Szerző: É. Szabó Márta

Réka pontosan érkezett az első találkozásra, az Élet menete koncertre, bár nagy izgalmában letört a rózsa feje, amit nekem szánt, és új virágért kellett rohanni tűsarkú cipőjében. A találkozásról mégsem késett el, de Sanyi legalább annyira izgatott volt, hogy vajon hogy tud rátalálni az érkezők sokaságában az ismeretlen Rékára. Izgatottan kerestem Sanyit, vajon mit szól a lányhoz, tudtam, benne bízhatok, ő nem szokott tévedni. Féltem, mert már annyiszor képzeltem társat Tamás mellé, és annyit csalódtam. Az én bölcs férjem csak mosolygott, annyit mondott: Ez most rendben van. Nagyon is rendben van, még neked is tetszeni fog. Hirtelen megnyugodtam, bár a…

Amikor a varsói TV-felvételen túl voltunk, végre személyesen is megismerhettük a világhírű zenetudóst, a Lengyel Chopin Társaság elnökét, Antoni Grudzińskit, egy tüneményesen kedves öregurat. Elődje avatta fel a háború után az újjáépített Chopin-szobrot, és valójában ő ennek a koncertsorozatnak a lelke. Nemcsak azért lett Tamás életének fontos szereplője, mert éveken keresztül visszahívta, hanem amit ott, tőle hallottunk, az maradandó emlék. Hosszan megölelte, majd ahogy megsimogatta a kezét, érezni lehetett a szívből jövő elismerést. – Ritkán jön ki dicsérő szó a számon, erről a lengyel zongoristák mesélhetnének. Ugyanis én vagyok itthon a zongoristák réme, nagyon magasra teszem a mércét. Most viszont…

2003-ban Tamás megkapta a Gundel-díjat. Meghatottan megköszönte, hogy gondoltak rá. Elmondta, hogy tanárai, Becht Erika és Kollár Zsuzsa nélkül nem lenne itt, Vásáry Tamásnak, legfőbb mentorának is köszönetet mondott, aki minden közös koncert után erőt és hitet ad neki. No, és persze mi is szép szavakat kaptunk, gyönyörűen beszélt. A díjhoz hozzátartozik Eötvös Péter levele, amit felolvastak. A kezdő sorok Tamásnak szóltak. Kedves közönségünk! Nagyon sajnálom, hogy ma este nem lehetek Önök között. Szívesen hallgattam volna Érdi Tamást élőben játszani, akinek csak a felvételeit ismerem, és személyesen is csak egyszer találkoztam vele. Nagyon meglepett engem, hogy Tamás a „látók” repertoárját…

A Carnegie Hallban játszani minden művész számára kitüntetés. Tamást eddig két alkalommal hívták ebbe a terembe, 2003-ban és 2004-ben. Az első, egy olasz zongoraverseny díjazottjainak koncertje volt, ami csak azért érdemel említést, mert a jutalom a fellépés volt a Carnegie Hallban. Kiderült, hogy az események ismét Tamásnak kedveztek. Mi csak egy tengerparti nyaralást reméltünk az olasz versenytől, mert még sosem voltunk Szicíliában, de hogy New Yorkban milyen meglepetést tartogat még ez az utazás, azt nem sejtettük. A fellépés előtti napok egyikén éhesen, álmosan támolyogtunk a szálloda hallján át a reggelizőbe, amikor Kocsis Zoltán lépett be az ajtón. Alig hittem a…

Akinek a madarak is Chopint énekeltek címmel 2018-ban  látott napvilágot a Corvina kiadó gondozásában É. Szabó Márta kötete. Tematikus blogunkban rendre részleteket olvashatnak a könyvből:

Napjaink rendszerint úgy kezdődtek, hogy beültünk a ház előtt egy autóbuszba, elmentünk a metró végállomásáig, és a Konzervatóriumnál kiszálltunk. Megittuk a finom, meleg, tejszínhabos kávét, aztán irány a Tamás számára kijelölt terem. Én ilyenkor elindultam világgá, sétáltam Torontó utcáin, vagy beültem az Indigóba, elhelyezkedtem az ablaknál kedvenc fotelomban, olvastam, telefonáltam vagy levelet írtam. De azon az emlékezetes délelőttön nem volt kedvem sétálni, ködös, szeles, hideg idő volt, szinte menekültem a melegbe, mesés könyvesboltomba. Égett a tűz, nem műlánggal, mint ahogy az errefelé divatos, hallgattam a fa kellemes ropogását, és halvány fogalmam sincs, miért az American Record Guide legújabb példányát emeltem…

Végül Zsolt és Andrea ült mellettem az Erkel Színházban, de a félelmem most csak addig tartott, amíg Tamás játszani kezdett. Lassan elfelejtek mindent, már csak élvezem a zenét. Valóban olyan ez az A-dúr, különösen a második tétele, mintha az angyalok muzsikálnának. Bódulattal tölt el a teltházas siker, a taps alig akar szűnni, Tamás öröme, Rico Saccani mosolygása boldoggá tesz, jönnek a gratulációk. Rico a második tétel szép hangjait dicséri, Sanyi és Erika is elégedett. Barátném büszkén és szerényen mosolyog a háttérben, végül is az ő érdeme, az ő ötlete ez a koncert, ez a találkozás, ez a siker. A csodák…

Tamás már kamasz, koncertjei révén híres, a Parlamentbe hívják, a First Ladynek, Laura Bushnak zongorázik. Talán tízen voltunk abban az elegáns, remek hangulatú teremben, élveztük Tamás játékát, én büszkén nézegettem körbe-körbe, de senkit sem ismertem. A koncert végén megszólalt mellettem egy hölgy. https://papageno.hu/featured/2018/10/tiz-latoert-nem-adnam-a-fiamat/ – Istenem, milyen pici volt, amikor először láttam!
– Hol? – kérdeztem döbbenten.
– Az ITT-OTT találkozón Amerikában, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Tamás a szüleivel volt, az édesapja híres újságíró, előadást tartott. Elállt a lélegzetem. – De hiszen én vagyok az édesanyja. Döbbenten néztük egymást. – Úristen Márta! Ezek szerint te sem emlékszel rám, pedig mennyit beszélgettünk! Persze, tényleg…

Pár nap múlva megcsörrent a telefon. „Sándor Károly vagyok, vagy inkább a Csikar. Mond ez a név magának valamit?” – kérdezte egy férfi hang. – Hát hogyne mondana! Nagyapával ott ültünk a rádió mellett, rendszeresen hallgattuk a meccsközvetítéseket. A könyv borítójának fotóját Gordon Eszter készítette Akinek a madarak is Chopint énekeltek címmel novemberben lát napvilágot a Corvina kiadó gondozásában É. Szabó Márta kötete. Tematikus blogunkban rendre részleteket olvashatnak a könyvből. – Márta kedves, szeretnénk felmenni magukhoz valamelyik este. Egy barátunk mesélt Tamásról, és mivel nekünk is van egy vak fiunk, tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy most mit élnek át. Szeretnénk megkönnyíteni ezt az…

Novemberben, „Akinek a madarak is Chopint énekeltek” címmel jelenik meg könyv az egyik kivételesen izgalmas hazai muzsikus-sorsról, Érdi Tamás történetéről, amelyet a leghitelesebb szemtanú, a zongoraművész édesanyja, Érdi Márta vetett papírra. Most induló blogunkban ebből a kötetből olvashatnak a szerző által válogatott szemelvényeket. Január elején kaptam egy telefonhívást, hogy mehetek próbaetetésre, mert Tamás súlya szépen alakul, és amint eléri a két kilót, hazavihetem. Nagyot dobbant a szívem, mivel eddig csak az ablakon keresztül nézegettem. Ma kipróbáljuk az etetést, megtanítjuk, mit kell majd vele otthon csinálni, hogyan kell etetni. Nehéz szavakba önteni, hogy mit éreztem, amikor ott volt előttem, végre gyerekformája…