Szerző: Mörk Leonóra

Bachot tartja a legnagyobb zeneszerzőnek, több előadást vezényelt Bayreuthban, mint bármelyik pályatársa, nem szereti, ha maestrónak szólítják, mindig van nála tartalék pálca, és egy­egy előadás előtt néha olyan félelem gyötri, hogy legszívesebben elszaladna. Gyerekként zongorázni és hegedülni tanult, húszévesen azonban már Herbert von Karajan asszisztense lett, ma pedig amellett, hogy a Drezdai Állami Zenekar vezető karmestere, a salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékok művészeti vezetője is. Christian Thielemann, aki tavaly ünnepelte hatvanadik születésnapját, napjaink egyik legjelentősebb karmestere. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Abszolút hallással élni egyszerre áldás és átok. Átok, mert Thielemann saját bevallá­sa szerint ugyanolyan rosszul tűri az elekt­romos lombseprű…

Tovább

Egy önálló dalest és egy Diana Damrauval közösen adott Hugo Wolf-hangverseny után januárban harmadszor tér vissza a Müpa színpadára Jonas Kaufmann. A világ egyik vezető tenorjának számító, nálunk is rendkívül népszerű német operasztár ezúttal Mein Wien, azaz Az én Bécsem című programját mutatja be, és magyar szerzőktől is énekel majd. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. „Nem felejtettem el, hogy tartozom önöknek egy koncerttel!” – búcsúzott Diana Damrauval közös, nagy sikerű dalestjük után Jonas Kaufmann magyar rajongóitól. Arra utalt, hogy amikor először énekelt volna a Müpában, kénytelen volt lemondani a fellépését. Azóta ugyan kétszer is megfordult Budapesten, ám a mostani…

Tovább

Az első operaáriákat egy traktoron ülve hallgatta, az embert próbáló Wagner­szerepekhez steakfogyasztással gyűjt erőt, és semmiféle zenéről nem állítaná, hogy nem szereti. A 2017-­ben lovagi címmel kitüntetett walesi művész arra is bármikor hajlandó, hogy rövid nyelvlecke keretében magyarázza el: a walesiek az f­-et v-­nek ejtik. Így mire megérkezik hozzánk, nekünk is lesz időnk megtanulni, hogy nevének helyes ejtése Tervel. Az impozáns fellépésű, tekintélyt parancsoló megjelenésű, hatalmas hangú énekesről minden rajongójának megvan a maga története. Én például Wotanként hallottam először Bryn Terfelt, és azonnal megjegyeztem a nevét (bár akkor még nem tudtam, hogy kell kimondani). Számomra azóta is Wagner-­zenedrámákban nyújtja a…

Tovább

Világpremierre készülhetünk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon: a Concerto Budapest a 100 éve elhunyt Leoncavallo nagyzenekari formában még soha elő nem adott Requiemjét mutatja be a Pesti Vigadóban. A mű rekonstruálását tízéves munkával a magyar származású zongoraművész és zeneszerző, Ács József végezte. A darabot a budapesti, április 17-i koncerten öccse, az Olaszországban élő Janos Acs vezényli, akit a közönség nem utolsósorban A három tenor koncertsorozat karmestereként ismerhet. – Évtizedek óta Olaszországban él. Milyen szerepet játszott a pályáján az olasz zene és Leoncavallo? – Zeneszerető és zeneértő családból származom. Édesapám kántortanító volt, a bátyám pedig csodagyerek, akiről Szabolcsi Bence azt mondta, „a…

Tovább

Kislányként karatebajnoknak indult, később az alt szólamban énekelt a gyerekkórusban, és titokban arról álmodozott, hogy egy nap Carmenként állhat majd színpadra. Aztán, immár szopránként, díjazottja lett Plácido Domingo híres Operalia versenyének, és ezzel a világ operaszerető közönsége azonnal megtanulta a nevét. Ma Olga Peretyatko az egyik legkeresettebb énekesnő: rendszeres vendége a vezető operaházaknak és koncerttermeknek, nálunk olasz bel canto, illetve romantikus francia és orosz áriákból összeállított műsorral mutatkozik be. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Két szenvedélyes, magával ragadó, nagyszerű orosz szoprán: Anna Nyetrebko és Olga Peretyatko. A párhuzam kézenfekvő, Peretyatko azonban következetesen elhárítja az összehasonlítást. „Mindkettőnknek sötét a haja,…

Tovább

Háborúban és békében: ezt a címet viseli Joyce DiDonato, a nagyszerű amerikai lírai- koloratúr mezzoszoprán formabontó koncertje, amelyen barokk szerzők segítségével mutatja be az emberiség két arcát, a brutálisat és a humánusat. A hangverseny a zene harmóniateremtő hatalmát ünnepli. A projekt a 2015 novemberében történt párizsi terrortámadásra reagálva született. Joyce DiDonato úgy érezte, a zene erejével kell válaszolnia a világ eseményeire, abban a reményben, hogy vigaszt találhat önmaga és a közönség számára egyaránt. A műsor Händel, Purcell és Gesualdo művei mellett tartalmaz egy-egy áriát az olasz késő reneszánsz — kora barokk korának komponistájától, Emilio de Cavalieritől, és a szintén olasz…

Tovább

Míg néhány évtizeddel ezelőtt Herbert von Karajan, a Berlini Filharmonikusok arcélét hosszú ideig meghatározó karmester úgy nyilatkozott, a nőknek a konyhában, nem a szimfonikus zenekarban a helyük, addig ma már nincs a klasszikus zenének olyan területe, ahol ne lennének jelen. A karmesteri pálcát is mind többen veszik a kezükbe, közülük két világhírű művész, Mirga Gražinytė-Tyla és Emmanuelle Haïm a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is bemutatkoznak. A cikk eredetileg a BTF Magazinban jelent meg. Vaszilij Petrenko néhány évvel ezelőtt azt találta mondani, hogy a zenekar „jobban reagál, ha egy férfi áll előttük”, továbbá hogy „egy cuki lány a pódiumon azt jelenti, hogy…

Tovább

Nagy hagyomány letéteményese érkezik a Müpába: egy különleges, sokoldalú muzsikus,  aki egy személyben templomi orgonista és koncerteken fellépő művész, ezenkívül zeneszerző és pedagógus is. A fényes múltú – és ma is virágzó – francia orgonaművészet hírnevét öregbítő Daniel Roth március 20-i hangversenyén egy-egy Bach-, César Franck- és Widor-mű mellett előadja majd egyik saját alkotását, illetve improvizálni is fog. – Ön két rendkívüli jelentőségű francia orgonaművész, Maurice Duruflé és Marie-Claire Alain tanítványa volt. Hogyan emlékszik rájuk, milyen inspirációt jelentettek az ön számára? – Létezik a francia orgonamuzsikának egy további nagy mestere is, aki meghatározó szerepet játszott a szakmai fejlődésemben: Rolande Falcinelli. Ő Marcel…

Tovább