Szeptember 6-8. között háromnapos fesztivál tiszteleg a „harmadik nagy magyar zeneszerző”, Lajtha László életműve előtt. A sokszínű program Lajtha munkásságának egy-egy szeletét idézi: exkluzív komolyzenei koncertek, az Ifjú Szivek táncelőadása, filmvetítés, Navratil Andrea, Kiss Gy. László és a Tükrös zenekar elevenítik fel az elfeledett magyar zseni hagyatékát. Miért megkerülhetetlen Lajtha a népzenében, és mi volt az általa vezetett „Noé bárkája”?
Noé bárkája
Lajtha László 18 éves korában indult első gyűjtőútjára, és halála előtt pár nappal tért vissza az utolsóról, a Vas megyei Búcsú faluból. Felbecsülhetetlen mindaz a hangszeres, népének és néptánc gyűjtemény, amit maga után hagyott, széki monográfiája a táncház mozgalom alapkövének tekinthető.
A vezetésével 1951-től haláláig működő kutatócsoportot Noé bárkája néven emlegették, mert Lajtha a hatalom által üldözött kutatótársakat vett maga mellé, többek között egy apácát és egy ciszterci szerzetest. (A csoportban Erdélyi Zsuzsanna, az archaikus népi imák gyűjtője, Rajeczky Benjamin ciszterci szerzetes, zenetörténész, Tóth Margit népzenekutató dolgozott).
„A szabadság fanatikusa vagyok”
Jól jellemzi Lajtha sokoldalúságát, hogy etnográfusi hagyatéka is több területre oszlik, továbbá ebben a tudományágban is úttörőnek számít. A népzenét komplexen, a közösségben betöltött szerepével együtt vizsgálta – ez az ún. lajthai „népzene biológia” –, az elsők között használt filmet a táncok gyűjtésénél, rámutatott a gregorián és egyes népdaltípusok rokonságára, de ő kezdte a Mezőség zenei kincseinek feltárását is, melyen a későbbi táncházmozgalom alapult.
Népzenetudósi munkája maradt számára az egyetlen „tűrt” terület, amelyen a kommunista hatalom tevékenykedni hagyta, de Lajtha ebben is a rá jellemző integritással és szellemi szabadsággal dolgozott. Ezért kapta a Kossuth-díjat 1951-ben, melynek pénzjutalmát az utolsó fillérig szétosztogatta.
Eleven erő
„Mennél nagyobb elevenereje van egy népművészetnek, annál nagyobb a rögtönzési szabadság.” – Lajtha László: A Népzenéről – Nyugat-konferencia
Lajtha népének-gyűjtéseit Navratil Andrea és Demeter László koncertjén mutatja be a fesztivál, a hangszeres gyűjtések Lakatos Róbert és zenekara tolmácsolásában csendülnek fel. Vasárnap a tárogatóművész Kiss Gy. László triója a dunántúli gyűjtések; „Sárközi „Bubuc” József klarinétos, a szombathelyi Csejtei István pozsonyi származású hegedűs, és az Erdélyből Dunántúlra vetődött cigányprímás, Buházi Zoltán repertoárjának dallamait” adja elő, a Tükrös zenekar a nagyhatású mezőségi anyagot dolgozza fel.
A pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház előadása dupla reflexió arra a mozgalomra, amelynek Lajtha is előfutára volt, és ami nem külsőségekben és formai elemekben keresi, hanem az emberi kultúra esszenciális nyelvezetében találja meg a népzenét.
„Nem akarom, hogy a folklore minden nemzetnek külön zenei nyelvezetet adjon, s evvel megtörje minden igazi humanistának utolsó, népeket egyesítő lehetőségét: a mindenütt megérthető muzsika nyelvét.” – Lajtha levele Weissmann Jánosnak, 1958. május 22.
A koncerteken kívül ingyenes gyerekprogram, táncház, élő mese, filmvetítés és előadások avatnak be a polihisztor Lajtha László életművébe Bicskén.
A részletes program elérhető a fesztivál weboldalán és Facebook oldalán.
Források:
- Lajtha László: A Népzenéről – Nyugat-konferencia
- Dr. Lajtha Ildikó: Ma 50 éve történt
- Richter Pál: A szabadság fanatikusa – Lajtha László, a „harmadik nagy magyar”
- Dr. Solymosi-Tari Emőke: “Bartók mindig Latinnak nevezett” – Bartók Béla hatása Lajtha László életútjára és esztétikájára
