A BDZ-vel közös sorozatunkban a videójáték-zene meghökkentő történetének járunk utána. Íme a második rész.
Szerző: Ortutay Réka / BDZ
A videojáték-zene, „magyarul” Game-zene a zeneirodalom leginkább alábecsült műfaja. Talán azért, mert sokunk fülébe beleégett a kezdeti videojátékok kissé idétlen, monoton csipogása, melyet a hangeffektusok meglehetősen természetellenes, sokszor idegtépő, de rendkívül széles skálája kísért.
Április 22-én Roberto Paternostro vezényli a Budafoki Dohnányi Zenekart a Müpában. A karmestert Mahler Dal a Földről című művéről is kérdeztük.
Ha az ember egy épületben dolgozik a főnökével, azt gondolnánk, igen egyszerű „mikrofon-végre” kapni. Például, ha közös munkahelyük éppen születésnapot ünnepel. Ha ez a főnök azonban Hollerung Gábor, a munkahely pedig a BDZ, sokkal egyszerűbb négyszemközti (vagy inkább két fül közti) beszélgetést összehozni. Élőszóban, telefonon és az internet adta valamennyi lehetőséget kihasználva Ortutay Réka, Hollerung Gábor egyik irodai jobbkeze bírta szóra a karmestert. – Legutóbb a 20. születésnap alkalmából beszélgettünk. Mit történt azóta? – Az elmúlt öt év alatt a zenekar egy igazi „fenevaddá” változott, elképesztő a teljesítőképessége, és hihetetlenül egyenletes, magabiztos a művészi színvonala. Rendkívüli sokoldalúság jellemzi az együttest, és…
