Pasztircsák Polinával ad koncertet a Nemzeti Filharmonikusok

Szerző:
- 2025. január 22.
Pasztircsák Polina - fotó: Giancarlo Pradelli
Pasztircsák Polina - fotó: Giancarlo Pradelli

A legtöbb koncert műsorszámai valamilyen logikai szálon kapcsolódnak egymáshoz. Február 20-án a Pesti Vigadóban a Nemzeti Filharmonikus Zenekar négy műben négy külön világba kalauzolja hallgatóját.

A Danubia Szimfonikus Zenekar felkérésének eleget téve Vajda János (1949) 2000-ben komponálta Titanic című szimfonikus költeményét. A mű Petőfitől – a Föltámadott a tenger című versből – kölcsönzött alcíme (Azért a víz az úr) érzékletesen fogalmazza meg a zenekari kompozíció hátterében meghúzódó alkotói gondolatot: a természet ereje előtt az embernek meg kell hajolnia. A 1912. április 15-én elsüllyedt hatalmas tengerjáró hajó, a Titanic katasztrófája az emberiség történetének egyik legnagyobb hajószerencsétlensége volt, amelyben 1.517 ember halt meg. Vajda János zenekari darabja a zene nyelvén fűz kommentárokat a történelem e tragikus eseményéhez.

Egészen más hangulatokat és érzéseket közvetít Richard Strauss (1864–1949) Négy utolsó ének című kompozíciója. Ahogyan a cím is sejteti, ezek a zeneszerző végső megszólalásai. A négy dal közül három Hermann Hesse, egy Joseph von Eichendorff sorait zenésíti meg, és valamennyi a búcsú gondolatát járja körül meghitt békével, bensőséges alkonyi derűvel. Érdekesség, hogy Strauss nem sorozatnak szánta a négy dalt: azokat zeneműkiadó barátja, Ernst Roth rendezte ciklusba.

A zenehallgató, aki a hangverseny elején Vajda János Titanicját megismerve fogalmat alkothatott arról, hogyan értelmezi a szimfonikus költemény romantikában gyökerező műfaját egy kortárs zeneszerző az ezredfordulón, a koncert különlegességnek számító műsorszámához, Antonín Dvořák (1841–1904) A déli boszorkány című, ritkán játszott darabjához érve azzal szembesülhet, milyen volt ez a műfaj a 19. században. A zeneszerző 1896-ban írta művét honfitársa, Karel Jaromír Erben versének inspirációja nyomán. A költő és folklorista cseh mondát dolgoz fel, amelyben a romantika által sokszor megénekelt gyermekhalál-történettel találkozunk: a déli boszorkány elragadja az anyától kisfiát.

Franz Schubert (1797–1828) 1817 októbere és 1818 februárja között írta VI. (C-dúr) szimfóniáját. Ez a mintegy félórás, négytételes alkotás csupa energia és invenció. A pompás mű egyetlen balszerencséje, hogy Schubert írt egy másik C-dúr szimfóniát is, a IX.-et, amelynek hatalmas sikere máig elhomályosítja a Hatodik erényeit. Olyannyira, hogy ez még a két mű ragadványnevében is megnyilvánul: a IX.-et „Nagy C-dúr szimfóniának” szokás nevezni, míg a VI. a „Kis C-dúr szimfónia” titulust kapta. Pedig szépségekben gazdag mű, érdemes meghallgatni!

Richard Strauss Négy utolsó énekében Pasztircsák Polinát hallhatja a közönség. A kiváló szoprán rendszeresen szerepel hazai és külföldi operaszínpadokon, de hangversenyénekesnőként is gyakran pódiumra lép. Stiláris sokoldalúságát jelzi, hogy Händeltől Poulencig, Mozarttól Wagnerig, Beethoventől Arvo Pärtig a legkülönfélébb szerzők műveit tolmácsolja.

Az est karmesterét, Kovács Jánost aligha kell bemutatni a zenekedvelőknek. A hetvenhárom éves muzsikus fél évszázada vezényel, művészetének védjegye a minden műfajban otthonos sokoldalúság, az engedményt nem ismerő igényesség, a megfellebbezhetetlen szakmai tudás, valamint az alkotók és műveik iránti feltétlen alázat, amely interpretációit meghatározza.

(A promóciós cikkekben és az érzékeny tartalmú bejegyzésekben nem jelenítünk meg reklámot.)

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo