A Papageno és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása május 22-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Hód Adriennel, Lehoczky Zsuzsával és Makovecz Annával.
- hirdetés -
Velencében a Hoodworks
A Hód Adrienn vezette Hodworks kortárstánc társulat meghívást kapott a 2021-es Velencei Biennálé Színházi Fesztiváljára. Az 1934-ben alapított Biennale Teatro a nemzetközi színházi világ egyik legrangosabb rendezvénye, amelyet idén július 2. és 11. között rendeznek meg.
A Fesztivál művészeti vezetői idén Stefano Ricci és Gianni Forte, akik a Hodworks 2018-ban bemutatott, Sunday című előadását válogatták be a programba, olyan nemzetközi hírű színházi alkotók produkciói közé, mint Thomas Ostermeier, Krzysztof Warlikowksi és Mundruczó Kornél.
A fesztivál során megrendezik a Biennale College Teatro nevű kurzussorozatot is, amelyben a Hodworks társulatát Hód Adrienn vezető koreográfus, Molnár Csaba táncos-koreográfus és Szabó-Székely Ármin dramaturg képviselik majd egy hétnapos mesterkurzussal. Hód Adrienn 2007-ben alapította a Hodworks társulatot, amely szabadúszó alkotókkal működő, a hazai és a nemzetközi kortárstánc színtéren is aktív, érzékeny és provokatív szemléletű alkotócsoport. Munkájuk középpontjában a minden akadálytól, közvetítőtől, díszlettől, kelléktől, színházi eszköztől megszabadult test áll. Az előadások mindig egy ismeretlen, új, progresszív irányt jelölnek ki, és mindegyik előadást összeköti egy csak rájuk jellemző mozgásnyelv. Hód Adrienntől azt is kérdezzük, társulata megalapításakor mi volt az elsődleges célja, álma; hogyan fejlődött, alakult a társulat az elmúlt egy évtizedben; a Sunday című előadásnak mi a legfontosabb jellegzetessége, szimbólumrendszere, milyen nyelvet használ, hogyan vonzza be a nézőt? Kényes egyensúlyt kell fenntartani a provokatív szemlélet és az önkifejezés tekintetében, hogy mi az, amit még be tud fogadni a külső szemlélő anélkül, hogy megterhelő lenne neki: hogyan alakítják ezt az egyensúlyt; illetve hogyan jeleníthető meg a számukra fontos eszköz, a humor?
Lehoczky a Nemzet Színésze
Lehoczky Zsuzsa Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művészt választották a Nemzet Színészei közé május 11-én. Lehoczky Zsuzsa 1957 óta színész, 1962 óta a Budapesti Operettszínház művésze. Tizenegy évesen már a Szegedi Nemzeti Színházban játszott, első szerepe a Szentivánéji álomban volt Lehotay Árpád rendező mellett. Felnőtt pályafutása 1956-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban indult Tordy Gézával és Csurka Lászlóval. Ezután visszakerült Szegedre, ahol egészen 1962-ig volt a Szegedi Nemzeti Színház társulatának a tagja, majd augusztus 1-től – a mai napig, immáron örökös tagként – a Budapesti Operettszínház művésze. Fiatalon a német különórák helyett inkább titokban zeneiskolába járt, hogy szolfézst és éneket tanulhasson, de tánctudását is fejlesztette, így 1949-ben táncosként lett a szegedi színház társulatának hivatalos tagja. Hamar fel is figyeltek rá más társulatok is, s végül a Budapesti Operettszínház hívására nem tudott nemet mondani.
Többek között A mosoly országa, a Csárdáskirálynő, a Maya, a Leányvásár, a Bál a Savoyban és a Mágnás Miska című operettekben nyújtott emlékezetes alakítást, legtöbben mégis a My Fair Lady Elizájaként emlékeznek rá. Mindezek mellett prózai színészként is sokat dolgozott, rengeteg televíziós műsorban és több filmben is szerepelt. A Nemzet Színészei – Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Jordán Tamás, Király Levente, Molnár Piroska, Szacsvay László és Tordy Géza – a Nemzeti Színház igazgatói irodájában választották meg a Törőcsik Mari elhunytával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát. A Nemzet Színésze címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. Kétrészes interjúnkban arról is beszélgetünk Lehoczky Zsuzsával, kik voltak azok a színészek, akiktől fiatal pályakezdőként a legtöbbet tanulta, mi volt az álma, amikor gyermekként először színpadra lépett, illetve mi a legszebb számára a magyar nyelvben és a magyar színjátszásban?
Négy évszak Makovecz Annával
Makovecz Anna festőművész tárlata. A megismerési vágyból és figyelemből születtek azok a képek, amelyek most a K.A.S. Galéria Négy évszak című kiállításán Makovecz Annától megszokott módon, installációs környezetben láthatók. A galéria terében egy időbe sűrítve jelennek meg a festmények inspirációs forrásai, a természeti környezet, valamint maguk a műtárgyak. A festőművész így vall a képekről:
„A megismerési vágyból és figyelemből születnek ezek a képek, a megfigyelés anyagba formálása a festés. A szépség és értelmesség, a tudat, hogy egy óriási Rend része vagyok, megtisztelő érzés. A tudat, hogy emberként rajtam is múlik a Jövő, felemelő érzés. Része és részese vagyok a tájnak, a Világmindenségnek, formálója vagyok a Jövőnek, ahogy mindannyian azok lehetünk, ha ezt felismerjük.”
Makovecz Anna Helsinkiben tanult 1985–1989 között, 1991-től kiállító művész. Egyéni kiállításai Helsinkiben, Budapesten és Székesfehérváron voltak, csoportos tárlaton szerepelt többek között a Szombathelyi Képtárban, külföldön Helsinkiben és Berlinben. Több ízben is elnyerte a finn kulturális és állami ösztöndíjat, a NKA-ösztöndíjasa volt 1999-ben. Most nyíló tárlata kapcsán azt is kérdezzük Makovecz Annától, hogy mit jelentenek számára az évszakok, a szépségük mellett mit közöl még róluk? A színek, a formák megválasztásakor hogyan inspirálódott, és az installáció mint kifejezési forma miért fontos számára?
A sok zenei csemegével szolgáló műsor szombat reggel 10-től 12-ig hallható a Klasszik Rádió 92.1-en, ismétlésére 2021. május 23-án, vasárnap este nyolc órától kerül sor. Az interjúk megtalálhatók a Papageno Klasszik blogban is. A rádió a műsorváltoztatás jogát fenntartja.
