Szerző: Kocsis Katalin

A belvárosi Bécsi kapu térről a Petőfi hidat átszelve Győr Újvárosnak nevezett városrészébe, az Evangélikus Egyházközség és Püspökség hatalmas, egyemeletes, 1824-ben klasszicista stílusban emelt tömbje elé érkezünk. A vörösmárvány kapun belépve az udvaron találjuk a copf stílusú evangélikus templomot. Érdemes megemlíteni, hogy az evangélikusoktól 1749-ben elvették eredeti templomukat és ezt a mostanit csak 1785-ben, II. József türelmi rendeletének megjelenése után lehetett felépíteni – de még ekkor is csak zárt udvarban és torony nélkül. Építészeti értékelése szerint kellemes arányú és finom homlokzatú épület. Belsejében emeleti magasságban körbefutó karzat és kórus van, középen szép orgonaszekrénnyel. Aranyozott díszítésű rokokó oltárának képét Orlai Petrich…

Tovább

Benediktbeuern, a nem egészen 3700 lelket számláló bajor városka a 725-728 között itt alapított és 739-ben felszentelt bencés kolostorról kapta nevét. Első épületét 955-ben lerombolták az idáig elkalandozó magyarok, de 1031-re újjáépült. A mai, két udvar köré rendezett késő reneszánsz épületegyüttes az 1669-től 1675-ig tartó átépítés során alakult ki. 1803-ban megszűnt kolostorként működni. Üveggyárat telepítettek bele, majd különféle katonai célokat szolgált… 1930-ban lett újra egyházi épület, a szaléziánusok kapták meg. A középkorban, a bencések idejében a kolostorban magas szintű oktatás folyt. Kódexmásoló műhelye is fontos munkát végzett. A vizsgálati eredmények szerint két szerzetes a 13. században itt másolta a kolostor…

Tovább

Budán, az Országház és a Kard utca sarkán, az Országház utca 21. számú épület előtt áll Lendvay Márton (1807-1858) színész, operaénekes egészalakos szobra. Dunaiszky László alkotását a színész halála utáni évben, 1859-ben állították fel Tomori Anasztáz megrendelésére, ami már magában is mutatja id. Lendvay Márton népszerűségét és jelentőségét kora szellemi életében. Lábjegyzet: a mérnök képzettségű Tomori korábban Nagykőrösön tanár kollégája volt Arany Jánosnak, majd – miután hatalmas családi örökséghez jutott – a magyar művészeti és tudományos élet híres támogatója lett. Ő finanszírozta többek között az első magyar Shakespeare-összkiadást. Lendvay szobrának felállítására közadakozást hirdetett, amelyhez minden bizonnyal ő maga is jelentősen hozzájárult.…

Tovább

Ebben a házban élt hosszú évtizedeken keresztül a flamand Denijs Dille (1904-2005) belgiumi katolikus pap, tanár, zenetörténész, Bartók-kutató. Ő volt az utolsó zenetudós, aki még személyesen ismerhette a nagy zeneszerzőt.  A teológiai végzettségű Dille 35 évesen, 1937-ben Belgiumban találkozott az ott koncertező Bartókkal, akivel interjút készített, amely máig az egyik legtöbbet idézett Bartók-megnyilatkozás (magyar fordítása olvasható az Ujfalussy József által szerkesztett Bartók breviárium című kötetben). Két évre rá kismonográfiát publikált Bartókról flamand nyelven. Műve alapján Bartók Béla úgy ítélte, hogy addigi biográfusai közül a fiatal pap-tanár a legalaposabb. Ennek hatására Dille feladta líceumi állását, s 1949-től egyre többet látogatott…

Tovább

A belvárosi Hattyú vigadó, illetve Hattyú- vagy Fehérhattyú-ház néven is ismert épület a 19. század elejéről származik. Később eklektikus stílusban alakították át. Szép boltíves kapualja van. Első emeleti nagyterme (melyet sajnos később kisebb helyiségekre szabdaltak…), az 1800-as évek elejétől Pécs híres tánc- és színházterme volt. Az épület történetének legnagyobb eseményére 1846. október 26-án került sor, amikor falai között Liszt Ferenc zongorázott. Liszt ebben az évben járt másodszor Magyarországon. Ekkorra világhírű művész lett, szinte a mai popsztároknak kijáró fogadtatás övezte mindenhol, Lisszabontól Berlinen át Konstantinápolyig – szinte fel sem lehet sorolni azokat az országot, nagyvárosokat, ahol ebben az úgynevezett nagy virtuóz korszakában…

Tovább

Nyírbátorban a híres református templom északi oldala fölötti magaslaton állott egykor a Báthoriak egyemeletes, belső udvarú vára. Eredetileg udvarháza volt ezen a helyen a családnak, amelyet a 15. század végén alakítottak át várkastéllyá. Pontosan nem tudják, mikor pusztult el, a 18. században már romosnak mondották. Ma már csak az egyik részéből 1730 körül magtárnak átalakított épület áll. A vár központi részének helyén, az egykori magtár szomszédságában ma iskolaépület található. 1548 nyarán Nyírbátorban tartózkodott Tinódi Lantos Sebestyén. Ő mint énekmondó ténylegesen bejárta az országot: hitvallása volt, hogy históriás énekeiben igazat írjon, s az eseményeknek igyekezett személyesen utánamenni; úgy is fogalmazhatunk, hogy…

Tovább

A Győr belvárosában található zárt sarokerkélyes barokk polgárház a 19. század első felében tulajdonosa, Ecker János révén a város egyik szellemi központja volt. A vas- és szénkereskedő, s mellette városi tisztviselő Ecker János (1788–1852) – Kisfaludy Károly osztálytársaként – sokoldalú műveltséget szerzett a benedek-rendi gimnáziumban. Német anyanyelve mellett jól tudott magyarul és latinul. Jártas volt az irodalomtörténetben, de ugyanolyan érdeklődéssel foglalkozott a természettudományokkal is. 1836-ban eladta a vaskereskedést, s csak a közügyeknek élt. Többek között ellenőre volt a Magyar Színpártoló Egyesületnek, s ebben a minőségében rendkívül sokat tett Győr színházi és zenei életének fejlesztéséért: ő tárgyalt a színigazgatókkal, intézte a…

Tovább

Az egykori parasztházat a halála előtti évben, 1997-ben vásárolta meg Kenéz Ernő, Hódmezővásárhelyről elszármazott operaénekes és felesége, Kenéz Heka Etelka. Idős korában Kenéz Ernő vágyott a gyökerei után, de végzetes betegsége miatt csak néhányszor időzhetett a kúriává alakított épületben: 1998. február 1-jén hunyt el a helyi kórházban. A Kincses temetőben örök nyugalomra helyezett operaénekes emlékezetére özvegye utolsó otthonában emlékszobát hozott létre, melyben a művész szerepfotói, úti képei, plakátok és személyes tárgyak idézik életútját. Igaz, amikor a blogger ott járt, nem volt látogatható és a világhálón azóta sincs nyoma – így valószínű, hogy ez az emlékszoba családi jellegű. Viszont az épület…

Tovább

A hév állomásáról Szentendre belvárosa felé tartva az első zenei emlékhely, amire a sétáló rábukkan, egy 19. századi földszintes polgárház. A Barcsay Jenő Gyűjtemény otthonaként vált közismertté (bár a blogger, amikor a közelmúltban arra járt, tartósan zárva találta…), de egy másik művészeti ág kiválóságához is kapcsolódik. Mint egy emléktábla is tudósít róla, itt született 1824. december 3-án Stéger Ferenc operaénekes, tenorista, akit a szakirodalom gyakran illet az „Erkel énekese” titulussal. Nem mindennapi pályáját nyomon követve a blogger „a 19. század magyar Pavarottija” elnevezést is indokoltnak találná… A szülőház egy német eredetű polgárcsalád tulajdona volt, a Stéger család tőlük bérelte a…

Tovább

Az elmúlt hetekben kronológiai sorrendben tekintettük át a Budavári Palota zenei életének történetét. Ma, függelékként a kultúra egyik legfontosabb intézményébe, mondhatni fellegvárába látogatunk, amely ebben a pillanatban még a Budavári Palotában, a Krisztinavárosi szárnyban található. Az elmúlt hetekben megismerhettük a Budavári Palota építéstörténetét és a Mátyás király előtti időszak zenei életét. A második rész bemutatta Mátyás udvarát, ezt követte a Jagello-kor zenéje, majd Haydn budai működésével foglalkoztuk, végül pedig a 19-20. századot foglaltuk össze. Ez az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK): a nemzet emlékezete, minden Magyarországon és az országhatárokon kívül élő magyar ember közös kincse, s egyszersmind az európai– és világkultúra szerves, azt színesítő, gazdagító…

Tovább