Szerző: Giselle

Egy hiphopra specializálódott New York-i táncművészeti iskola felmérést készített, ennek eredménye szerint a városban élő táncosok egyharmada a szegénységi küszöb alatt él, és nem engedheti meg magának, hogy megfelelő energiatartalmú, egészséges ételt vásároljon. Nekik akarnak segíteni egy kezdeményezéssel. A komplex programba bárki jelenthezhet, aki táncosnak vallja magát, műfaji megkötés nincs. Nem csupán ingyen élelmiszert és ételt kapnak a résztvevők, hanem egy olyan főzőiskolába is járhatnak, ahol megtanulják, hogyan lehet 15 perc alatt az ő testi igénybevételüknek megfelelő, 10 dollárnál kevesebbe kerülő ételt készíteni. A DanceMart 2015 óta létezik, azóta mintegy 7500 táncos vett benne részt, akik 1,3 millió dollár értékben…

Tovább

Volt Maugli, játszott Peter Brook Mahabharatájában, koreografálta Juliette Binoche-t és Kylie Monigue-ot, szólót táncolt a londoni olimpia megnyitóján, legutóbb pedig újraálmodta a klasszikus balett egyik ikonikus darabját, a Giselle-t. Ki az? A válasz: Akram Khan. A 44 éves táncos-koreográfus bangladesi szülők gyermekeként, Londonban született. Első táncnyelve a klasszikus indiai tánctechnika, a kathak volt, ezt követték a kortárstánc-tanulmányok a legfontosabb brit iskolákban, majd Anne Teresa De Keersmaeker táncakadémiáján képezte magát tovább. 2000-ben teljes fegyverzetben, azaz saját társulattal lépett közönség elé egy olyan darabbal, amelyet Anish Kapoor képzőművésszel és Nitin Sawhney zeneszerző-zenésszel hoztak létre az Edinburgh-i Fesztiválra. A saját társulat mellett meghívásoknak…

Tovább

1957-ben mutatták be a West Side Story című musicalt, 1961-ben elkészült a filmváltozat. A Broadway-előadást Jerome Robbins rendezte és koreografálta, a filmet társrendezőként és koreográfusként jegyezte. A táncok azóta ikonikussá lettek, a Robbins kreálta mozgásanyag megkerülhetetlenné, már-már kötelezővé vált. Kevesen tudják, de a musical témáját, a Rómeó és Júlia-történet kortárs adaptációját Jerome Robbins vetette fel még a 40-es évek végén Leonard Bernsteinnek és Arthur Laurentsnek, az ő verziójában azonban egy ír katolikus és egy zsidó család között alakult ki konfliktus húsvét/pészach idején. A cím a New York-i városrészre utalóan East Side Story lett volna, de ahogy Laurents készen lett a…

Tovább

Az újcirkusz nem is olyan új, lassan fél évszázados múltra tekint vissza, de mivel alkotóinak lételeme a kísérletezés – már csak azért is, mert a színház, a kortárs tánc és a klasszikus cirkusz határterületén, mindegyikből inspirálódva dolgoznak –, így aztán állandóan formálódik, és a legprogresszívebb előadó-művészeti műfajnak tekinthetjük. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon egy igazán izgalmas francia produkciót láthatunk: Yoann Bourgeois az Éjféltájt című produkciójával érkezik. Yoann Bourgeois a föld és az ég közötti kapcsolatot kutatja, a kettő közötti tartományt, és ugyanolyan otthonosan mozog benne, mint az álom és a valóság határán. Szabadon lép egyikből a másikba, és ugyanilyen szabadon lépteti…

Tovább

A Budapesti Tavaszi Fesztiválra a világ egyik legjobb balettegyüttese, a Mariinszkij Színház társulata az egyik legismertebb balettmesével, a Hamupipőkével érkezik. Az előadás az Erkel Színházban lesz látható, április 22-én. Az előadás Prokofjev klasszikus zenéjére készült 2002-ben. A koreográfus, a szentpétervári születésű Alekszej Ratmanszkij a karmester Valerij Gergijevvel szoros együttműködésben, a zenei anyag mélyrétegének feltárása nyomán alakította ki a koncepciót. A Bolsoj balettiskolájában végzett Ratmanszkij táncolt Kijevben, Winnipegben és a Dán Királyi Balettnél, első koreográfiáját a tbiliszi Grúz Állami Balettnek készítette. 2002-ben még csak a balettvilág egyik feltörekvő művészének számított, két évvel később azonban már a Bolsoj a művészeti vezetője volt,…

Tovább

Az egyik legjelentősebb amerikai koreográfus nemrégiben a Boston Ballet társulatával dolgozott. Ez két ok miatt is hír: egyrészt azért, mert Forsythe majdnem harminc éve nem dolgozott észak-amerikai balettegyüttessel, másrészt pedig azért, mert új koreográfiát készített. A Playlist (EP) mozgásanyaga klasszikus balett, amit pop, r&b, dance műfajú zenére adnak elő. Vajon működik? Döntsék el önök! William Forsythe munkássága és elismerése jórészt Európához köthető, rá is igaz, hogy saját hazájában nem lehetett próféta: az amerikai kritikusok kevéssé értékelték a téma- és zeneválasztást, a mozdulatokat vagy épp a világítást érintő útkeresését. Íme az első példa: https://youtu.be/1SGLC880SJ4 És íme egy második: https://youtu.be/1p77L9SfOnU Jó, persze,…

Tovább

A Marokkóban született, Izraelben felnőtt, Franciaországban élő Emanuel Gat különleges utat járt be: először zenét tanult, karmesternek készült, aztán 23 évesen táncolni kezdett, három évvel később pedig elkészítette első koreográfiáját. Nem véletlen tehát, hogy zeneként tekint a táncra. SUNNY című előadását áprilisban mi is megnézhetjük a Trafóban. A zene Gat számára nem kezdőpont, de nem is megoldás, mert – mint egy helyütt írja – a táncot zene nélkül is hallanunk kell. Hang(szer)ként kezeli táncosait is, fogalmazhatunk úgy is, mindegyik külön szólamot képez, hol egymás mellett futnak párhuzamosan, hol szervesen összekapcsolódnak, egyetlen önálló organizmust alkotva. https://youtu.be/cvoXOu0f7_g Emanuel Gatot, aki áprilisban hatodik…

Tovább

Ezzel a jelzővel Keveházi Gábor illette az 1938. március 17-én született, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetésekkel elismert balettművészt, Orosz Adélt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét. Nádasi Ferenc növendéke volt az Operaház balettiskolájában, majd az Állami Balettintézetben Nádasi mellett Harangozó Gyula, Hamala Irén, Mák Magda, Roboz Ágnes lettek a mesterei. Később Leningrádban is tanult. A Magyar Állami Operaház társulatában 1954-től lépett fel, 1957-től 1982-ig magántáncosként. 1959. október közepén az Állami Balett Intézet első évfolyamában végzett Róna Viktor és későbbi állandó partnere, Orosz Adél – a Magyar Állami Operaház fiatal, ígéretes táncosai – ösztöndíjasként három hónapra…

Tovább

Drogok és alkohol a múltban, homofób, szexista tartalmú megjegyzések a jelenben. Kezdetben, és a kettő között pazar előadások a színpadon. Szergej Polunyin tehetsége kétséget kizáró. A közösségi médiában megosztott, szóban vagy képben kifejezett véleménye azonban finoman szólva is vitatható. Kijevben és Londonban tanult, számtalan versenyen ért el sikereket, és mindössze 20 évesen lett a londoni Királyi Balett magántáncosa Szergej Polunyin. Csillaga felfelé ívelt, hasonlították Nurejevhez – a róla készülő filmben játszik is, bár nem a főszerepet – és Barisnyikovhoz, ő azonban három évvel később egy napon váratlanul, épp egy készülő előadás próbafolyamata közben besétált a társulat igazgatójának irodájába, és azonnali…

Tovább

Nemrég adtunk hírt arról, hogy a spicc-cipők legújabb generációja már barna színben is elérhető, azokat nem kell többé befesteni, és az újítást a Ballet Black vezetője, Cassa Pancho a műfaj történelmi pillanatának nevezte. Mit mondjunk ezek után arra, hogy egy orosz vállalkozás férfiaknak készít spicc-cipőt? Annyi ugyanis nem elég, hogy nagyobb méretű spicc-cipőt vesznek fel a férfiak, mert a láb hajlékonysága, struktúrája, a lábfej szélessége, a lábujjak hossza, a bokacsont magassága is egészen más, nem beszélve arról, hogy nagyobb testsúlyt kell megtartani a cipőnek. Mindezt saját példájából tudta a Siberian Swan nevű cég mögött álló két egykori Bolsoj-táncos, akik megtervezték…

Tovább