Szerző: Caruso

1911. december 7-én, éppen 105 éve, hogy megnyitotta kapuit Budapest új színháza, a Népopera. Városvezetők, színigazgatók, építészek, laikusok és szakemberek törik rajta a fejüket azóta is, hogyan lehetne a mindennapi üzemben jól működtethető játszóhelyet faragni az építményből. Történt ugyanis, hogy a századelőn a főváros színházat akart építtetni a Józsefváros külső részén. A feladathoz megtalálták a vállalkozókat, akik aztán gyorsan fel is húztak egy impozáns, Bayreuth mintájú és méretű színházat a kérdéses területen… csak sajnos Bayreuth jól átgondolt arányai és erényei nélkül. Mi pedig – ha már így esett – ahelyett, hogy lebontanánk az egészet, és építenénk a helyére egy kisebbet,…

Tovább

Tavaly ősszel újította fel a bécsi Staatsoper Verdi Macbethjét. A produkció akkor tíz előadást ért meg, idén decemberben pedig újabb négy estén szerepel a repertoáron. Ilyen előzmények után igen erős indítéka kellett, hogy legyen Roland Geyer igazgatónak, hogy a konkurens Theater an der Wienben is műsorra merje tűzni a nem-legfelkapottabb Verdi operák egyikét. Két érv képzelhető el a direktor döntése mellett, az egyik, hogy más szerepre nem tudta befűzni a hajlott kora ellenére még mindig húzónévnek számító Plácido Domingót, a másik pedig, hogy rendezőként olyan koncepciót talált ki, amit mindenképpen megvalósításra érdemesnek ítélt abban a színházban, ahol az elmúlt évtizedben…

Tovább

Erős felütéssel kezdte az idei szezonját a grazi operaház, amikor első premierként a Trisztán és Izoldát tűzte műsorára. A mindössze harmincnyolc éves Nora Schmid, akinek ez a második önálló évadja Ausztria második legnagyobb operaházában, látszólag igyekszik folytatni elődje, a Bregezi Fesztivál élére került Elisabeth Sobotka jó érzékkel kiválogatott újdonságokra nyitott irányvonalát. Mindazonáltal első pillantásra több mint merészségnek tűnik Wagner legstatikusabb zenedrámáját egy pályakezdő rendezőre bízni, úgy, hogy a címszerepekre is olyan művészeket kértek fel, akik korábban még nem énekelték a hatalmas szólamokat. A színház igényességét jelzi, hogy a kitűzött bemutató előtt másfél évvel felkérték a magánénekeseket és számolatlanul biztosítottak számukra…

Tovább

Különös kettősség jellemzi a Lammermmori Lucia pesti előadás-történetét. Részben Donizetti operája – amit 34 év híján az Operaház állandóan műsoron tartott – mindössze négy rendezést ért meg, s ezáltal minden tekintetben repertoár darabnak tekintendő, részben nagyon nehéz úgy tekinteni rá, mint poros repertoár darabra, hiszen a címszerepet szinte minden előadáson olyan kivételes művésznők énekeltek, akiknek fellépése a parádés szólamban általában ünneppé avatta az estéket. A Nemzeti Színház tizenkettedik Donizetti bemutatója volt a Lammermoori Lucia (1846. augusztus 4-én), melyet még három követett. A mű elképesztően sok, összesen 169 előadást ért meg az Astoriánál álló teátrumban. Az Operaházba már az első évad…

Tovább

A Christian Thielemann nevével fémjelzett Semperoper kiemelten támogatott állami színházként nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a német operairodalom számos alkotását tartsa repertoárján. A „kötelező” remekműveken – azaz a Drezdához szorosan köthető Weber, Wagner és Richard Strauss opusokon – kívül olyan nem első vonalba sorolt, s éppen ezért nem gyakran hallható művek is színre kerülnek, mint A vadorzó (Lorzing) a Doktor Faust (Busoni), vagy a szomszédos Csehországból A ravasz rókácska és a Swanda, a dudás (Weinberger). Szépen illeszkedik ebbe a sorba a Királyi gyermekek, Humperdinck operája. A német komponistát többé-kevésbé jogosan egyoperás szerzőként tartják számon, hiszen az 1890-ben bemutatott Jancsi és…

Tovább

Az Est 1927. január 5-i számában megjelent tudósítást eredeti írásmóddal közöljük. Tokió, december hó (Az Est alkalmi tudósítójától) Az európai művészek és kritikusok körülbelül tudják, hogy az a japán élet, amelyet az európaiak a színpadukra vittek, nem igen hasonlít arra az életre, amelyet a japánok élnek. Ez az oka annak, hogy japántárgyú színdaraboknak, operetteknek vagy operáknak sohasem volt sikerük Japánországban. Ismeretes például, hogy Puccini híres operáját, a „Pillangókisasszonyt” alaposan kinevették, amikor legelőször színre került a tokiói operában. Egy angol operatársulat szembe akart szállni a japánok felfogásával és nagy bátorsággal elhatározta, hogy ismét előadja Puccini „Pillangókisasszonyát”. Tegnap estére volt kitűzve az…

Tovább

Hágai Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész 1961. június 3-án született Budapesten. A magyar balettélet elmúlt évtizedeinek egyik legcsodálatosabb művésze volt, aki 25 év színpadi működés után úgy döntött, hogy 2006-ban, pályája csúcsán visszavonul a színpadtól. Aki a színpadot választja életcéljául, tulajdonképpen a tudathasadást választja, hiszen énje megsokszorozódik. Reggel például családanyaként elviszi a gyerekét az óvodába, este családját elhagyott Anna Kareninaként vonat alá veti magát. Ha valaki Annaként jár szülői értekezletre, az kínos és mulatságos is egyben. A szerencsés művész életében eljön a pillanat, amikor maga rakhatja le a lantot és válhat vissza „hétköznapi emberré”. A szerencsétlenebbekkel, – okkal, vagy…

Tovább