1911. december 7-én, éppen 105 éve, hogy megnyitotta kapuit Budapest új színháza, a Népopera. Ma Erkel Színház néven ismert.
Szerző: Caruso
Tavaly ősszel újította fel a bécsi Staatsoper Verdi Macbethjét. A produkció akkor tíz előadást ért meg, idén ismét műsorra tűzik.
Erős felütéssel kezdte az idei szezonját a grazi operaház, amikor első premierként a Trisztán és Izoldát tűzte műsorára.
34 év híján az Operaház állandóan műsoron tartotta Donizetti operáját, a Lammermmori Luciat. Összesen négy rendezést ért meg.
A Semperoper kiemelten támogatott állami színházként nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a német operairodalom számos alkotását tartsa repertoárján.
A Bohémélet – miközben Puccini második sikeres operája – egy közel negyvenéves ember búcsúja az ifjúságtól.
Sergio Failoni minden bizonnyal az egyetlen olyan olasz karmester, akinek a neve Magyarországon sokkal ismertebb, mint hazájában. Ennek oka igen egyszerű: a Veronában született dirigens mintegy három évtizedes zenekarvezetői karrierje kétharmadát töltötte Budapesten. Éppen ezért a Failoni név ma is él a köztudatban, annak ellenére, hogy napjainkra alig akad szavahihető tanú, aki még tisztán emlékezhetne a maestro művészetére, aki kezéből 1947 júniusában Beethoven Örömódájának próbája közben hullott ki örökre a pálca. Radnai Miklós – az Operaház legendás és zseniális igazgatója – „talált rá” az éppen Genovában vezénylő Sergio Failonira, 1928 tavaszán. A direktor azonnal ráérzett arra, hogy a karmesterben megvan…
Már javában pusztított az I. világháború, amikor Goldmark Károly száz 1915. január 2-án, Bécsben elhunyt.
Az öt nagy Mozart opera közül a Così fan tutte került utoljára az Operaház repertoárjára, megdöbbentően későn, csak 1930. január 9-én. Az osztrák szerző műveivel igen nehezen barátkozott meg Budapest közönsége.
Az Est 1927. január 5-i számában megjelent tudósítást eredeti írásmóddal közöljük. Tokió, december hó (Az Est alkalmi tudósítójától) Az európai művészek és kritikusok körülbelül tudják, hogy az a japán élet, amelyet az európaiak a színpadukra vittek, nem igen hasonlít arra az életre, amelyet a japánok élnek. Ez az oka annak, hogy japántárgyú színdaraboknak, operetteknek vagy operáknak sohasem volt sikerük Japánországban. Ismeretes például, hogy Puccini híres operáját, a „Pillangókisasszonyt” alaposan kinevették, amikor legelőször színre került a tokiói operában. Egy angol operatársulat szembe akart szállni a japánok felfogásával és nagy bátorsággal elhatározta, hogy ismét előadja Puccini „Pillangókisasszonyát”. Tegnap estére volt kitűzve az…
