1999. március 22-én nyílt meg Barcelona legfiatalabb — bár azóta már felnőttkorba lépett — zenei központja, a L’Auditori.
Szerző: Magyarszéky Dóra
Száztíz éve, 1913. április 2-án nyitott meg a Théâtre des Champs-Élysées, mely nevét a közelében futó Champs-Élysées sugárútról kapta.
Calouste Sarkis Gulbenkian a világ egyik leggazdagabb embere volt. Vagyonát olajrészvények mellett 6600 darabos műgyűjteményébe fektette.
Katowice mindennapjait évszázadokon át a bányászat határozta meg.
1986-os megnyitása óta a Kölni Filharmónia az európai zenei élet szerves része. Az intézmény 2016-ban tartotta 11 111. koncertjét, és mára már közel húszmillió látogató lépte át kapuját.
Négyezer programja volt az előző évadban a londoni Barbican Művészeti Központnak, mely a kétezer fős koncerttermen kívül még két színházteremben, két galériában, három moziban és egy könyvtárban fogadta több mint egymillió látogatóját. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Az 1982-ben megnyílt központtól függetlenül, de szintén a Barbican komplexumban működik még a Guildhall Zene és Drámaiskola is, és a 40. évforduló közeledtével a két – egyébként is szorosan együttműködő – intézmény most közösen dolgozik egy átfogó építészeti és előadóművészeti archívum kialakításán. Az archívum a Barbican negyed történetét dolgozza majd fel: korabeli tervek segítségével mutatja be a merész építészeti elképzelések megvalósításának…
Ahol ma a Palau de les Arts Reina Sofía, vagyis a valenciai Művészetek Palotája áll, néhány évtizeddel ezelőtt még a Turia folyó folyt. A számtalan áldozatot követelő 1957-es hatalmas áradás után azonban a város vezetősége úgy döntött, a folyó vizét új, a városon kívül futó mederbe terelik, az így kialakult 7,5 kilométer hosszú földsávon pedig parkot alakítottak ki. A kilencvenes évek közepén a gazdasági és kulturális élet fellendítésének szándékával újabb nagyszabású terv született a terület hasznosítására, melynek megvalósulásával különleges épületegyüttes, a Művészetek és Tudományok Városa jött létre. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Az épületek tervezésére a valenciai születésű…
„Egy épületnek legalább két élete van: az egyik, amelyet a tervezője elképzelt, a másik pedig, amelyet a felépítése után élni kezd – és ez a kettő sohasem ugyanaz.” A holland sztárépítész, Rem Koolhaas valószínűleg nem hitte, hogy egyik legemblematikusabb alkotásának megszületése még a saját gondolatain is csavar egyet. A portói Casa da Música épületének eredeti terve ugyanis egy családi házhoz készült. A nehéz természetű, extravagáns megrendelő saját neurózisainak mentén szerette volna kialakítani lakóterét: irtózott a rendetlenségtől, a szeméttől, rettegett a 2000. évtől és a „millenniumi bombaként” emlegetett Y2K számítógépes vírustól, de a saját családi élete iránt is vegyes érzelmekkel viseltetett.…
