Szerző: Faludi András

Folyamatos megújulása dolgoknak nyújt örök mivoltot jónak. Danny Michel tudja mi kell ho’, miként kell dalhoz nyúlni hogy, emberben fel-feltoluljon hosszúkellemes mindenvilág. Félrebiccent kéjöröm, testbenhordott hangelcsuklás, háromsoros ezerség. Nemszokott felállása dolgoknak hihetetlen forró közelségből szelíd fontossággá váló továbbélésében vágyott megnyílatás. Átadása maradó tudomása őnek meg énnek. Mi kor vezetőd végig mai dal ötpercén, újrafogott Szomorún húrolva ének dzsesszel búörömmel bőr alá maradón. Megnyugtató fellángolás végigélt fennek és néha lennek szólalnak benne szinkronhangon lélekközelséghez. Nyers őszinte belemondás arcba merevül kellemestáncként öleltmosdózás. Jófajta örök ez.

Mindegy, hogy szól pöntyög ma szomorú. Túl hétvége tolul iszok estbe mikor betű kerül vasárnapkörül. Ily es’te rég volt ám nagyon hiányzó. Emlékidéző mindennek mindene balkonkelleme. Hiába is szembezene, meg romantika fullpanoráma térközül, emberek szelleme látásban tellene. Delírium kelleme alkolizál mind klipben, mind való. Hisze- vagy nem ‘lyenkor jön a legjobbja. Palack körül fodrozód melódi juttat mámor szintiszinte bárminő tudási Seress-remeke minekis. https://www.youtube.com/watch?v=69OyUX8a8Jo

Lengyelül se nagyon fordult még elő Szomorúnk itt, legyen hát vasárnapja neki most. Igazi kelet-európai world music egzotál Kayah által fülbema. Énekes dalszerző ő hazájában jutott el helyi énekes verseny zsűrijébe is, ám dalain hatása zsidó gyökerek, bregovici együttmunka, szláv vonalú szintiegzotika perdül. Néhol már lélekig érő félbehagyott belehasítás. Félig libabőr… már érzed, hogy jön, de valahogy nem feszül be karodon a szőr. Kár. Majdnem.

Volt már itten weimar-éra dekadens megközelítés, ám most nem félfikciós a fikcsi, hanem komolynak élt művészeti bioart. Burlesque madonna teljes hasonult eredeti németül kabarél, revübe révült hubba hubba ének sztripper dobja textilt ma le. Mindannyiunk rétegei hullnak alá haladva dalban, csak figyelni kell jó szemmértékkel. Hangban talált dallamérték Szomorúl mindegyre pucérult testben, tárulunk elénk telj meztelen lélekkel. Kényelmetlenségként szorító ruha, zavaró pushup, de mégis oly nehéz hántani azt le; holott boldogok legtöbbször meztelenül vagyunk. De nehéz gondolni, hogy szükség van-e magamrád tökéletes pőrén. Ki vagyunk énmi, hogy adhassuk magunk másoknak? Elegek? Többek? Szemérmes önvédelem a ruha, a dressz, a jelmez – ki mit visel szívesen, mit akar…

Zenék, amik nem tudnának létezni, ha megszólaltatójuk nem lenne csupaigaz szívlélek szerelemtudó. Fals hang sem hamis, mikor süt belőle nap. Csöndes mindenzajjal járó tudomhogydal, nincs rész, mi ne rémlene, ám így mégis négyfélperc libabőr. Tolul az eddigi legszebb, és a jelen legfájóbbja, csukt szemmel való borzongás részül hangulat. https://www.youtube.com/watch?v=hC1cZUnqK7U Pont mikor már nemtetszene a bármi sok, jut új selyemsimítás, érzékeny pendülés a mindennyi is kevés. Vonó döfte szívbe dárdult agygerinc, hanghullámtörzs feszítette egyenesre hát. Tarkóncsapó ütemváltástól való létminden által rántott valóegyenesség.

Abszurditásban létezés jókedve csinált akarás mindaddig, míg kávézóban nem lett hasonló hangulat mint Mars Sombre Dimanche-ja nyújt élmény újra már. Szomorút nyújt igazán, nem csupán dalilag: múlt világot idéz, dühös hiányt ébreszt. Elvitt ütem, elvett élet – most csak a kiült kanapé süppenésének maradék rugózata ritmizál dalkapcsolván. Igazi közönség, igazi táncizzadtság-szag, valósság képzelte segít csupán. Mindkettőt hallgasd meg!

Francia angolsággal ugrik elő izgalmatlan velejéből valami Szomorú Alain Moisset-nek, alágitárront pöppet, hátha jobbá való a dal mint unalom. Ám csupán ha hangulat kérdésként közelít nyílt szívvel és tapasztott füllel élvezhető hosszan háromperc ugyanolysága elejétől végig. Tudni akarni akarja tudni ember mit akar dallal ember. Szeret. Talán gyűlöl. Gondol, az biztos. Esik kétségbe vagy mindegyel fölényesen; hallatlan érzelem tűnik fölöslegességében. Elmondott dalszavak, hanglejtett szólam felejtett bármit is tenni hozzá üzenethez, ezért…. Kedves Olvasó! inkább kattints egy másik cikkre, hallgatni ezt meg nem érdemes.

Végtelen kellemesség karjába temetkezve hallgatás érkező csók puhasága fülbe ma. Franciás szerelem emléke önti el testizgalmat Elodie Lauton kvintettjén andalván. Van bája uncsi jazznek is, felajz vokál eredet nyelvszertelen varázsa, nyelvvel ölelt lélektag merevül régmúltból fejsejlve. Íze örömnek táplálék hallgatni Szomorújt bandának. Messze vissza és messze tán előre is túlontúl, lángos pislákolás tüzét ilyes melódiák segítik szítani. https://www.youtube.com/watch?v=2D4_Qbuk7BU Belegondolt tudás tudatossága kell hogy érzést táplálja vékony érzéki hang közvetítésén, jóljátszó ujjak s szájak szólaltatnak még, teljessé vált elégülés a vég’ ötpercnek.

Üres este mindegysége hallik, mit lényegében francia tudat tudhat megfelelőn dolgozni fel, egyébként egyébként csupán plusz egy hanganyag a végtelen tenger csoda Szomorúságában. Elmondott dal dúdolód furcsa szintihümmhümmel, képtelen tudatban más képesség lépése mahallásban. Tökéletes újhullámnyi Vasárnap eredményel hangulatban matriónktól, futunk ülni fölöslegbe, fütyülünk s ölünk mozdul mégis.

Interkontinentális Szomorú ma mi jön. Többnyelven világ négyégtáj sűrül nettó kétfélpercnyi lockdownos performba. Új szelet hoz távolságban lét, könnyűnehéz együttek, hiányzó testközelben valósuló lélekközösek. Nincs messzeség, ahogy közelség sincs embernek lenni. Párt alkotó alkotópár hangjai közösülnek internetnyi kapcsolatban, most ebben tud elmerülni a csatorna innensője élménynek. Vintázs világot teremtő Duo Absinthes most sem lépve komfortból ki ül kamera két oldalán, hogy vasárnapunk beleadja tudásuk atmoszférájába, röpítve bennünk kormodoros zsenialitásba üzenve tavasznyárt zord télidőn.