Szerző: Csengery Kristóf

„A mindenséget vágyom versbe venni”, írja Babits A lírikus epilógjában (1903), majd csalódottan teszi hozzá: „de még tovább magamnál nem jutottam”. A századforduló környékén keletkezett műalkotások gyakori igénye az átfogó világábrázolás, amely szándékként Mahler szinte minden szimfóniájában megmutatkozik. Ő azonban tovább jutott önmagánál — legtovább talán a 3. szimfóniában. A művet a Müpa falai között ezúttal az egyik legilletékesebb: a mahleri fájdalmak és örömök (no meg Freud) városának zenekara, a BÉCSI SZIMFONIKUSOK szólaltatja meg. A századfordulónak nemcsak a teljességigényű világábrázolás volt az egyik vesszőparipája, de a bevallott és hittel-őszintén átélt megalománia is. Ezt nem a rekordok könyvébe illő túlzások iránti…

Tovább

Európa nagy zenekarai közül a „szomszédos” Bécsi Filharmonikusokkal a Müpa az utóbbi években szoros partnerkapcsolatot alakított ki, az együttes vendégfellépései örömtelien rendszeressé váltak. De nem egyszer szerepelt a Komor Marcell utcai falak között a Berlini Filharmonikus Zenekar is. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. A zenekar hajdani alapítása valójában kiválás volt: Benjamin Bilse másfél évtizede működő zenekarának ötvennégy tagja hagyta el 1882­-ben az anyaegyüttest: ők nevezték el magukat Berlini Filhar­monikusoknak. Hamar híressé és megbecsültté váltak. Olyan karmesterek és zeneszerzők vezényelték őket az első években, mint Hans von Bülow, Felix von Weingartner, Richard Strauss, Gustav Mahler, Johannes Brahms, Edvard Grieg.…

Tovább

Mi köti össze Budapestet, Szegedet és Kecskemétet Zürichhel? Nem, nem testvérvárosok: mindegyikben áll olyan színház vagy hangversenyterem, amelyet a világhírű Helmer és Fellner építészpáros tervezett. És mi köti össze Amszterdamot, Lipcsét és Kölnt Zürichhel? Mind a négy városban működik egy-egy világhírű zenekar, amelyet a számára otthont adó épületről neveztek el. A Tonhalle-Orchester Zürich jóval korábban létezett, mint az épület, amely otthont kínált fel számára. A város életében már a 17. századtól kezdve működtek olyan nagyobb hangszeres együttesek, amelyeket a mai Tonhalle-Orchester elődjének tekinthetünk. Abban megegyeznek a zenekar történetének krónikásai, hogy a tényleges jogelőd alapítása 1868-ban történt. Maga a zürichi Tonhalle…

Tovább

Európa és Amerika nagy hagyományú zenekarai jóvoltából sok évtizede tudjuk, hogyan muzsikál Nyugat. Japán és Kína jeles együttesei azt példázzák, milyen különleges alkalmazkodóképességgel sajátítják el Kelet zenészei egy, az övéktől távoli kultúra művészetét. Olaszország, Spanyolország, Portugália kiváló szimfonikus műhelyei Dél temperamentumát és érzékiségét hozzák a világ koncerttermeibe. November 19-én a Müpa közönsége abból kaphat ízelítőt, milyen Észak szelleme, ha a zene területén nyilvánul meg. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Az európai zeneéletben néhány évtizede vált termékeny szokássá a nemzetközi összetételű zenekarok alapítása. Az Európai Kamarazenekar vagy a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar csupán két példa a legsikeresebb internacionális együttesek közül, de…

Tovább

Ritkán lehetünk tanúi annak, hogy egy szimfonikus hangverseny valamennyi alkotóeleme: a zenekar és annak története, a karmester személyisége, a megszólaló mű üzenete mind ugyanazt a gondolatot sugallja, ugyanazt jelenti. Ezt a különleges tapasztalatot élhetik át mindazok, akik eljönnek a Müpába az Izraeli Filharmonikusok szeptember 8-i koncertjére. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Zenekarokat általában jókedvükben hoznak létre muzsikusok és az őket támogató polgárok. Így volt ez a modern városokban mindig: szimfonikus együttesek megalakulása rendszerint a béke és szabadság, a fejlődés és gyarapodás jele volt mindenütt. Előfordulnak persze ritka kivételek: a Philharmonia Hungarica egy levert forradalom emigránsaiból alakult, hogy kenyeret adjon…

Tovább

Az Opera igazságot szolgáltatott, amikor műsorra tűzte az „egyműves” Kenessey Jenő Krúdy-színdarabot feldolgozó egyfelvonásosát, melynek megírására az elismert balettkarmestert Nádasdy Kálmán ösztönözte: a mű régóta hiányzott a repertoárról. Tóth Péter Örkény-megzenésítése pedig most került első ízben közönség elé. Káel Csaba a két mű rendezői koncepciójáról nyilatkozott. – Az arany meg az asszony a mai rendező számára „szűz terület”, hiszen az operát – bár az 1943-as ősbemutatón sikert aratott – sok évtizeden át nem játszották. Mit jelent számodra a történet? – A cselekmény Lőcsén játszódik. A Felvidék közel áll hozzám, részben zempléni nagyszüleim, részben keresztanyám apja, Kassa utolsó magyar polgármestere révén.…

Tovább

Liszt és Brahms alkotói pályája a 19. században egymás mellett haladt, ám eltérő gondolkodású muzsikusokról lévén szó, párhuzamosaik csak a végtelenben találkozhatnak. Pedig a két szerzőnek – akarják vagy sem – van dolga egymással: a magyar Liszt minden gondolatával az európai kultúrán csüggött, a hamburgi születésű, bécsivé lett Brahms Reményitől Joachimig, a Magyar táncoktól a B-dúr zongoraverseny budapesti ősbemutatójáig sok szállal kötődött Magyarországhoz. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik fontos koncertjén, a Nemzeti Filharmonikusok estjén a párhuzamosok találkoznak. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Brahms I. (d-moll) zongoraversenye és Liszt Faust-szimfóniája: két komoly, súlyos, terjedelmes alkotás – ugyanakkor mindkettő az ötletek…

Tovább

Egy zenekar életében jelentős változás, ha új karmester veszi át az együttes művészeti vezetését – de a dirigensek számára is vérátömlesztés lehet pályafutásuk egy-egy újabb szakasza, a korábbitól eltérő művészgárda élén. Szellemi otthonváltás, módosuló repertoár, ismeretlen arcok, szokatlan akusztikájú termek, friss tervek és lehetőségek. Sir Simon Rattle 2017 őszén látott hozzá a Londoni Szimfonikus Zenekar irányításához – a Müpa közönsége tehát új korszak kezdetén kaphat ízelítőt karmester és zenekar közös munkájából. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. A karmesterek mozgékony életet élnek: szerződnek és szerződést bontanak, jönnek és mennek. Most mégis korszakról beszélünk. Nem túlzás ez? Aligha, hiszen az idén…

Tovább

Egy harminchárom éves csellista és egy nyolcvanhárom éves zongoraművész. Magától értődik, hogy teljes harmóniában képesek együttműködni? A kérdésre sokan válaszolnak igennel, hiszen a zene, kiváltképp a klasszikus repertoár, semlegesíti a generációs különbségeket, felszámolva a határokat művész és művész között. Mások viszont úgy vélik, ez mégsem ilyen egyszerű, két muzsikus egymásra találása (különösen, ha fél évszázad választja el őket egymástól) szerencse dolga – és néha titka is van. Várdai István és Frankl Péter duója esetében valóban van titok, amire november 10-én derülhet fény a Müpában.  A magyar zongoraművészetben nem a Kocsis Zoltán-Ránki Dezső-Schiff András triász megjelenése idézett elő első ízben paradigmaváltást: hasonló…

Tovább

Liszt Ferenc és Richard Wagner műveit alighanem a Győri Filharmonikus Zenekar hangversenyén is úgy hallgatjuk majd, mint legtöbbször: a 19. századi zene legnépszerűbb slágereiként. Holott e darabokkal találkozva arra is gondolhatnánk, hogy a két zeneszerző minden idők legnagyobb modernjei közül való: az egyik a szimfonikus zene és a zongoramuzsika arculatát változtatta meg gyökeresen, a másik a hagyományos operai esztétikát elvetve hozta létre a zenedráma műfaját. Nem elhanyagolható tény, hogy barátok is voltak, sőt életük alkonyán mint vő és após, rokonokká is váltak, közös leszármazottakkal. Ránki Dezső és a Győri Filharmonikus Zenekar 2018.10.25. Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Közreműködik: Ránki…

Tovább