Azt mondják – talán nem minden alap nélkül –, hogy a hangszerek királynője az orgona, s talán félig tréfásan, félig komolyan ez alapján akkor azt is megállapíthatjuk, hogy mellette a királyi trónust a zongora foglalja el.
Töretlen népszerűsége Bachtól napjainkig tart, több az irodalma, mint az összes többi hangszernek együttvéve. A hangszer professzora Baranyay László, aki 1972-től koncertező, többszörös díjnyertes művész, 1973-tól a Zeneakadémia adjunktusa, jelenleg habilitált egyetemi tanára. Számos mesterkurzust tartott kül- és belföldön. Legismertebb tanítványai Bogányi Gergely és Boros Misi.
2005-ben védte meg Budapesten Gondolatok a zongorajátékról c. DLA-disszertációját, amely élő metodikájának alapja, és amin azóta is folyamatosan gondolkodik, dolgozik.
Az utolsó impulzust Liszt mondása: “a karoknak repülni kell a klaviatúra fölött” adta, amit nagyon sokan puszta metaforaként kezelnek, azonban ez ennél sokkal több: a kar állandó mozgását és könnyűségét is jelenti. A lendület fontosságát sem tudjuk eléggé hangsúlyozni, elég, ha arra gondolunk, hogy az életben minden mozgás lendületből történik, akár egy tárgyat fogunk meg, akár a kanalat visszük a szánkhoz.
A zongorán a billentés megütési súlya körülbelül 50 gramm, a billentyű játéka 10 miliméter, mely finomságok szintén egyértelműen megmutatják, hogy a zongorajáték elsősorban az ujjak és nem a karok használatát feltételezi. Egy vicces hasonlattal élve, „ágyúval verébre nem lövünk.”
Metodikájának új eleme a libikóka elvének összevetése a zongorajáték technikájával, amely alapvető dolognak bizonyul a hangképzésben. Ez pedig élesen szembe megy az általános véleménnyel, miszerint a zongorán nincs szükség hangképzésre. Mivel 3 évet töltött a Moszkvai Konzervatóriumban Sztanyiszlav Neuhaus növendékeként, tőle is eredő, új szemlélete tekinthető a két iskola összekapcsolásának is.
A zongorát a hosszan csengő, felhangdús hangzás érdekében kétféleképp lehet megütni: gyorsan és még gyorsabban, azaz „futni, szaladni” kell rajta. De hogyan lehetséges a zongorán bármilyen tempójelzés esetén is szaladni? És hogyan lehetséges a hangképzés, lehet-e az ujjakkal „énekelni”? Ezekre és hasonló felvetésekre fogunk közösen válaszokat keresni az élő zongorametodika alkalmakon, melyekre szeretettel várunk mindenkit, akár kezdő, akár haladó zongorajátékos, akár lelkes hallgató.
- A sorozat első alkalmára március 11-én 17 órakor kerül sor a Rákoshegyi Bartók Zeneházban.
