Szerző: László Ferenc

Liszt Ferenc világfiként is ápolta szakrális érdeklődését, majd papi öltözetben is igazi grandseigneur maradt. De nemcsak e két, merőben eltérő világban mozgott otthonosan, szót tudott érteni a szabadságharcot leverő Habsburg államhatalom képviselőivel és magyar opponenseikkel egyaránt. Liszt mesterien bánt egymással szemben álló kortársaival, s e képessége jelentősen hozzájárult 1856-os bazilikaavató műve sikeres fogadtatásához. Liszt: Esztergomi miséje október 22-én este 20:00-kor hangzik fel az Esztergomi Bazilikában. „Te a muzsikáé vagy, nem az egyházé” – győzködte a kamasz Liszt Ferencet az édesapja, midőn a „művész-háziállat” szerepét megelégelő fiúban feltámadt a vágy, hogy papi pályára lépjen. Liszt Ádám mindazonáltal nem érezte összebékíthetetlennek a…

Tovább

Ahogyan az 2013 óta immár meggyökerezett hagyomány, az Európai Hidak fesztivál összművészeti programkínálattal jelentkezik a Müpa előadótermeiben és egyéb tereiben. A változtatva megőrzés szellemében azonban 2021 őszétől a címbeli hidak nem valamely ország kultúrája, hanem egy-­egy nagyváros felé ívelnek majd: először Berlin felé, reprezentálva azt az eleven, változatos és nagymúltú kapcsolatot, amely a német és a magyar főváros alkotói és kultúrafogyasztói között fennáll. „Ebben a világban a kultúra nem valami sznobizmus dolga, nem csakis divatos és kötelező játék és külsőség, nem szellő, amelyben megmárthatják homlokukat, hanem, legalábbis a művelteknél, lélegző levegő lett, vagy, mondjuk, leszokhatatlan testi szükség, mint az angolszászoknál…

Tovább

Összetéveszthetetlen szempár, arcjáték és hajkorona, s legfőként összetéveszthetetlen hang: Patricia Petibon mindenestől egyedüli példány. Maria Callas – akárcsak a jelen és a közelmúlt annyi más jelentős énekesnőjét, úgy Patricia Petibont is elsőként e tragikus aurájú díva személyisége nyűgözte le és vonzotta az opera világához, s ezen a tényen legfeljebb félig van okunk meglepődni. Mert bár az igaz, hogy a Loire-hoz közeli kisváros, Montargis szülötte sohasem kívánt az életnagyságnál nagyobb operai alakká és egyszersmind primadonna assolutává átlényegülni, de az örökkön személyes jegyű megszólalás és a mindig felfokozottan intenzív jelenlét készsége nagyon is rokonítja őt Callasszal.  Pedig az indulás első pillantásra mindenekelőtt…

Tovább

A zenekari összhangzás szinte elképzelhetetlen nélküle, ám szólószerepben mégis vajmi ritkán halljuk a nagybőgőt. Csak ha olyan formátumos virtuóza akad ennek a jókora hangszernek, mint amilyen Rácz Ödön. A művész szeptember 30-án a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen lép fel a Müpában. VÁLTOZÁS! A zenekar a koncertet karmester nélkül játssza. A programban pedig az alábbi cserék történtek: Mozart: D-dúr divertimento, K. 136 Bottesini: II. (h-moll) nagybőgőverseny Bartók: Divertimento, Sz. 113, BB 118 Gordon — ezen az előkelő hangzású néven is említhetnénk, de a vonós hangszercsalád legtermetesebb és egyszersmind legmélyebb hangú tagja azért mégiscsak inkább nagybőgő marad számunkra. Pedig akár…

Tovább

Megvalósítható-e egy zenekarban a teljes demokrácia? Volt-e köze Johann Sebastian Bachnak a felvilágosodáshoz? Akár ezekre a kérdésekre is választ találhatunk a nagyszerű brit együttes, A Felvilágosodás Korának Zenekara február 28-i koncertjén a Müpában. Elkerülni az alábbi nyilvánvaló veszélyeket: a zenekari játék rutinná válását, az üzleti szempontok kizárólagosságát, az elégtelen mennyiségű próbák gyakorlatát, egy fő-zeneigazgató egyszemélyi túlhatalmát, s végül azt, nehogy a lemezkészítés tevékenysége háttérbe szorítsa az együttmuzsikálás kreativitását. Egy korabeli közös nyilatkozat szerint ilyen célok ösztönözték azokat a historikus zenészeket, akik 1986-ban Londonban életre hívták A Felvilágosodás Korának Zenekarát. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a zenekari demokráciát a kezdetektől…

Tovább

A húsvét liturgikus drámájának foglalata, egy hihetetlenül tanulékony ifjú komponista és a 75 esztendős Ton Koopman csodaegyüttese: A feltámadás című Händel-oratórium áprilisi 8-i megszólaltatása gazdag és sokrétű élményt ígér. „Egy német érkezett a városba, aki kiváló csembalójátékos és komponista. Ma a lateráni Szent János-templom orgonáján játszva be is bizonyította rátermettségét, mindenki csodálatát kiérdemelve.” 1707. január 14-én ezt jegyezte fel évtizedeken át gondosan vezetett naplójába a korabeli római társaság művelt és grafomán tagja, Francesco Valesio, regisztrálva az utókor számára az ifjú Georg Friedrich Händel sikeres belépőjét az Örök Városba. A húszas éveinek elején járó zseni itáliai utazását és többéves ott-tartózkodását persze…

Tovább

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy ebből rutin válhasson.” Mindig ugyanaz — de sohasem ugyanúgy: a Müpában 2020-ban is Haydn Teremtésével indul az esztendő. No és természetesen Fischer Ádámmal, aki személyével garantálja, hogy a tradícióból sosem válhat rutin. Az idei előadások szenzációja, hogy a zenekar Nikolaus Harnoncourt mára legendássá lett egykori együttese, a Concentus Musicus Wien. „Újjászületés — ez az üzenete a Müpa újévi hangversenyének. Haydn nagyszabású oratóriuma, A teremtés olyan mű, amely meseszerű, derűs kifejezőeszközökkel meséli el a világ keletkezését az őskáoszból. E pompás kompozícióval nyitja január 1-jén a 2008-as esztendőt a Művészetek Palotája.” Így harangozták be annak idején…

Tovább

München a műfaj történetének éppúgy kitüntetett helyszíne, akárcsak az operajátszás jelenének. Legendás ősbemutatók, zajos botrányok, nagy művészek és csodaelőadások garmadájára lehet méltán büszke a Bajor Állami Operaház. Az operarajongóknak aligha kell hosszasan bizonygatni, hogy a Bajor Szabadállam fővárosa nemcsak az Oktoberfestről, a Bayern München focicsapatáról vagy épp a Siemens óriáscégről nevezetes, hanem az operaéletéről is. A Bajor Állami Operaház valósággal ellenállhatatlan vonzerőt jelent a műfaj alkotói és előadóművészei, no és természetesen a közönség számára is. Egy nagyszerű intézmény, amelynek jószerint csupán egyetlenegy személy, az építtetője képes tüntetően hátat fordítani, hisz a bronzba öntött I. Miksa bajor király szobra háttal ül…

Tovább