Szerző: László Ferenc

Liszt Ferenc világfiként is ápolta szakrális érdeklődését, majd papi öltözetben is igazi grandseigneur maradt. De nemcsak e két, merőben eltérő világban mozgott otthonosan, szót tudott érteni a szabadságharcot leverő Habsburg államhatalom képviselőivel és magyar opponenseikkel egyaránt. Liszt mesterien bánt egymással szemben álló kortársaival, s e képessége jelentősen hozzájárult 1856-os bazilikaavató műve sikeres fogadtatásához. Liszt: Esztergomi miséje október 22-én este 20:00-kor hangzik fel az Esztergomi Bazilikában. „Te a muzsikáé vagy, nem az egyházé” – győzködte a kamasz Liszt Ferencet az édesapja, midőn a „művész-háziállat” szerepét megelégelő fiúban feltámadt a vágy, hogy papi pályára lépjen. Liszt Ádám mindazonáltal nem érezte összebékíthetetlennek a…

Tovább

Ahogyan az 2013 óta immár meggyökerezett hagyomány, az Európai Hidak fesztivál összművészeti programkínálattal jelentkezik a Müpa előadótermeiben és egyéb tereiben. A változtatva megőrzés szellemében azonban 2021 őszétől a címbeli hidak nem valamely ország kultúrája, hanem egy-­egy nagyváros felé ívelnek majd: először Berlin felé, reprezentálva azt az eleven, változatos és nagymúltú kapcsolatot, amely a német és a magyar főváros alkotói és kultúrafogyasztói között fennáll. „Ebben a világban a kultúra nem valami sznobizmus dolga, nem csakis divatos és kötelező játék és külsőség, nem szellő, amelyben megmárthatják homlokukat, hanem, legalábbis a művelteknél, lélegző levegő lett, vagy, mondjuk, leszokhatatlan testi szükség, mint az angolszászoknál…

Tovább

Összetéveszthetetlen szempár, arcjáték és hajkorona, s legfőként összetéveszthetetlen hang: Patricia Petibon mindenestől egyedüli példány. Maria Callas – akárcsak a jelen és a közelmúlt annyi más jelentős énekesnőjét, úgy Patricia Petibont is elsőként e tragikus aurájú díva személyisége nyűgözte le és vonzotta az opera világához, s ezen a tényen legfeljebb félig van okunk meglepődni. Mert bár az igaz, hogy a Loire-hoz közeli kisváros, Montargis szülötte sohasem kívánt az életnagyságnál nagyobb operai alakká és egyszersmind primadonna assolutává átlényegülni, de az örökkön személyes jegyű megszólalás és a mindig felfokozottan intenzív jelenlét készsége nagyon is rokonítja őt Callasszal.  Pedig az indulás első pillantásra mindenekelőtt…

Tovább

A zenekari összhangzás szinte elképzelhetetlen nélküle, ám szólószerepben mégis vajmi ritkán halljuk a nagybőgőt. Csak ha olyan formátumos virtuóza akad ennek a jókora hangszernek, mint amilyen Rácz Ödön. A művész szeptember 30-án a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen lép fel a Müpában. VÁLTOZÁS! A zenekar a koncertet karmester nélkül játssza. A programban pedig az alábbi cserék történtek: Mozart: D-dúr divertimento, K. 136 Bottesini: II. (h-moll) nagybőgőverseny Bartók: Divertimento, Sz. 113, BB 118 Gordon — ezen az előkelő hangzású néven is említhetnénk, de a vonós hangszercsalád legtermetesebb és egyszersmind legmélyebb hangú tagja azért mégiscsak inkább nagybőgő marad számunkra. Pedig akár…

Tovább

Megvalósítható-e egy zenekarban a teljes demokrácia? Volt-e köze Johann Sebastian Bachnak a felvilágosodáshoz? Akár ezekre a kérdésekre is választ találhatunk a nagyszerű brit együttes, A Felvilágosodás Korának Zenekara február 28-i koncertjén a Müpában. Elkerülni az alábbi nyilvánvaló veszélyeket: a zenekari játék rutinná válását, az üzleti szempontok kizárólagosságát, az elégtelen mennyiségű próbák gyakorlatát, egy fő-zeneigazgató egyszemélyi túlhatalmát, s végül azt, nehogy a lemezkészítés tevékenysége háttérbe szorítsa az együttmuzsikálás kreativitását. Egy korabeli közös nyilatkozat szerint ilyen célok ösztönözték azokat a historikus zenészeket, akik 1986-ban Londonban életre hívták A Felvilágosodás Korának Zenekarát. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a zenekari demokráciát a kezdetektől…

Tovább