Szem és fültanúja vagyok, hogy koncertjei, legendás koncentrációs képessége és mélységes zenei hozzáállása páratlan volt. Zolit 1968 tavaszán hallottam először zongorázni a Zeneakadémia kistermében. Brahms op. 9-es, Variációk egy Schumann-témára darabját játszotta olyan kifejezően, őszintén, fölényesen, lendületesen, mesterien, hogy ma csak Eusebius szavait tudom idézni, amikor ő Chopin „La ci darem la mano” variációinak partitúráját Florestán zongorájára helyezte a következő szavakkal: „Le a kalappal, uraim, ő egy zseni”. Schumann Chopinre vonatkozó szavai érvényesek Kocsis Zoltánra is. Egyedülálló, senkihez sem hasonlítható, leírhatatlan zenei intelligenciával rendelkező muzsikus volt. Együtt jártunk Kistétényi Melinda fantasztikus szolfézs óráira. Zoli percek alatt – kétszer gyorsabban, mint…
