Szerző: Faludi András

kinek-kinek vérmérsékletén ítélt cicasimogatón szerethető feleslegesség szól ma, saját márkás diszkont ugyanaz hallik hobbi vamp művészetéből, mint sok unalom már Szomorú horizonton. univerz semmilyen dúdolatok szakította magas s mély szövegmondással töltött dalidő. ám hogy lehetne jót is torkolni néki, mire példa hozzávetőleg kétszer másfél másodperc adott kétszázhuszonkettőből. üzenetnélküliségben küldött gondolatsík punfolt valóság húzódik öncélúvá vált magamutika értékű végighallintott null tápértéknyi ajakmozgásból. lesz jobb.

Összefüggéstelenségben gálazene ausztrál dalszerzőtől mai Szomorúság. Jeff Wortmannyi vidámlón más mindtől mit eddig, döntése hallgatónak mennyire pozi- vagy negatív az eltérés. Tetsző itt az újság lelke, a nóvitás erőltetetlen akarása, testesült összeállása saját tudás és daltisztelet. Pontokon tán hangszerelten túlvezérelt a lottósorsolás-fazon, de büszkesítettséget hoz a seressi remek ily alaptápként való koverálása. Tisztelet árad múlton való gyökerelés, jelenben való jövőgondolás. Himnikus vágytól orált sorok hatolnak éter túlvégén képzelt lelkekig. Fölös nagyolása érzelmiségnek, valós tudás hangerő nélkül is éket vág emberbelsőbe. Körökben gondolt virtualitás, hiányó igaziság. Mázli hogy kimondatlanságban található igaz. Szívecskétlen szeretet, megélt tapstalanság. https://www.youtube.com/watch?v=suzAr40oNBo

Kelet hangulatban ülni flaszteron, jelen jelent jelenségnyi örökség. Vietnámi lány lehel dal el ma, narancsszín befolyó hangok élese pengetik agyi fjordok, tekeregnek soká még odabenn fonva vékonyságból vastagat. Unalomig ismert intro után váló igazán érdekes izgalom, teljesedgetésben fokról-fok, üléstől hallgatásig, torokból testbeszól. Ujjölelt hengerek, pohárnyi színek vagy színtelen folyékonyság. érintett keménység szelídül dalban oldódó tekintetté, simított szőr, ült mellettség. Jó hatás.

villamossínen sétált madárként lebegni műselyem fuji kedvelem. halkan csobogó dallam hídján jobbrabalra közt haladt fülbejó egyenes, messzidzsált sorok folyama igazít időről-időre. régnem ember mellett lett szárnyolás hangja a szaxofon, lánytorok vezet szokottjó újdonság, gitár ritmusa jövőirány. jönnek a szokottjjók, főnixel Szomorú kalitka, pengül netre a tárulkozás. meg-megnyíló önnök, be-betetintett tek, magafotólt hibicionálás a három:negyvenkilenc. hallintva ez biztonság szabadsága. szabadság vasárnapja.

Szemernyi hang sem kerül jazz el dalmaszomorú japán kvartett alakítása. Tüdő, száj, ujj, csukló és egytekintet adja vasárnap hangját; mindféle hangot tolt ötpercbe sűrített sztereotípmentesen sztereotíp unalom ma juss. Bárhonnan származó bármit szólaltató formáció kontetje is lehetne jobb s rosszabb, dicsősége Tetsuro Kawashima-nak, hogy legalább vidám. Üde hozzányúlásba fogalmazott seressi az output, jót tesz nóta ilyféle fogalmazásnak. Várhatólag bármit is emelt volna elmébe megdolgozni kvartett, hasonló hangulással zárnád ablak félpercmúltán. Nemhogy nóvum de inkább hunytcsukása szemnek hogy. Bele-beledőllintett érzelem nyilvánul tippentő lábtérdnek, meg-meg vállmozdulatnak és zenemaszturbált sznobizmusnak. Közhelyes improvizált sokhányadnak mellett néhol felsejlő motívum adja hasonl örömöt izgalmat, mint fűnyíráskor…

Mint minden amerikai (na jó, legtöbb, ki…) nem originál, de holiday-i Szomorút tud; ma példa is ezt mutatván – Evan Dando danolja el vasárnapunk teleminden érzelmi hullámdivat félberúgott rajongóknak élő koncertből felvett példányként. Atomoszfér’ érződ mindenek mellett / felett / legkevésbé ellenére. Húnyt szemmel érzend nyárizzadt klubzsúfoltság, vagy mezőfesztivál fülled mezítlábassága. Nemhippi pontkedvenc bariton ébresztvőn extrahangulat telelevegő. közel midőn hasonló élményatmoszfér’ lesz juss vágyás

Guilherme Cosme andalít pörgetős tente vasárnapba hallgatót bújni ma hozva nem sok izgalmat, adva semmi nagy pluszocs Szomorú-univerzumhoz. Ellenére mindenek, kellem búj bőr alá, idegállapottól per élethelyzettől függőn lankad vagy libabőr netán merevül atmoszféra tőle. Bariton bárbarát baranga hangulat kíséri dalemlék. https://www.youtube.com/watch?v=6FsVcNajB50

Pont annyira semmilyen rendben van lány Alexia Bahar Karabenli ahogy szomorúl, semhogy kellene bármit is figyelni dalára oly nagyon. Gondolatmozdulós, önfigyelős percek hallgatása kovernek hossza, élettől eltért hangulatban séta utcák lehetőségébe burkolózva pöccintett elmagad öblítve alkohollal le büszke história. Ismeretlen találkozásban rejlő megannyi szépség vagy menekülés. Kiderül dalvégi estreggel egyúttal van benne jó is de. Leginkább hogy nem elragad, csupán andalgásra való célpont irány egy-egy taktusnál hökkensz csupán gondolatból ki. Ki akarsz? Én ki akarok.

Nem azt kapod amit vársz. Prekoncepció, de ne. Jót vársz? Ne! Egy se nem jó, se nem szép, se nem harmonikus, se bármilyen szempontból helyes, de mégis… mégis jót nyújtó Szomorú ma a klikkelt. Semmi hang helyén, ám mégis. Érthetetlen fúzióban belerappelt egész zagyva műfekete utánzás próbál keretet gerinckedni Angi Mariani tán karikatúrájának. Bárhát nem. Direkt tökéletlenségben álló testközelség húz be őrült semmijükbe. Reszketeg gyenge erő ránt a fölösleges tudniakarásba. Filmvégi kérdőjel e dal így, boldog kellemes nemsok gondolkodást adva jobbra váró és jobbat érdemlő audiensz számára.

Volt itt már kék hangszer Szomorúzni. 2018 szeptemberében citera volt frankó ily színben, most a harmonika tolja alap igazat. Keretezett időszak megannyi vasárnapja fájt már, töltött fel, adott örömet. Mind érzés igaz, ha őszinte. Akkori és mai igaz is szinte ő, lelken áttolt valóságban formált seressi dallam. Mennyi elmondható dalon át. Sok mondás mögöttek, talán legannyi elől még. Változó változó, de alapgondolatnyi üzenet minden agypillanatban megélt. https://www.youtube.com/watch?v=cY07vdc1ML4&t=4s&ab_channel=BLUESQUEEZEBOX-Topic Tudja adni ezt Clifton Tipton is, harmonikján, s hangján elhullámzó vasárnap sokadik sorban mi a rendkív őszinteségében adja ölelem oda. Formációjával a koraezerkilencszázas fekete amerika világát idézve tesz mostba belesüppedt kétfülközött megélt mindenséget.…