Fontos esztétikai és zenefilozófiai alapművet jelentetett meg a Rózsavölgyi és Társa Kiadó. Az új zene filozófiája szerzője, Theodor Adorno amerikai emigrációs évei (1940-1948) alatt íródott, és az 1949-ben megjelent könyv az előszó iránymutatása szerint A felvilágosodás dialektikájának „kidolgozott exkurzusa”, arra tett meghatározó kísérletet, hogy a frankfurti iskola főművének elveit és belátásait átfogóan alkalmazza és próbára tegye a művészet, elsősorban a zene jelenségein. A racionalitás kritikai főmű elméleti alapvetéséhez sajátos esztétikai koncepció társul, amely szerint a művészet – bár éppúgy betagozódik a felvilágosodás és a mítosz dialektikus folyamatába, mint a filozófia, a tudomány és a kultúra egésze – egyszersmind egy olyan entitás…
