Szerző: Illés Szabolcs

Vagy inkább fehér holló? Remélem egyre kevésbé lesz az. Igen, a kis hazánkban, és még néhány helyen, képtelenségnek tartott és épp ezért főleg szánakozva említett úgynevezett „chin-off” hegedűtechnikáról szeretnék itt, ígéretemhez híven, pár szót szólni. Barokkhegedűs pályafutásom alatt talán soha máskor nem találkoztam ahhoz hasonló arrogáns és ellenséges magatartással, mint mikor ezt a témát, technikát szóba hozom. Természetesen, híres, hírhedt kuruczos mentalitásunkhoz híven, főleg itthon, illetve magyaroktól kapja az ilyesmit az ember annak ellenére (vagy éppen amiatt), hogy itthon eddig még alig fordult elő, hogy valaki ennek a hegedűs játékmódnak a szélesebb körű népszerűsítésére lehetőséget kapott volna. Annak a zseniális,…

Ígéretemhez híven kezdjük hát az Újévet is minőségi régizenével! Kis gyűjteményem folytatásában is igyekeztem a historikus előadásmód kritériumait a lehető legkomolyabban szem előtt tartani és ehhez igazodva videoklipeket gyűjteni. Igaz, néhány karmesterrel működő zenekar ezúttal is látható a felvételeken, ezzel a kompromisszummal azonban kénytelen voltam élni mivel úgy tűnik világszerte időbe telik még, míg az autentikus előadásra törekvők megszabadulhatnak pálcás menedzsereiktől. Nélkülük ez a bár kétrészes, de így sem túlságosan hosszú lista még rövidebbé zsugorodott volna. Válogatásomban több olyan együttes is szerepel, akik egy bizonyos (főleg korábbi korszakokból való) repertoárra szakosodtak és főként azt művelik magas színvonalon. Ez egy elég…

Hazai előadásaim, koncertjeim után gyakran előkerül a zavarba ejtő kérdés: hol és mit hallgasson az a koncertlátogató, akinek sikerült felkelteni az érdeklődését a historikus előadásmód és az ehhez tartozó korabeli hangszertechnika iránt és arra lenne kíváncsi, mindez nagyobb együttessel milyen hangzást eredményez. Mivel ha csak kicsit is komolyabban vesszük az „autentikus előadásmód” kritériumait, sajnos minden nagyobb hazai „barokk zenekar” fennakad a rostán, és a kisebb formációk között is csak elvétve találhatunk historikus irányú próbálkozásokat, leginkább az interneten vagy nemzetközi fesztiválokon fellelhető külföldi együttesekre érdemes figyelni. Közülük is, néhány fontos és meghatározó kivételtől eltekintve, leginkább a kevésbé ismert nevek kecsegtetnek izgalmas,…

Többen kérdezték személyesen tőlem is, de tán még többen kérdezik kevésbé nyíltan, magukban, vagy másoktól, honnan tudhatom én ilyen biztosan, mi számít „historikusnak”, milyen egy igazi stílushű előadás, vagy hangszertechnika. Nos, ha élni szeretnék a ma sem kevésbé divatos és gátlástalan marketingeszközökkel, hasonlókat mondhatnék, mint amit anno François Couperin írt csembalóiskolájának ajánlásában: ilyesmit nem lehet igazán könyvben, írásban kifejteni, mindenki jöjjön el az előadásaimra, vagy az interneten évek óta hirdetett ingyenes kurzusaimra és ott elárulok minden „titkos információt”. Persze a hasonlat sántít, hiszen a francia barokk nagy Mestere saját korának stílusát, sőt azon belül is a csembalójátékban saját személyes ízlését…

Johann Joachim Quantz 1752-ben kiadott Fuvolaiskolája, amely, tekintve hogy szerzője Nagy Frigyes porosz király udvari komponistája és fuvolatanáraként tevékenykedett, a barokk kor egyik legismertebb oktatóanyaga volt. Már korábbi bejegyzésekben is foglalkoztunk a kötettel, most pedig lássuk milyen további tanulságokkal szolgálhat. 7.§ Egy jó vezetőnek ezen felül a zenekarban egy jó és egységes előadásmód kifejlesztésére és fenntartására kell törekednie. Mint ahogyan neki magának is jó előadónak kell lennie, ugyanígy igyekeznie kell kollégái előadásmódját is hasonlóvá és az övével egyformává tenni. Végül tudnia kell, hogyan teremtsen ésszerű és megfelelő fegyelmet. Ha tevékenysége révén tisztelet övezi és barátságos viselkedésével és nyájasságával szeretetet ébreszt, ebben nem…

Johann Joachim Quantz 1752-ben kiadott Fuvolaiskolája, amely, tekintve hogy szerzője Nagy Frigyes porosz király udvari komponistája és fuvolatanáraként tevékenykedett, a barokk kor egyik legismertebb oktatóanyaga volt. Már korábbi bejegyzésekben is foglalkoztunk a kötettel, most pedig lássuk milyen további tanulságokkal szolgálhat. 1. § Egy mégoly rátermett vezető is csak akkor tudja garantálni egy zenemű jó előadását, ha az együttes minden tagja is hajlandó megfelelő részt vállalni belőle. Nagy zenekaroknál, különböző helyeken azonban úgy vettem észre, hogy ha ugyanazok a zenészek egyszer egyvalaki, másszor másvalaki vezetésével játszanak, egyikük mindig jobban hat a másiknál. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezt a különböző hatást nem a…

Már megint a régi nóta újratöltve? Honnan ered a szlogen? A hazai zeneipar egyik új és ambiciózus zenekara, a saját bevallásuk szerint régizene együttesként működő Ábrahám Consort, illetve névadó vezetőjük Ábrahám Márta hegedűművésznő, zeneakadémiai tanár honlapjáról. Merész és hatásos jelmondat nem vitás, ami egyszerre kecsegtet a ma oly divatos régizenei előadói gyakorlatban való jártassággal (bármit is jelentsen ez) és egyúttal valami egészen új, forradalmi, csak rájuk jellemző látásmóddal, ami az együttest minden hasonló törekvésű zenekartól megkülönbözteti, közülük kiemeli, ahogyan ez a bemutatkozó szöveget tovább olvasva egyértelművé is válik: A zenekar saját, korhű stílust kialakítva letisztult, maníroktól mentes hangzásra törekszik. Feltételezem,…

Félreértések elkerülése végett, korábbi cikkem folytatásaként először is pontosítanék: vezetőre minden együttesnek szüksége van, ez korábban sem volt másként! Sőt, különleges esetekben (nagyon nagy terem, templom, vagy egymástól nagyon távoli illetve nem elég professzionális együttesek) a 18. században is előfordulhatott, hogy egy kézzel dirigáló zenész állt zenei együttes élén! Az ilyen vezetők (Kappelmeister például) ismertetőjele korabeli festményeken, metszeteken a kezükben tartott papírtekercs, amit pálca helyett használtak. Franciaföldön a „batteur de mesure” intézménye is sokáig használatban volt, azaz a vezető zenész egy hosszú bottal hangosan ütötte a darab során a taktust (beavatottak biztosan rögtön asszociálnak is a Lully-történetre), aki ezért kapta…

Mit keres egy pálcás vezető a historikus előadók világában? Tényleg szükség van rá egy régizene-együttesben is? Egyáltalán, mikortól válik elfogadottá és nélkülözhetetlenné a „külső” irányítás és a vele járó hatalmi pozíció a zenei életben? Nem kétséges, hogy egy sűrű szövetű, romantikus partitúra megszólaltatásához szükséges nagy szimfonikus zenekar tagjai karmester segítsége nélkül igen nehezen boldogulnának. Éppen ennyire nyilvánvaló az is, mennyi segítséget kaphat egy értő dirigenstől egy együttes kortárs zenekari művek betanulása esetén. De vajon mit keres egy pálcás vezető a historikus előadók világában? Tényleg szükség van rá egy régizene-együttesben is? És egyáltalán, mikortól válik elfogadottá és nélkülözhetetlenné a „külső” irányítás…

Az immár több mint fél évszázados régizene mozgalom és főként ennek híres vezető karmesterei jóvoltából mára zenészek és a kiművelt közönség is lelkesen támogatja a barokk művek kisebb együttesek által való megszólaltatását, számot adva ezzel a kor zenéjét és az új trendeket érintő jól értesültségükről is.