Szerző: Illés Szabolcs

A Zeneakadémián Hubay Jenő oktatta hegedűre, zeneszerzés tanulmányait pedig Kodály Zoltán vezetésével végezte. Elmúlt idők nagy magyar hegedűsei sorozatunkban Székely Zoltánnal (1903-2001) foglalkozunk. Kodály ajánlotta Bartók Béla számára kamarapartnernek, így már tizennyolc évesen szoros kapcsolatot építhetett ki a zeneszerzővel. Első koncertjükön kortárs hegedűdarabok mellett Debussy és Beethoven műveket, köztük a Kreutzer-szonátát játszották. Zenei ízlésére a Bartókkal való együttmuzsikálás nagymértékben hatással volt. Kettőjük alkotói kapcsolata hasonló a Joachim József és Brahms közötti barátsághoz, ami legjobban Bartók 2. hegedűversenyének kapcsán érhető tetten. Székely hegedűtechnikai kérdésekben adott tanácsot Bartóknak ehhez a művéhez, amit aztán ő is mutatott be 1939-ben Amszterdamban. Bartók a hegedűversenyt…

Tovább

Bárdi Szabolcs 1975-ben született Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerész Képző Iskolájában Guminár Tamás tanítványaként végzett 1998-ban. Budapesten nyitott műhelyt 2000-ben. Alexander Hopkins lantkészítő asszisztense volt 2002 és 2004 között, majd Kőrösi Ferenc műhelyének külső munkatársa 2005-ben. Modern és barokk hangszereket készít és restaurál igényes szellemben. Barokkon innen és túl – Kalandozások a keskeny ösvény mentén című sorozatunkban a hangszerkészítés rejtelmeiről beszélgettünk vele. Interjúnk második részét közöljük. – Én úgy tapasztalom, hogy a barokk játékmód megismeréséhez ideális esetben interakció szükséges hangszerkészítő és játékos között, ahol mindkettőnek elegendő háttértudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy jól együtt tudjanak működni. Ehhez össze kell…

Tovább

Bárdi Szabolcs 1975-ben született Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerész Képző Iskolájában Guminár Tamás tanítványaként végzett 1998-ban. Budapesten nyitott műhelyt 2000-ben. Alexander Hopkins lantkészítő asszisztense volt 2002 és 2004 között, majd Kőrösi Ferenc műhelyének külső munkatársa 2005-ben. Modern és barokk hangszereket készít és restaurál igényes szellemben. Barokkon innen és túl – Kalandozások a keskeny ösvény mentén című sorozatunkban a hangszerkészítés rejtelmeiről beszélgettünk vele. – Nem régimódi dolog manapság, az elektromos hangszerek korában fából hangszert csinálni? – Ha kimész egy májusi erdőbe és a sárgarigó éneke elvarázsol, akkor benned megvan az a valami, ami nem engedi a műanyag világ térnyerését. Engem…

Tovább

Az Elmúlt idők nagy magyar hegedűsei sorozatban most egy igazán ritka felvétellel szeretnék bemutatni egy kivételes művészt Ormándy Jenőt (1899 – 1985), akiről kevesen tudják, hogy zenei karrierjét hegedűsként kezdte. Édesapja, Blau Benjámin, fogorvos és amatőr hegedűművész volt. Jenő ötévesen kezdett hegedülni tanulni a Magyar Királyi Zeneakadémián Hubay Jenő osztályában. 1920-ban egyetemi diplomát szerzett filozófiából, majd 1921-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ekkortájt változtatta a nevét Ormándy Jenőre. Az Újvilágban, kezdetben a New York-i Capitol Theatre 77 tagú zenekarának koncertmestere volt, akikkel némafilmek kísérőzenéit játszották lemezre. 1926 és 1929 között hegedűsként 16 felvételt készített velük. Későbbi karrierjét nagyban segítette, amikor 1931-ben Arturo Toscanini betegsége miatt Arthur Judson, az 1930-as…

Tovább

Egy zenemű legtöbbször azonnali használatra íródott, nem az örökkévalóság számára és egészen biztosan nem a mai idők tudományos kottakiadásainak céljait szem előtt tartva. Aki valaha is foglakozott régi kéziratokkal és nyomtatott kottákkal tudja, mennyi (nyomtatási) hibát tartalmaznak – különösen a notáció olyan részletei homályosak és inkonzekvensek, mint az artikulációs és a dinamikai jelek. Részlet Barthold Kuijken A notáció nem a zene című könyvéből. Néhány korabeli kotta nagyon jó, mint például J. S. Bach hegedű szólószonátáinak kézirata (BWV 1001-1006) vagy sok francia metszett nyomtatásos kiadás a 18. század első feléből, de sajnos ezek inkább a kivételek. A kéziratok gyakran gyorsan íródtak,…

Tovább

Bali János (1963–) Liszt-díjas karnagy és furulyaművész; repertoárja a kezdetektől napjainkig terjed, maga is komponál és improvizál. Az általa vezényelt reneszánsz zenei hanglemezek a nemzetközi kritika legmelegebb elismeréseit vívták ki. A furulyáról írott monográfiája a valaha e tárgyban készült legátfogóbb munka. Tanárként évtizedeken át egyszerre működött különféle egyetemeken és az alapfokú zeneoktatásban. Korábbi interjúnkat folyatjuk: – Kell-e egyáltalán, hogy valaki ma találkozzon a korábbi korok zenéivel? Abból indulok ki, hogy például Bach vagy Mozart maximum száz évre tekintett vissza és arra is csak érdeklődésszerűen. Azokat a zenéket nem játszották koncerteken. – Az embert zavarba ejti a magyar népzenegyűjtemények bősége, de…

Tovább

Bali János (1963–) Liszt-díjas karnagy és furulyaművész; repertoárja a kezdetektől napjainkig terjed, maga is komponál és improvizál. Az általa vezényelt reneszánsz zenei hanglemezek a nemzetközi kritika legmelegebb elismeréseit vívták ki. A furulyáról írott monográfiája a valaha e tárgyban készült legátfogóbb munka. Tanárként évtizedeken át egyszerre működött különféle egyetemeken és az alapfokú zeneoktatásban. – Azt mondod, a gyerekekkel foglalkozás, a zeneiskolai tanítás közben az derült ki számodra, hogy Mozartot a legnehezebb tanítani. Ez vajon mitől van? – Számomra a zene egy nagyon erősen matematikai dolog: különösen, hogy a szerkezet a kiskamasz korom óta számomra oly fontos reneszánszban elképesztően lényeges: akkoriban a…

Tovább

Az artikulációval kapcsolatban a korabeli énekes értekezések nagy segítségünkre vannak, mivel hangsúlyozzák az énekes kötelességét, hogy tisztán ejtse a mással- és magánhangzókat, és hogy figyeljen a megfelelő prozódiára. Az a tény, hogy mindezeket olyan gyakran hangsúlyozzák, valószínűleg azt is jelzi, hogy korábban sem mindenki tett eleget ezeknek a kötelezettségeknek. Erről tanúskodik Goethe nem túl hízelgő megjegyzése is 1807-ből: „Vokalmusik heißt sie, weil man beim Singen nur die Vokalen hört!”  Az artikulációt tekintve összehasonlíthatjuk a zenét a nyelvekkel; nemcsak helyesen kell beszélnünk, de meg kell értenünk a különbséget a társalgás és a nyilvános előadás között. Meg vagyok győződve arról, hogy a…

Tovább

A Hubay-növendékek sorában most ismét egy fantasztikus tehetségű hölgy, Arányi Jelly felvételeivel ismerkedhetünk meg. Édesapja H. Arányi Taksony (1858–1929) a daktiloszkópia egyik első hazai szakértője, rendőrségi tanácsos, később budapesti rendőrfőkapitány-helyettes, nagybátyja pedig Joachim József, a világhírű hegedűművész volt, aki egyik Stradivari-hegedűjét is unokahúgának ajándékozta. https://www.youtube.com/watch?v=uGVuWV53yUk Eleinte zongoraművésznek készült, de végül a budapesti Zeneakadémián Hubay Jenő osztályában hegedűművészként végzett. Nővérével, a szintén hegedűművész Arányi Adilával (asszonynevén Adila Fachiri) együtt Európa-szerte adott koncertjeivel hamar világhírre tett szert. https://www.youtube.com/watch?v=0J8fFy029AU Hangversenyein szólistaként és kamarazenészként is szerepelt. 1923-ban London-ban telepedett le. Koncertkörútjai során többször fellépett Bartók Bélával is. Több zeneszerző ajánlotta neki szerzeményeit. Például Bartók az ő és nővére részére írta mindkét hegedű-zongora szonátáját,…

Tovább

Ahogyan ez elméleti emberek esetében gyakori, Riemann innovatív gondolatok helyett – valójában Quantz hozzáállásához hasonlóan – valószínűleg rendszerezte mindazt, ami néhány generáció alatt lassan kifejlődött és elterjedt gyakorlattá vált. Milyen szabályokat találunk Riemann előtt? Énekes értekezések gyakran értékes információkkal szolgálnak, mivel az énekeseket tartották az ideális előadóknak, akik ráadásul az irodalmi szövegekre is támaszkodhattak frazeálásuk formálása és finomítása során. Hangszeres(eknek íródott) értekezések, mint például Quantz, Carl Philipp Emanuel Bach és Leopold Mozart mindig az énekeseket említik követendő példaként. Ezekben a forrásokban többek között az alábbi alapelveket találjuk: Egy „jó hangot” és hangsúlyos szótagokat vagy hangokat inkább egy szünet előzzön meg,…

Tovább