Szerző: Novotny Anna

A cím kivételesen nem szóviccet rejt, hiszen a mai muzsikát valóban Vízizenének hívják. Georg Friedrich Händel barokk kori zeneszerző egyik leghíresebb hangszeres művéről van szó, de a zeneszerző még minden valószínűség szerint előkerül a későbbiekben vokális kategóriában is, hiszen szimfonikus alkotásai mellett vizet tartalmazó operákat is jócskán komponált. Händel tehát bőszen komponált, I. György király pedig a kompon állt (elnézést), amikor felcsendült a három szvitből álló muzsika. Valójában persze nem kompon, hanem egy hajón, és nem állt, hanem ült az uralkodó, egészen pontosan a Temzén ringatózva hallgatta Händel szerzeményét. Az 1717. július 17-én (szerdán!) bemutatott darab annyira tetszett a királynak,…

A mai epizód akár operáról is szólhatna, hiszen a szóban forgó szimfonikus költemény (valamint egy modernkori hegedűverseny) története nem máson, mint az arab világ leghíresebb mesegyűjteményén, az Ezeregyéjszakán alapul. Nyikolaj Rimszkij-Korszakov, orosz zeneszerző 1888-ban mutatta be nagyzenekarra írt darabját, mely négy történetet dolgoz fel az ezeregyből, a címe pedig a főszereplő nevét viseli: mai zené(i)nk a Seherezádé. Rimszkij-Korszakov szvitjének kerettörténete követi a mesegyűjtemény szerkezetét: Seherezádé ezeregy éjszakán át mesél a szultánnak, aki így megkíméli az életét (hiszen kíváncsibb a történetek végére, mintsem hogy kivégeztetné Seherezádét). Hozzá kell tenni, hogy az uralkodó a lány elődeit sorra megölette a nászéjszaka után, ezzel…

Egy hét pihenést tartunk a háborgó történetek tengerében, és a tisztán hangszeres zene felé fordulunk. A tematika természetesen megmarad, de vasárnapig a történetek helyére a melódiák lépnek. Elsőként egy egész napos tengeri utazás Claude Debussyvel. A „három szimfonikus vázlat” alcímet viselő, 1905-ben komponált La mer, azaz A tenger, a francia zeneszerző egyik leghíresebb alkotása, annak ellenére, hogy bemutatója idején nem aratott különösebb sikert. A zenei impresszionizmus iskolapéldája egy napos tengeri utazásra invitál, erre a tételek címei is utalnak, melyek a következőképpen követik egymást: I. Hajnaltól délig a tengeren. II. Hullámok játéka III. A tenger és a szél párbeszéde. A címeket…

Elérkeztünk a második hét végéhez, és egyben november hónap harmadához is, a MuzsikAlkohol blog pedig ennek örömére a sok komorság után ismét vidámsággal jelentkezik. Ezúttal a misztikus mesés történetek tájára kalandozunk egy igazi klasszikussal, Mozart Varázsfuvolájával. A „mi volt az első operaélményed” kérdésre az emberek többsége nagy valószínűséggel rávágja, hogy a Varázsfuvola valamely gyerekekre szabott (báb)verziója, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen ez az egyik leggyakrabban játszott zenés színházi alkotás. Az opera már említésre került egy korábbi bejegyzésben, mint a kuszaság iskolapéldája, ami nem csoda, hiszen a librettót Emanuel Schikaneder, vígjátékíró és opera-librettista, színész, énekes, író, rendező, színházigazgató írta, aki a…

Benjamin Britten, a 20. század leghíresebb brit (opera)szerzője nálunk minden bizonnyal legismertebb műve a Négy tengeri közjáték, amivel máris kvalifikálná magát a sorozatba, de ahogy a híres három narancsos induló esetében, itt is egy opera részletéről van szó. A mai epizódban ismét komor vizekre evezünk, hiszen a Peter Grimes következik. Az 1830-as években játszódó operát 1945-ben mutatták be Londonban, a címszerepet Peter Pears, Britten élet- és művésztársa énekelte, de nem sokkal később Magyarországon is műsorra tűzték a komor remekművet. Az apró angol halászfaluban játszódó történet főhőse a mogorva és emellett rendkívüli módon agresszív halász, Peter Grimes, aki mellől rejtélyes módon…

Az élet vize után ezúttal a halál vizeire evezünk –  a szó szoros értelmében, hiszen ezúttal az alvilágba látogatunk. Ha az előző poszt 2 az 1-ben volt, ez most lehetne nagyon-nagyon-sok-az-egyben, hiszen Orfeusz mítoszát rengetegen feldolgozták, maradjunk ma alapvetően mégis az első operánál, Monteverdi Orfeojánál. Bár az „operák operája” eposzi jelző már foglalt egy bizonyos Don Giovanni által, az „operák ősanyja” még lehetne Claudio Monteverdi 1607-ben bemutatott műve, mely az első a mai értelemben vett operák sorában. Az ókori görög mitológia legnagyobb muzsikusa, Orfeusz (lant- és énekművész) éppen lakodalmát üli, és boldogságáról mesél az összes jelenlévőnek (is), amikor kiderül, hogy…

Kettő az egyben poszt következik, ezúttal ugyanis több operáról lesz szó. Két 19. századi szerző is visszanyúlt az 1700-as évek költészetéhez, és lecsaptak a francia Prévost Abbé regényére, így született meg Jules Massenet és Giacomo Puccini egy-egy Manon értelmezése. A két darab alapjául szolgáló szöveg maga az operai tökély: szerelem, halál, féltékenység, haldoklás-közben-elénekelt-10-perces-monológ… mi kell még? A Met-operaközvetítések barátai nemrég láthatták Massenet viszonylag gyakran játszott operáját, a Manont, de a viszonylag Puccini Manon Lescaut-jához képest valójában csak töredéket jelent. A történet alapjában véve nyilvánvalóan ugyanaz, de a hangsúlyok máshova esnek a két szerzőnél. A darab címszereplője egy fiatal és szép…

Színház az egész világ, és benne… színház az opera is. No, és mi lenne pompásabb alapanyag egy szatirikus operához, mint egy commedia dell’arte alkotás, a 16-18. századi Itália legkedveltebb műfaja, mely állandó típusszereplőket, karaktereket alkalmazva a rögtönzésre épült. Éppen ez az improVÍZatív jelleg az, amely a mai operánkat a sorozatba illeszti. Következzék a mai mese, A három narancs szerelmese… A huszadik századi operaszerzők közül többen nyúltak az 1720-ban született Carlo Gozzi műveihez, Szergej Prokofjev ezen operája mellett a másik leghíresebb Gozzi-feldolgozás Puccini Turandotja. A három narancs után vágyakozó herceg egy átok hatására útnak indul, hogy megszerezze a vágyott gyümölcsöket. Ahogy…

Visszatérő vendéget köszönthetünk a blogon, afféle – legalábbis a blog szempontjából – kettő az egyben operát, ahol az alkohol ÉS a víz is fontos szerephez jut. Egy borongós novemberi napot mi más tehetne még borongósabbá, mint egy vízbefojtással előidézett csecsemőgyilkosság. A szemfülesek (és akik nem kattintottak a linkre), rájöhettek, hogy  Leoš Janáček Jenůfájáról lesz szó. Ahol a két évvel korábbi bejegyzésemet befejeztem, ott folytathatnám a mostanit. Egy balul sikerült mulatozás eredményeképpen Jenůfa kénytelen egy teljes évet várni, hogy szerelmével, Števával összeházasodhasson (a fiú tivornya életmódja miatt szabják ezt a határidőt, ennyi ideig tilos pohár után nyúlnia), a probléma azonban az,…

Mi mással indulhatna jobban a hét, mint egy korttyal az élet vizéből? A feltételes mód nem csupán retorikai fordulat, Richard Strauss 1919-ben bemutatott operájában ugyanis felbuzog az élet vizének forrása, de hogy pontosan mi történik a partján, az kiderül a mai bejegyzésből, ahol is Az árnyék nélküli asszonyról lesz szó. Az opera cselekménye? Kettőt és könnyebbet. Hugo von Hoffmansthal és Emanuel Schikaneder magabiztosan szállhatnának ringbe a a legnyakatekertebb operalibrettó versenyben, ugyanis a hihetetlenül kusza és misztikus történet telis-tele szimbólumokkal még Mozart nem kevésbé logikátlan Varázsfuvoláját is lekörözi. A címszereplő asszony földöntúli császárnő, sőt mi több, alakváltásra is képes lény, aki…