Riki Manor dalol húszév távlatból Szomorút, amolyan hatvan-hetvenesévek underground stílben dalszocializált előadásszerűn el.
Szerző: Faludi András
Nyomos gloomyt tol mai szetben nagybrit ace beats king – mintha tudná, hogy mindenmagyarnak csupán egymai királyságnemzet az angolok irányból.
Honnan tudhatná Matt Elliot sok év távlatából, hogy általa dala épp passzol pont budapestidőjárás, általánoshangulat, univerzumborzasztó, szomorúmindenség.
Tökéletes egyvelege a zenemindenségnek a Naledi Masilo torkából fakadó Szomorú, kísérve nagybőgős alázattudásával.
Amúgy hogy elég unalmas kover hallik, van némi izgibája, míg bácsi anyanyelvén plöntyögi dalunk.
Kevésbé Szomorú, ha gigaslágerek döbbennek össze, főleg ha Evan Dando brummogja nekünk el medley-ben mondjuk Hairrel keverten.
Ej, de jó lenne arról számolni be, hogy minő frankóság jut mára Szomorún, ám csupán a szokványos fintorgós betűvetés marad Margarita Tsoukarelas verziója nyomán.
Ma nem a szomorú vasárnapot kapod kedves olvasó, de még csak a rendkívül magas labdát sem fogom leütni, se nem megyünk kegyeletkattintósba, sokkal inkább a fúziós elégjóba kalauzolt hettyegés lesz a fókuszban.
Egészen hihetetlen, miféle Szomorú kultusz uralkod Vietnámban.
Egészen furcsa trend is terjed az internetben, főleg mióta saját videómegosztó-csatornák létrehozása is lehet nonalkotó nehányak számára bevételforrásnak is tekinthető.
