Szerző: Illés Szabolcs

Azok számára, akik már régebb óta nyomon követik híres magyar muzsikusaink sorsát, tán nem meglepő, hogy hegedűseink közül a soron következő különleges tehetségű csodagyerek, Szigeti József is zenész családba született, ahol rendszeresek voltak a zenei foglalkozások. Mivel zongorára nem tellett a szüleinek, természetes volt, hogy Szigeti – ahogy a család idősebb tagjai is – hegedűn kezdett el játszani. Az első zeneórákat Bernát nagybátyja adta neki Máramarosszigeten. Hamar kiderült, hogy a kisfiúnak különleges tehetsége van a hegedüléshez, ezért édesapjával és fivérével Budapestre költözött. Itt kezdetben egy magánkonzervatóriumba íratta be édesapja, rövidesen azonban a Zeneakadémián is bemutatkozott, ahol a bíráló bizottság elnöke, Hubay Jenő úgy döntött, hogy saját osztályába…

Tovább

Régizenei paradicsom. Hogy ilyesmi hol található? Tőlünk kissé balra, egy feleakkora, de kétszer annyi lakossal rendelkező országban, mint kis hazánk. Arrafelé, ahol az egész mozgalom megszületett, és úgy tűnik, több, mint ötven éve töretlen lelkesedéssel azóta is virágzik. Bizony, aki eddig nem találta volna ki, Hollandiáról van szó, ahol egy 350 ezres lélekszámú kisvárosban, Utrechtben, 1982 óta minden év augusztusában egy hatalmas, kéthetes régizenei fesztivál zajlik. Egyfajta zarándokhely ez a régizene-rajongók számára, ahol többségében nagyon magas színvonalú koncerteken és más rendezvényeken vehetnek részt az érdeklődők. Az idei fesztivál programjában, a korábbi évekhez hasonlóan a több mint 200 koncerten felül egy,…

Tovább

Amíg a legtöbb nagyobb formátumú zeneművet nem lehetett vizuálisan tanulmányozni, csak jól képzett és tapasztalt fülekkel lehetett megmondani, hogyan reagáljunk arra, amit a zenésztársak játszanak. Az előadónak bíznia kellett a hallásában és „éreznie” kellett előre, hogyan kell alakítania a játékát a többiek szólamában található disszonanciák, konszonanciák, párhuzamos mozgás vagy ellenpont, ritmusformák, díszítések, dinamika, frazeálás és artikuláció alapján. Az előadónak bíznia kellett kollégái hasonló megérzéseiben, kezdeményezőkészségében, ötleteiben és tapasztalatában. Ez a gyakorlat megtanítja az előadókat, hogy nagyon figyelmesen hallgassák egymást, de nagyobb ösztönösséget és kevésbé pontos „együtt játékot” is eredményezhetett, ahogyan ennek a huszadik század első feléből származó hangfelvételeken tanúi lehetünk.…

Tovább

Édesapja, aki képzett hegedűs volt hamar felfigyelt Vecsey Ferenc (1893 – 1935) zenei képességeire, és tanítani kezdte. Édesanyja is nagyon jól zongorázott így Ferenc gyerekkorától fogva Bach, Mozart, Beethoven zenéjén nevelkedett, gyermekszobájából szülei játékát hallva. Öt esztendős koráig édesapja tanította hegedülni, később Hubay magánúton képezte, majd nyolc éves korától két évig a Zeneakadémiára járt, ahol zeneelméleti tanulmányokat is folytatott. https://www.youtube.com/watch?v=fJYW8QYrHsk Tíz évesen egy nagysikerű hangversenyt követően, egy vállalkozó európai körútra szóló támogatásban részesítette. Hubay ajánlásával meglátogatta Berlinben az idős világhírű Mestert, Joachim Józsefet is, aki a csodagyerekről így nyilatkozott: „Öreg ember lettem, de ilyen hegedűtehetséggel nem találkoztam életemben.” A kis…

Tovább

Mindent a legnagyobb pontossággal lejegyezni, ha egyáltalán lehetséges lenne, nagyon nagy erőfeszítést igényelne és (a végeredmény) nagyon bonyolultan nézne ki. Emellett nagyobb mértékben korlátozná az előadó szabadságát, mint ahogyan azt a legtöbb előadó vagy akár a zeneszerzők szeretnék. A Critische Musicus-ban (1737. május 15.) Johann Adolf Scheibe bírálja J.S. Bach szokását, hogy kiírja a teljes „játékmódot”, (túl) sok kidolgozott díszítéssel, mivel (szerinte) ez zavaró az olvasó számára. Mindez elég érthető (a kor szokásait tekintve), mindazonáltal mi a saját nézőpontunkból azt kívánnánk, bárcsak Bach még pontosabb lett volna. Sem Scheibe, sem Bach nem tudta elképzelni, hogy a korábbi évszázadok többnyire hiányos…

Tovább

Geyer Stefi első hegedűleckéit ötéves korában édesapjától kapta, aki törvényszéki orvos és műkedvelő hegedűs, brácsás volt. Később, a Nemzeti Zenedében töltött néhány év után felvették a Zeneakadémiára, ahol négy éven keresztül, 1898-1902 között a világhírű hegedűművész Hubay Jenő mesteriskolájában tanult és a magyar hegedűiskola Szigeti József és Vecsey Ferenc mellett első, külföldön is elismert képviselője lett. 1900-ban, csodagyerekként hatalmas sikert aratott a bécsi Musikverein koncerttermében. 1901-től rendszeresen turnézott tett európai és amerikai városokban, királyi udvarokban és a pápa előtt is játszott. Bartók Béla, akit a fiatal művésznő 1902-ben ismert meg egy zeneakadémiai koncerten, őszinte, ám viszonzatlan szerelemre lobbant Geyer Stefi…

Tovább

Ez a két probléma, az önkényesség és a forrásoktól való eltávolodás általában kéz a kézben járnak és divatossá válhatnak; valójában néhányan a régizenei előadók közül büszkék is rá, hogy „elszabadítják” („emancipate”) magukat a forrásoktól. Ezt én „modern” régizenei tradíciónak hívnám. Érdekes módon, sok esetben ez a törekvés a késő romantika siker-receptjeit (eszközeit) használja, úgymint a hosszú crescendókat és diminuendókat, a felütéses frazírozást, a folyamatos vibratót és a modern rubatót. A zeneműveket gyakran áthangszerelik, átdolgozzák, hogy „érdekesebbé”, vagy hosszabbá tegyék őket. Nagyon népszerű lett (például az eljárás), amit én „Bolero hatásnak” hívok. A képlet a következő: kezdd a darabot egy ütőhangszeres…

Tovább

A magyarországi akadémiai szintű hegedűtanítás és hegedűiskola megteremtője Hubay Jenő, akit a Zeneakadémia első hegedűprofesszorának választottak, világkarrierje csúcsán, Brüsszelből tért haza, hogy a megtisztelő felkérésnek eleget tegyen. Édesapja révén, aki a Nemzeti Színház karmestere, koncertmestere és a Nemzeti Zenede tanára volt kora ifjúságától kezdve sok szállal kötődött a hazai zenei élethez. Ötéves korától kezdve ő adta fiának az eső hegedűleckéket is és az általa vezényelt operabemutatók, melyeken Hubay a Wagner, Mozart és az olasz operaszerzők legfontosabb műveivel is megismerkedhetett, szintén nagy hatással voltak további zenei fejlődésére. 1873-tól Berlinben Joachim József osztályában folytatta tanulmányait, ahol a Mester híres vonósnégyes-előadásain megismerkedhetett Beethoven…

Tovább

Mostantól néhány blogbejegyzésen keresztül részleteket szeretnék közölni Barthold Kuijken fenti című könyvéből. A szerző meghatározó szereplője a régizene modern kori történetének. Gambás és hegedűs bátyjaival együtt fuvolásként a barokk hangszerek modern kori oktatásának legmeghatározóbb művésze. Gondolatai, írásai a régizene művelőinek, a régi játékstílusok és a mögöttük álló gondolkodásmód iránt érdeklődőknek egyaránt nagyon értékes segítséget, alapot nyújtanak. Következzen tehát az első, általam fordított idézet: Képzett zenészek a legtöbb huszadik, vagy huszonegyedik századi partitúra olvasása közben elég pontosan képesek hallani is a látottakat a „belső hallásukkal”. A hangszerelés meghatározott; a hangszerek karaktere ismert; az általános mai hangmagasság és egyenletes lebegésű hangolás valószínűsíthető;…

Tovább

Aki élőben nem hallotta Kelemen Barnabás és barátai hangversenyét a Müpa Régizene Fesztiváljának keretében, annak mindenképpen ajánlom. Rövid ideig itt még elérhető. Kelemen Barnabás és barátai hangversenye. Közreműködik: Tóth Mónika, Posvanecz Éva (hegedű), Kokas Katalin, Dmitrij Szmirnov (hegedű, mélyhegedű), Maxim Risanov (mélyhegedű), Rohmann Ditta, Kokas Dóra, Máté Balázs (gordonka), Szilágyi Attila (nagybőgő), Spányi Miklós, Dinyés Soma (csembaló) 1. Műsor: Johann Sebastian Bach: VI. Brandenburgi verseny, Jean-Marie Leclair: g-moll hegedűverseny Op. 10., No. 6., Johann Sebastian Bach: Musikalisches Opfer – részletek, Joseph Haydn: F-dúr versenymű hegedűre és csembalóra Hob.XVIII:6., Johann Sebastian Bach: III. brandenburgi verseny”

Tovább