli hellyel ismertessem meg a zenémet, amelynek más zenei hagyománya van, hogy olyan zenészeket ismerhessek meg, akik más kulturális és történelmi gyökerekkel rendelkeznek. A „véletlen” úgy hozta, hogy Budapestre kerültem, aminek igazán örülök!
– Mi inspirál a zenédben?
– Az élet, legfőképp. Az állandó mozgás, a megjósolhatatlan szemléletváltások és az érzelmeink végtelen spektruma, amelyet az élet kimeríthetetlen áramlása az emberi lélekben generál. És persze a szeretet, a szerelem, a szülőföldem, Szicília, az, amit eszem, a filmek, amiket megnézek, amit olvasok, a szeretteim és köztem lévő megbonthatatlan kötelék.
– Mesélnél egy maradandó zenei élményedről, fellépésedről?
– A legutóbbi lemezbemutató koncertem, a Per aspera ad Astra (Trp Music), egy maradandó élmény az életemben. Tavaly júliusban volt, akkor még érvényben voltak a Covid miatti szabályozások, mindenhol bizonytalanság övezte az élő zenei fellépéseket. Nem volt könnyű megszervezni egy ilyen koncert online közvetítését, amelyen 9 közreműködő vett részt (ének, gitár, zongoratrió, vonóskvartett). Aztán végül, hála a lemezkiadó alázatos és lelkes munkájának és a résztvevők profizmusának sikerült megvalósítanunk a Per Aspera ad Astra lemez koncertjének élő közvetítését Szicíliában, egy amfiteátrumban az Etna lábánál. Hatalmas és felejthetetlen élmény volt.
– Milyen fellépések várnak Magyarországon az elkövetkező hetekben?
– Az Olasz Kultúrintézet és a fantasztikus mentorom – akinek a szakmai támogatásának köszönhetően számos magyar zenésszel és zenei közeggel kapcsolatba kerültem – Karosi Júlia összehangolt munkájának köszönhetően lehetőségem nyílik számos fellépésre itt Magyarországon: szeptember 18-án a sokoldalú zongorista Mario Marianival léptem fel a Józsefvárosi Jazzfesztiválon; szeptember 28-án a Budapest Jazz Clubban lépek fel Karosi Júliával és zenekarával; október 2-án az esztergomi VVV Jazz Klubban énekelek Vörös Nikolettával és zenekarával, október 3-án pedig a váci JazzMine-ban lépek fel a zongorista Rieger Attilával. Külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a koncerteken kívül ének és improvizáció mesterkurzust is tarthatok két kiváló intézményben: szeptember 27-én a Bartók Béla Konzervatóriumban, október 3-án pedig a váci Pikéthy Konzervatóriumban.
– Milyen a viszonyod pl. a barokk zenével? Hogyan kapcsolódik össze nálad a Jazz-zel?
– Annak ellenére, hogy zenei nevelésem a progresszív rockkal kezdődött, amit a szüleimmel hallgattam gyerekkoromban, majd a jazz, amiért kamaszkoromban rajongtam, a felsőfokú zenei képzésem az operaénekkel kezdődött, azon belül is a barokk és protoromantikus énekkel. Ez a sokféle érdeklődés nagy valószínűséggel a zenei nyitottságomat és kíváncsiságomat is befolyásolta, amely a mai napig megmutatkozik az új zenék felé. Így végül arra jutottam, hogy a Zene, bár többféle stílusban mozoghat, végső soron egy, nincsenek műfaji határok! Különösen igaz a barokk és a jazz viszonyára, amelyek egyedülálló affinitást mutatnak például az improvizáció szerepében, amely ugyan a világ számos zenéjét összeköti, ebben a két műfajban viszont igen hasonló módon épül fel: a Jazz harmóniaváltásai és a Barokkban a basso continuo mozgása. A jazz és a barokk zene, a nyilvánvaló és elkerülhetetlen különbségekkel együtt, a rögtönzés és a kifejezés szabadságának jegyében találkozik. És ezek azok a dolgok, amelyeket a legjobban szeretek az éneklésben és a zenélésben.
- Az interjút Daniela Spalletta énekesnővel Ódor Csillag készítette.
