Szerző: Illés Szabolcs

Az elmúlt hetekben az interneten, külföldi barátaimtól csupa olyan poszt került elém, melyekben amiatt keseregnek, hogy egy klasszikus zenész, vagy ezekben az esetekben még specifikusabban, egy régizenész számára egyre inkább képtelennek látszik a „zeneipar” világában „szabadúszóként” megélni. Nyilvánvalóan ez egy lényegesen nagyobb és általánosabb problémakör elenyészően kicsi szegmense csupán, ettől azonban, úgy gondolom nem kevésbé fontos róla beszélni, gondolkodni, különösen ebben blogban, ami alapvetően ezeknek a zenészeknek a munkásságáról szándékozik szólni. Persze a kulturális élet, a művészetek és az oktatás területén már nagyon régóta szembesülnünk kell ezzel a kérdéssel. Elvben többnyire még a „felelős” személyek is egyetértenek azzal, hogy a…

Tovább

A világhírű Hubay-iskola növendékeinek sorában most egy igen érdekes személyiség következik, aki a maga módján a régizenei előadásmód kutatásában is részt vállalt. Telmányi Emil Aradon született 1892-ben, majd 1905 és 1911 között a Zeneakadémián Hubay Jenő tanítványa volt. Nemzetközi karrierje 1911-ben Berlinben kezdődött, ahol Elgar Hegedűversenyének németországi bemutatójával nagy sikert aratott. 1912-től már Európa-szerte ismert koncertező művész és kamaramuzsikus lett, hírnevét később amerikai koncertkörutakon is megalapozta. https://www.youtube.com/watch?v=9Bn5NhmO4Wc 1918-ban feleségül vette a nagy dán komponista, Carl Nielsen fiatalabb leányát, Anne Marie-t és Dániában telepedett le. Itt kezdett el vezényelni is, és 1919-től mint opera- és hangversenydirigens működött. 1923-ban Nielsennel együtt Londonban…

Tovább

A legtöbb mai „mainstream” zenei produkcióban „hosszú dallammenetes/kben gondolkodó játékmódot” hallhatunk: a vízszintes szemléletmód uralkodik, ami néha teljesen eltünteti a függőleges irányokat. Minden hang a jobb- és baloldali szomszédjához hasonló és a változások nagyon fokozatosak (lassúak). Korábban a zene, éppúgy, mint a társadalom, nem volt ennyire demokratikus; nem volt minden hang egyenlő (…) Ha a zenét és a nyelvet összehasonlítjuk, a nyelvtani mondatot megfeleltethetjük a zenei frázisnak: mindkettő egy többé-kevésbé összetett értelemmel bíró egységnek a kifejezése. A zenei frazírozás pedig ennek az egységnek, a frázis formai és érzelmi tartalmát is magában foglaló, érthető előadásmódja. A mi mondat vagy frázis értelmű…

Tovább

Azok számára, akik már régebb óta nyomon követik híres magyar muzsikusaink sorsát, tán nem meglepő, hogy hegedűseink közül a soron következő különleges tehetségű csodagyerek, Szigeti József is zenész családba született, ahol rendszeresek voltak a zenei foglalkozások. Mivel zongorára nem tellett a szüleinek, természetes volt, hogy Szigeti – ahogy a család idősebb tagjai is – hegedűn kezdett el játszani. Az első zeneórákat Bernát nagybátyja adta neki Máramarosszigeten. Hamar kiderült, hogy a kisfiúnak különleges tehetsége van a hegedüléshez, ezért édesapjával és fivérével Budapestre költözött. Itt kezdetben egy magánkonzervatóriumba íratta be édesapja, rövidesen azonban a Zeneakadémián is bemutatkozott, ahol a bíráló bizottság elnöke, Hubay Jenő úgy döntött, hogy saját osztályába…

Tovább

Régizenei paradicsom. Hogy ilyesmi hol található? Tőlünk kissé balra, egy feleakkora, de kétszer annyi lakossal rendelkező országban, mint kis hazánk. Arrafelé, ahol az egész mozgalom megszületett, és úgy tűnik, több, mint ötven éve töretlen lelkesedéssel azóta is virágzik. Bizony, aki eddig nem találta volna ki, Hollandiáról van szó, ahol egy 350 ezres lélekszámú kisvárosban, Utrechtben, 1982 óta minden év augusztusában egy hatalmas, kéthetes régizenei fesztivál zajlik. Egyfajta zarándokhely ez a régizene-rajongók számára, ahol többségében nagyon magas színvonalú koncerteken és más rendezvényeken vehetnek részt az érdeklődők. Az idei fesztivál programjában, a korábbi évekhez hasonlóan a több mint 200 koncerten felül egy,…

Tovább

Amíg a legtöbb nagyobb formátumú zeneművet nem lehetett vizuálisan tanulmányozni, csak jól képzett és tapasztalt fülekkel lehetett megmondani, hogyan reagáljunk arra, amit a zenésztársak játszanak. Az előadónak bíznia kellett a hallásában és „éreznie” kellett előre, hogyan kell alakítania a játékát a többiek szólamában található disszonanciák, konszonanciák, párhuzamos mozgás vagy ellenpont, ritmusformák, díszítések, dinamika, frazeálás és artikuláció alapján. Az előadónak bíznia kellett kollégái hasonló megérzéseiben, kezdeményezőkészségében, ötleteiben és tapasztalatában. Ez a gyakorlat megtanítja az előadókat, hogy nagyon figyelmesen hallgassák egymást, de nagyobb ösztönösséget és kevésbé pontos „együtt játékot” is eredményezhetett, ahogyan ennek a huszadik század első feléből származó hangfelvételeken tanúi lehetünk.…

Tovább

Édesapja, aki képzett hegedűs volt hamar felfigyelt Vecsey Ferenc (1893 – 1935) zenei képességeire, és tanítani kezdte. Édesanyja is nagyon jól zongorázott így Ferenc gyerekkorától fogva Bach, Mozart, Beethoven zenéjén nevelkedett, gyermekszobájából szülei játékát hallva. Öt esztendős koráig édesapja tanította hegedülni, később Hubay magánúton képezte, majd nyolc éves korától két évig a Zeneakadémiára járt, ahol zeneelméleti tanulmányokat is folytatott. https://www.youtube.com/watch?v=fJYW8QYrHsk Tíz évesen egy nagysikerű hangversenyt követően, egy vállalkozó európai körútra szóló támogatásban részesítette. Hubay ajánlásával meglátogatta Berlinben az idős világhírű Mestert, Joachim Józsefet is, aki a csodagyerekről így nyilatkozott: „Öreg ember lettem, de ilyen hegedűtehetséggel nem találkoztam életemben.” A kis…

Tovább

Mindent a legnagyobb pontossággal lejegyezni, ha egyáltalán lehetséges lenne, nagyon nagy erőfeszítést igényelne és (a végeredmény) nagyon bonyolultan nézne ki. Emellett nagyobb mértékben korlátozná az előadó szabadságát, mint ahogyan azt a legtöbb előadó vagy akár a zeneszerzők szeretnék. A Critische Musicus-ban (1737. május 15.) Johann Adolf Scheibe bírálja J.S. Bach szokását, hogy kiírja a teljes „játékmódot”, (túl) sok kidolgozott díszítéssel, mivel (szerinte) ez zavaró az olvasó számára. Mindez elég érthető (a kor szokásait tekintve), mindazonáltal mi a saját nézőpontunkból azt kívánnánk, bárcsak Bach még pontosabb lett volna. Sem Scheibe, sem Bach nem tudta elképzelni, hogy a korábbi évszázadok többnyire hiányos…

Tovább

Geyer Stefi első hegedűleckéit ötéves korában édesapjától kapta, aki törvényszéki orvos és műkedvelő hegedűs, brácsás volt. Később, a Nemzeti Zenedében töltött néhány év után felvették a Zeneakadémiára, ahol négy éven keresztül, 1898-1902 között a világhírű hegedűművész Hubay Jenő mesteriskolájában tanult és a magyar hegedűiskola Szigeti József és Vecsey Ferenc mellett első, külföldön is elismert képviselője lett. 1900-ban, csodagyerekként hatalmas sikert aratott a bécsi Musikverein koncerttermében. 1901-től rendszeresen turnézott tett európai és amerikai városokban, királyi udvarokban és a pápa előtt is játszott. Bartók Béla, akit a fiatal művésznő 1902-ben ismert meg egy zeneakadémiai koncerten, őszinte, ám viszonzatlan szerelemre lobbant Geyer Stefi…

Tovább

Ez a két probléma, az önkényesség és a forrásoktól való eltávolodás általában kéz a kézben járnak és divatossá válhatnak; valójában néhányan a régizenei előadók közül büszkék is rá, hogy „elszabadítják” („emancipate”) magukat a forrásoktól. Ezt én „modern” régizenei tradíciónak hívnám. Érdekes módon, sok esetben ez a törekvés a késő romantika siker-receptjeit (eszközeit) használja, úgymint a hosszú crescendókat és diminuendókat, a felütéses frazírozást, a folyamatos vibratót és a modern rubatót. A zeneműveket gyakran áthangszerelik, átdolgozzák, hogy „érdekesebbé”, vagy hosszabbá tegyék őket. Nagyon népszerű lett (például az eljárás), amit én „Bolero hatásnak” hívok. A képlet a következő: kezdd a darabot egy ütőhangszeres…

Tovább