Giacomo Puccini írt kevésbé drámai műveket is, mint a három egyfelvonásost tartalmazó operafüzérének utolsó darabja, a Gianni Schicchi.
Szerző: Novotny Anna
Ha van olyan zene, amit biztosan nem egy vidám báli jelenethez képzelnénk el, akkor az Szergej Prokofjev Rómeó és Júlia balettjének részlete.
Elérkeztünk a száraz november második hétfőjéhez. A mai darab az ókori Görögországba kalauzol minket – cseppet sem kellemes módon.
Ismét Mozart világában merülünk el, mégpedig, ahogy a dán filozófus, Søren Kierkegaard írta, az „operák operáját” vizsgáljuk meg maszkilag. A mai epizódban a Don Giovanni kerül terítékre.
Wotan, alias Vándor, a germán főisten, aki Wagner Ring tetralógiájának harmadik részében vándornak álcázva magát járja az erdőt.
„Tegnap este feljött hozzám egy T-rex és Hamlet – volt nagy dínóm-dánom…” A mai epizódban dínónk ugyan nem lesz, de dánunk igen.
A mai epizódban az operairodalom egyik legismertebb alkotásáról lesz szó, hiszen a Varázsfuvolájának maszktartalmáról ejtünk néhány szót.
A cseh zeneszerző, Leoš Janáček (1854–1928) muzsikája egészen különleges helyet foglal el a zenetörténetben, kvázi sziget a századfordulós zeneirodalom tengerében. A mai bejegyzésben egyik leghíresebb operáját, A ravasz rókácskát (Příhody lišky Bystroušky) ismerhetitek meg. Napjaink legtöbbet játszott cseh operaszerzője a beszélt nyelv minél tökéletesebb leképezési lehetőségeit kutatta, ehhez pedig gyakran a hétköznapokban is lekottázta beszélgetőpartnerei beszédét. Janáčekről egy percben: Az 1923-ban bemutatott Rókácska egy cserfes rókalány kalandjait meséli el, és valóban: az opera egészen bájos és vidám, mondhatni gyermekopera – egészen a tragikus végkifejletig. Természetesen mondanom sem kell, hogy az állatok ugyanolyan emberi tulajdonságokkal bírnak, mint az emberi világ képviselői,…
A Maszkabál után mi más is következhetne, mint Az álarcosbál (Un ballo in maschera). Giuseppe Verdi (1813–1901) operája vidám címével ellentétben egy tragikus, valós történeten alapuló mű, mely címéhez hűen bővelkedik maszkokban. A történelmi eseményeket feldolgozó mű valós eseményeken alapul, a librettisták azonban erősen átdolgozták a cselekményt. Hiába azonban minden igyekezet, az ősbemutatóra nem kerülhetett sor, politikai üzenete miatt betiltották az operát. Operát látunk az operában: az eredeti Eugène Scribe szöveg egy, a stockholmi operabálon 1792-ben elkövetett svéd királygyilkosságot örökít meg, a Verdi-mű ezzel szemben Amerikában játszódik, az áldozat pedig grófi ranggal bír. Az éles szemű cenzúrát azonban nem sikerült…
Az idei november felütéseként egy, a szerzője által profán kanátaként titulált darabbal jelentkezem. Francis Poulenc (1899-1963) kamaraegyüttesre és baritonra komponált darabja a 30-as évek Párizsába kalauzol minket. „Aki nem ismeri ezt a művet, az nem szereti igazán a zenémet. Ez a darab ugyanis 100% Poulenc” – nyilatkozta a zeneszerző saját művéről, a Maszkabálról (Le bal masqué). És valóban, a leginkább a Karmeliták beszélgetései című operájáról ismert szerző egészen zseniális zenei miniatűröket alkotott ebben az 1932-ben komponált darabban. Max Jacob szürreális szösszeneteire írt muzsikájában olyan furcsa alakok sorjáznak, mint egy vak nő, akinek vér folyik a szemeiből. Egy furcsa zene-szöveg szövetben…
