Szerző: Braun Anna

Alexander Ekman nagyon fiatalon döntött úgy, hogy a táncművészi karriert feladva független koreográfusként dolgozik tovább. E lépését az alkotói munka gyönyörűsége, és az azzal járó öröm inspirálta. Az Episode 31 című darabján is érződik mindez, melynek magyarországi bemutatójára szeptember 6-án kerül sor. – A Cacti című koreográfiájáért Laurence Olivier-díjra jelölték 2013-ban. Azzal a darabbal korábbi nyilatkozata szerint az volt a célja, hogy kifigurázza azokat az embereket, akik jobbnak gondolják magukat másoknál. Mi az Episode 31 üzenete? A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Ez a mű inkább egy olyan világot képvisel, amelybe együtt léphetünk be nézőként, ahol nagyon érdekes karakterek jelennek…

Négy éve a Magyar Nemzeti Balett együttesének tagja, a Táncművészeti Egyetemről kikerülve kartáncosi szerződéssel érkezett, ma címzetes magántáncos. Földi Lea tavaly nyáron a Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze lett.     A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Mi az üzenete ennek a címnek, amit először osztott ki az intézmény vezetése? – Mindez nem volt előzmény nélküli: az énekesek közül Kamaraénekeseket, a zenekari tagok közül Kamaraművészt, a balettművészek, egészen pontosan a magántáncosok közül Étoile-t választottak az előző hat évben. Most kiterjesztették a kört az énekkarra és a kartáncosokra, én a kis Étoile-nak is hívott díjat kaptam meg. Azóta egyébként már címzetes magántáncosként…

A véletlen vezette a neves Vaganova Akadémiára, majd rögtön beválogatták a Mariinszkij Színház táncművészei közé is. 2010-ben átvette a Mia Čorak Slavenska Nemzetközi Balettverseny első díját. Az Izraeli Balettből érkezett hat évvel ezelőtt Budapestre. Timofeev Dmitryt, az évad Étoile-ját (Csillagát) kérdeztük elismerésről, munkáról, és arról, hogy mi inspirálja a hazai együttes táncművészeit. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Amikor betekinthettem az OMG című balett-est próbáiba, fáradtnak tűnt, de ez nem csoda, sok munka állt a produkció mögött, és a balettmesterek még a szünetben is instruálták Önt és partnerét, Melnik Tatianát. – Ezen az esten rengeteget dolgoztunk, Dózsa Imre balettmester és…

Négy év bizonytalanság és küzdelem után újra saját épületében fogadhatja a hazai és nemzetközi társulatokat és természetesen a táncszerető közönséget a Nemzeti Táncszínház. Az új létesítményről és az idei Budapest Táncfesztivál klasszikus produkcióiról kérdeztük Ertl Péter igazgatót. – Február közepén – a Budapesti Táncfesztivállal egyidőben – megnyílt az új Nemzeti Táncszínház a Millenáris Parkban. Mielőtt az épületről és a tervekről beszélnénk, ne felejtsük el az elmúlt négy évet. Visszatekintve erre a periódusra, hogyan sikerült megtartani a Táncszínház működésének színvonalát? – Ez az átmeneti állapot, az épület nélküli működés, a bizonytalanság szinte minden dimenzióban új helyzet elé állított minket. Nehéz időszak…

George Balanchine látta a zenét és hallotta a táncot, így jellemezte híres szólótáncosnője, Karin von Aroldingen a grúz származású orosz-amerikai művészt, a szimfonikus balett atyját, a modern balett megálmodóját.

Egyikük a Bolsojból, a másikuk a Mariinszkij Színházból érkezett, és mindketten a változás, a fejlődés, a rengeteg munka mellé tették le a voksukat, amikor Budapestre szerződtek. A Magyar Nemzeti Balett együttese 2018 őszén két művésszel bővült: augusztusban csatlakozott a társulathoz Ivanova-Szkoblikova Szofia magántáncos és Koszireva Diana címzetes magántáncos, akiket decemberben A diótörő Mária hercegnőjeként láthattunk, januárban pedig a Giselle címszerepében lépnek fel. Ivanova-Szkoblikova Szofiát már láthatta színpadon a magyar közönség, hiszen a Müpában megrendezett Girls in Focus esten, a Trójai játékok című darab női változatának egyik táncosa volt. De nem ismeretlen a vidéki közönségnek sem, mert turnézott az Operát az Operából!…

Amibe belefog, abban a legjobbat szeretné nyújtani, s bár gyerekkorában vitorlázónak készült, már tízéves kora óta a balett-teremben bizonyít. Komarov Alekszandr a Kijevi Állami Balettintézetben diplomázott, de a kilencvenes évek eleje óta Magyarországon él. Először a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1995-ben a budapesti Magyar Nemzeti Balett társulatának lett a tagja. A Solymosi-díjjal jutalmazott táncművészt balettkarrierjéről kérdeztük. – Meg tudja mondani, hányszor táncolt A diótörőben? – Kizárt! – Gondolkodjunk együtt! Melyik volt az első? – Először a diplomakoncertemen kellett volna a Herceget táncolnom, de sajnos a térdem miatt nem tudtam színpadra lépni. Akkor derült ki, hogy arthritisem van, ami nemcsak…

A minszki Bolsoj után hat évet volt a világhírű Eifman Balett szólistája, és immár négy éve a Magyar Nemzeti Balett művésze. Radzjus Mikalaj szembe ment apja akaratával, amikor a balettot választotta, és hosszú évek kellettek ahhoz, hogy újra megbékéljenek egymással. Az Opera magántáncosát pályája kezdetéről és a balett világában való helytállás nehézségeiről faggattuk.           – Emlékszik arra a pillanatra, eseményre, amikor eldöntötte, hogy erre a pályára lép? – Nagyon is, hiszen ez egyáltalán nem az én elhatározásomból történt! Gyerekként soha sem gondoltam volna, hogy egy balettiskolában fogok kikötni. Olyannyira nem, hogy komoly ellenérzéseim voltak mindezzel kapcsolatban. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.…

Minden vágyuk, hogy az Opera balettművészei legyenek, és mindent meg is tesznek ezért. A Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei először mérettették meg magukat a nemzetközi porondon: a bécsi VIBE-ról minden budapesti versenyző éremmel a nyakában érkezett haza március végén. Kilencen indultak el az osztrák fővárosba, izgatottan, de mestereik iránt érzett teljes bizalommal, nagyon szigorú és sűrű felkészülési időszakot követően március végén, hogy részt vegyenek életük első nemzetközi balettversenyén. A Balettintézet növendékei három első és két második helyezéssel büszkélkedhetnek: balett kategóriában Ruip Katica és Kökény Hámori Szilárd aranyat, Strbka Zsófia szintén aranyat, Gorondi Eszter ezüstöt nyert, contemporary junior kategóriában Kökény Hámori Szilárd…

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot. Az ország legtehetségesebb gyerek musicalszínészeit kérdeztük arról, milyen érzésekkel állnak színpadra. Tizenegyen vannak, egy csapatba tartoznak, de riválisai is egymásnak, bár ez utóbbi egyáltalán nem látszik rajtuk. A legfiatalabb fiú, Császár Patrik mindössze tíz éves, a legidősebb, Császár Benedek tizenöt. Azért gyakorolnak minden hétköznap délután és gyakran hétvégén is, hogy megfeleljenek annak a magas követelményrendszernek, amit Szirtes Tamás rendező és csapata…