Szerző: Gulyás Gábor

Carly Wijs: Mi és Ők – Jurányi Ház, Orlai Produkció, Budapest „Nincsenek tények, csak interpretációk” – idézik Nietzschét a darabban, meglehetős pontatlansággal: a német filozófusnak ugyanis nincs ilyen mondata, bár az állítás korántsem összeegyeztethetetlen az igazságról, illetőleg a perspektívákról írt nagyhatású szövegeivel. A darab két fiatal szereplője, a fiút alakító Vilmányi Benett és a lányt alakító László Lili kezdetben csak szikár tényeket sorol egy dél-oszétiai városról, Beszlánról. A tények egy részét sajátos infografikaként megjelenítik egy palatáblán és a padlón, ami az előadás játéktere: egyszerre jelöli a várost és az ott lévő hatalmas iskolai tornatermet. 2014-ben ebben a tornateremben játszódott le…

Tovább

Ivan Viripajev: Álomgyár – Nemzeti Színház, Budapest A magyar címváltozat nem telitalálat. A darabban ugyanis inkább képzetekről, képzelődésről van szó, semmint álomról, másrészt annak a felszínes szórakoztatóiparnak a jellemzőiről, amit az oroszok sommásan és ironikusan Hollywoodnak neveznek. Miképpen lesz a virtuális reális? Ez a témája Viripajev darabjának, amit a nagyszerű rendező, Viktor Rizsakov a moszkvai Művész Színház után a budapesti Nemzetiben is megrendezett. Hatalmas projekciók mellett játszanak a színészek (a díszlet részét képezi két nagy ledfal), úgy, hogy időnként ők is részévé válnak a vetítéseknek, pontosabban csak egy-egy részlet, ami képes a felszínre ránagyítva valamit a mélységből is felmutatni. Az…

Tovább

Richard Greenberg: Három esős nap – Belvárosi Színház, Orlai Produkció, Budapest Az ember gyerekként többnyire nem látja át a családi viszonyokat. Ebben a darabban egy sikeres építész hagyatékként hátrahagyott irodájában az immár felnőtt gyerekek mint örökösök próbálják felfejteni szüleik titkait. A két korszak, a két generáció alakjait ugyanazok személyesítik meg, ami remek szerepeket kínál, s ehhez itt kitűnő színészek állnak rendelkezésre. Kovács Patrícia ugyanolyan hitelességgel képes eljátszani egy tizennyolc éves, vonzó lányt, mint egy negyvenes, érett asszonyt, s ehhez megvan a férfi-pandantja is: a szintén jelentős karizmával rendelkező Szabó Kimmel Tamás. Az ezúttal hozzájuk csatlakozó Schruff Milán is erős karakter,…

Tovább

William Shakespeare: A velencei kalmár – Kolozsvári Állami Magyar Színház, Kolozsvár Ahogy a költő mondja: Azért a pénz az úr! A velencei kalmár kolozsvári előadásának helyszíne egy modern üzleti központ – üveglifttel, elegáns, trendi terekkel. Itt székel a sikeres kereskedő, Antonio (Viola Gábor), akinek a szerelme és kitartottja Bassanio (Bodolai Balázs) egy aranyifjú, aki léhűtőként szórja a pénzt, amit főként az idősebb férfibarátjától kap. De az nem elég, ezért elhatározza, hogy feleségül vesz egy dúsgazdag hölgyet, Portiát (Györgyjakab Enikő), aki csak úgy tud hozzájutni hatalmas atyai örökségéhez, ha egyfajta pályázatot hirdet a házasságára – ezen indul, s végül nyer a…

Tovább

Szvetlana Alekszijevics: SecondHand – Örkény Színház, Budapest A nyolcvanas évek elején a seconhand-üzletek megjelenése Magyarországon egyfajta kapcsolódást jelentett az olyannyira vágyott Nyugathoz. Igaz, hogy használtan és esetlegesen, de végre (megfizethető áron) elérhetővé váltak a nagy nyugati ruhamárkák. Az Örkény Színház előadása azzal kezdődik, hogy viseltes ruhák hullanak az égből, az emberek pedig úgy kapkodnak utánuk, mintha manna lenne. A kilencvenes évek elejének Oroszországában vagyunk, egy történelmi átmenet idején, amikor a „szovjet ember” belekerült a kapitalizmusba. De hamar kiderül, hogy nem a Nyugat, hanem éppenséggel a Szovjetunió levetett rekvizitumai hullnak az égből. A közel három emberöltőn át formálódó szovjet morál és…

Tovább

Szörényi Levente–Bródy János: István, a király – Budapesti Operettszínház, Budapest Ahhoz képest, hogy az István, a király túlzás nélkül nemzeti klasszikusnak számít, kevés kőszínházi előadása volt, aminek csak részben oka, hogy a műfaj maga otthonosabb helyzetben van szabadtéren. Egy ilyen előadásnak két alapvető kihívással kell szembenéznie. Az első a legendás királydombi bemutató máig élő hatása: az abban szereplő rocksztárok előadásmódjától, a rendező, Koltay Gábor néhány megoldásától nagyon nehéz úgy eltávolodni, hogy a néző az etalonnak tekintett produkcióhoz képest ne tartsa sikerületlennek, de legalábbis erőtlennek. A másik kihívás dramaturgiai természetű: miközben a néző szükségképpen Koppánnyal (mint a magyar szabadság képviselőjével) azonosul,…

Tovább

Line Knutzon: Közeleg az idő – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Azt hiszem, az emberek azért nyomogatják a telefonjaikat utazás, várakozás vagy éppen evés közben, mert azt gondolják (ha nem is fogalmazzák ezt meg feltétlenül maguknak), hogy ezzel valamit nyernek. Elsősorban információt. E jegyzet kereteit biztosan meghaladná annak az elemzése, hogy valóban szükség van-e annyi információra, amennyit ilyen formán nyerünk, de azt leszögezhetjük, hogy közben veszteségeink is keletkeznek. Legnagyobb veszteségünk az idő. Ahogy gyorsul, úgy vesztegetjük el egyre inkább az időt. Nemcsak a szabad időt, nemcsak a jövőnket, hanem a múltunkat is: az emlékeinket. Hogy aztán eljussunk oda, amikor már egyáltalán nem…

Tovább

Georg Büchner: Woyzeck – Szkéné Színház, Budapest Egy humor és harsány irónia nélküli színházi előadás manapság merész vállalkozásnak számít. A Hegymegi Máté rendezte produkció olyan patetikus, költői színház, ahol a pátosznak roppant súlya van. Nem könnyű ráhangolódni, de megéri. A színpad közepén egy kötelekből csomózott fa, azelőtt játszódik a történet, mintha csak a Godot-ra várva világában lennénk. De ez a fa levitál, a gyökerei a föld fölött lebegnek, a képzőművész Bukta Imre híres installációjához hasonlóan. A kötélmotívum máshol is visszatér: a főszereplők is kötelet viselnek afféle kiegészítő ruhadarabként. Nyilvánvaló, hogy a világ végén, az Isten háta mögött vagyunk, egyfajta apokaliptikus…

Tovább

Heinrich von Kleist: A Schroffenstein család – Ódry Színpad, Budapest Ahogyan Ingeborg Harms magyarul is olvasható, közismert elemzéséből tudhatjuk, első drámájában Kleist magát a kort kívánta pellengérre állítani. Tarnóczi Jakab rendezése ehhez a gondolathoz kapcsolódik egy olyan kétosztatú, rég viszályban élő familiáris világ megjelenítésével, ahol a főbb szereplők akár fel is cserélhetőek. A (többek között) Rómeó és Júlia-parafrázisként is értelmezhető darabban a fiatalok igyekeznek eltekinteni ettől az abnormális kerettől, de ezt csak nagyon kevéssé tehetik meg. Borzalmas dolgok történnek a drámában, de ezek soha nem jelennek meg a színen, csak a róluk szóló beszéd: fogadkozások, perlekedések, fecsegések. A kommunikációnak itt…

Tovább

Leonyid Zorin: VARSÓI MELÓDIA – Hatszín Teátrum/Orlai Produkció, Budapest Belenéztem az 1968-as elhíresült előadás filmfelvételébe. Azon túl, hogy jó érzés volt látni a fiatal Törőcsik Marit és Sztankayt, nagyon hamar világossá vált, mennyire fontos volt abban az előadásban a történelem. Persze a korabeli közönségnek nyilvánvalóan elevenebb élményei voltak a Szovjetunióról és Moszkváról, mint a mainak, Varsó pedig státuszát tekintve hasonló volt, mint Budapest: akár nálunk is játszódhatott volna a történet. Ami ebből a fél évszázaddal későbbi előadásból leginkább hiányzik, az éppen ez: a történelmi háttér. Mintha mindegy lenne, hogy kommunizmus van vagy valami más. Kocsis Gergely rendezése inkább a mondanivaló univerzalitására fókuszál: a…

Tovább