Szerző: Körner Tamás

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a tenorista Hans Peter Blochwitzról. Ki ne emlékezne Csukás István csodálatos figurájára, Bagamérire, az elátkozott fagylaltosra? Alfonzó zseniális alakításában generációk kedvence volt. A komolyzene világában is vannak művészek, akik szinte vonzzák a bajt. A nagyszerű tenoristát, Hans Peter Blochwitzot háromszor hívtuk meg a Fesztiválzenekarhoz: az elsőből baj lett, a másodikból nagy baj, a harmadikból katasztrófa. Nem kétséges, ő is el volt átkozva. Pedig kiváló énekes volt, a legjobb lírai tenorok egyike, mind opera-, mind dalénekesként az abszolút élvonal. Elátkozottsága zenekarspecifikus volt,…

Tovább

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten három lemondásról. Ha egy koncert úgy kezdődik, hogy a dirigens helyett egy civil jön be a színpadra, a közönség rutinosabb része felsóhajt: Jesszus Mária, megint műsorváltozás lesz. Gyerekkoromban operabérletünk volt. Akkoriban nem volt szokás a kettős szereposztás, ha egy énekes lebetegedett, az egész darabot lecserélték, többnyire a Pillangókisasszonyra, azt a kevés szereplő miatt könnyen ki lehet állítani. Pár év után kívülről tudtam az egész operát, négyszer láttam különböző lemondások miatt, akkor utáltam meg a függöny elé kilépő operaigazgatókat és szegény Cso-cso-szánt,…

Tovább

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten párizsi éveiről. Az 1989 és 1992 között Párizsban eltöltött három év szép és izgalmas volt. Nagy Imre újratemetését ’89 júniusában még a Hősök terén élhettem át, ősztől már csak a francia televizióból követhettem nyomon az otthoni rendszerváltás eseményeit. Kiérkezésemkor a Párizsi Magyar Intézet (PMI) és a nagykövetség még az „átkosban” kinevezett munkatársakkal dolgozott, de a vezető posztokon hamar megtörtént a váltás. Az újonnan jöttek szemében az előző rendszer káderei gyanúsak voltak, a régiek féltették az állásukat, kölcsönös volt a bizalmatlanság. Ez…

Tovább

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a híres karmesterről, Kurt Sanderlingről. Amikor 1997 januárjában Kurt Sanderlinget először hívtuk a Fesztiválzenekarhoz, Solti György mellett ő volt a legendás Titanic-évjárat utolsó élő karmestere. 1912-ben született korszakos társai, Markevitch, Celibidache, Leinsdorf már az égi zenekarokat vezényelték. Második látogatásakor, 1999-ben már Solti sem élt. 1997-ben Sanderling 85 éves volt, de amennyire fellépéseiből következtetni lehetett, ereje teljében. Kicsit megijedtünk, amikor jelezte, már nem szívesen utazik egyedül, ezért fiával, a csellista Michaellel jönne, de Sanderling az Sanderling, ha nem mer egyedül utazni, ám…

Tovább

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a Budapesti Fesztiválzenekar 1993-as koncertjéről a Hősök terén. A főváros 1991-ben rendezte meg először a Budapesti Búcsút, ezt az utolsó szovjet katona távozásáról megemlékező, dupla fenekű nevében a népünnepélyre is utaló rendezvényt, akkor még a Fesztiválzenekar nélkül. Amikor 1992-ben a főváros együtteseként állandósult a zenekar, mi sem volt természetesebb, mint hogy mi is fellépjünk a Búcsún. A zenekarnak korábban is voltak szabadtéri koncertjei a Vörösmarty téren (hatásos fotótémául szolgáltak a Vörösmarty-szoborra felmászó nézők), de ott csak pár százan fértek el, a…

Tovább