Szerző: Papp Tímea

2019 tizenkettedik hetében Edita Gruberova bejelentette, hogy visszavonul az operaszínpadoktól, kiderült, magyar filmes készíti a világ első bankjegy-animációját, és közzétették a következő Verbier Fesztivál műsorát és a Bajor Állami Opera 2019/20-as évadtervét, melyben magyar művészek neveit is megtaláljuk. 14. alkalommal rendezték meg Prágában március 21-24. között a Young Bohemia Kórusfesztivált, amelyen 16 ország 24 együttese vett részt. Egyetlen magyar kórusként a Marczibányi téri Kodály Iskola Leánykara képviselte hazánkat, elsöprő sikerrel. A hírt Kórusblogunkban olvashatták, abban a blogban, amelyben a hazai kórusok életét kísérjük figyelemmel: tudósítunk versenyekről, kórusok alakulásáról, új kórusművek bemutatóiról. Oroszlánkörmök rovatunkban fiatal tehetségeket állítunk fókuszba, ezen a héten…

Kelemen Kristóf strukturálisan tekintve kétlaki alkotó. Dolgozik kőszínházi és független körülmények közt, állandó társulattal és projektre szerveződő szabadcsapattal, készít hagyományos és formájában szokatlan előadásokat is. A Radnóti Színház dramaturgja, de valószínűleg többen Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk, a Magyar akác, a Megfigyelők, illetve a Borkóstolással egybekötött tehetséggondozás alkotójaként, rendezőjeként, írójaként és helyenként közreműködőjeként ismerik. – Honnan ered ez a széles érdeklődés, milyen színházon nőttél fel? – Pécsi vagyok, és az első színházi élményem ötéves koromból származik, amikor a szüleim elvittek a Traviata előadására a Pécsi Nemzeti Színházba. Szünetben hátramentünk a büfébe, ahol megpillantottam a folyosón a Violettát…

Valenciában, Spanyolország harmadik legnagyobb, jó hétszázezer fős városában két komoly zenei helyszín található, gyakorlatilag egymás mellett. Az egyiket az egykori folyómederben kialakított városi park, a kilenc kilométer hosszú Jardines del Turia mellett, a másikat benne találjuk. A Valenciai Zenepalota (Palau de la Música de Valencia) van a park mellett. Ez a régebbi, már amennyiben egy alig 30 éves épületet réginek nevezhetünk. 1987. április 25-én nyílt meg, tervezője az egyik legjelentősebb kortárs spanyol építész, José María García de Paredes volt, akinek a nevéhez több művészeti intézmény, koncertterem, képzőművészeti főiskola, illetve templom is fűződik. Az épületben több hangversenyterem, köztük egy 1781 főre…

Az idei kalendárium utolsó ablakába egy megrendítő és felemelő történet került. Egy ilyen formában nem létező evangélium. Máriáé. Nehéz és meglehetősen bizarr dolog a kiválasztottak élete: a kéretlenül rájuk ruházott különlegességnek általában igen nagy ára van. Így volt ez Máriával is, aki az angyali üdvözletből értesült arról, gyereke születik, és ez a fiú lesz az emberiség megváltója. Kegyetlen ajándék. https://youtu.be/xpgbwZ-GBEQ Akkor meg aztán különösképp, ha profán módon, mindenféle archaizálás nélkül, egy anya történeteként olvassuk. Úgy, valószínűleg lehetetlen, mert kibírhatatlan. Kell valami spirituális kapaszkodó, hogy hihessük, van értelme az ekkora áldozatnak, a sötétséget legyőzheti a fény. Vajon elég, ha arra gondolunk, a téli…

Simon Zoltán színművész, a Junior Prima díj egyik kitüntetettje 2012 óta a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Hogyan érkezett az egyetemről Miskolcra, és hogyan gondolkodik most, a hetedik évadban a színházról? Mert ennyi idő alatt, mondják, kicserélődnek az ember sejtjei. – Az első előadás, amelyben játszottál, nem hétköznapi módon jött létre: elindultatok jó néhányan együtt Budapestről, gyalog, csatlakoztak hozzátok régi társulati tagok is, közben pedig belőletek és az úton szerzett élményekből formálódott a Mi és Miskolc, avagy 272307 lépés a város felé. Milyen volt az a fiú, aki frissen végzetten felvette a hátizsákot? Milyen elvárásokkal érkeztél ide? – Biztosan sokkal éretlenebb…

„A kicsi, hajszálvékony és tökéletesen egyszerű meséket kedveli” – írta Maeterlinckről Füst Milán, aki rajongta a belga írót. A kék madár meséje is ilyen. A favágó két gyereke, Tyltyl és Mytyl karácsony éjszakáján az Alkonyi Tündér kérésére/parancsára – attól függ, honnan nézzük – elindul megkeresni a boldogság kék madarát, mert a beteg unoka csak akkor gyógyul meg, ha elviszik neki azt. Hogy a gyerekek és a tündér, továbbá a beszélő Kutya, Macska, Víz, Tűz, Cukor, Kenyér stb. miatt lett-e gyerekszínházak repertoárjának alapdarabja ez a szimbólumokkal teli, lebegésében is súlyos, mindenféle negédtől mentes, alapvetően a nekünk megadatott időről, életről és halálról, relatív és igazi…

Az artportal : képző első félévének utolsó előadásán Emőd Pétertől kaptak hasznos tanácsokat a résztvevők arról, hogyan tájékozódjunk a műkereskedelem világában. Az biztos: a személyes információszerzés aktív és passzív módon is időigényes feladat. A tájékozódás nehézségének több oka is van: gyorsak a változások a művészek, kereskedők, kurátorok területén, és bár a folyamatok nem teljesen kiszámíthatatlanok, de azért abszolút kiszámíthatósággal sem jellemezhetjük a kortárs műkereskedelmet. A nemzetközi piacok transzparenciájával nincs probléma, az adatokat különböző, más-más metodológia alapján dolgozó adatbázisokból le tudjuk kérni – Emőd Péter bőséges ingyenes és előfizetéses példáival kezdő és középhaladó műkereskedők jelentős tudásra tehetnek szert –, a magyar…

A mai ablakban tulajdonképp se téli, se karácsonyi nincs, mert a benne feldolgozott események márciusban zajlottak. Ez az ablak nem nyílik, ez már alig-érintésre is kicsapódik. A 20/20 a szemészetben a tökéletes éleslátást jelenti. Egy bizonyos kor fölött, tapasztaljuk mindannyian, ez a megfelelő szemüveg nélkül már csak vágyott állapot. Egy jó szemüveg pedig nem olcsó, és nem szükségszerűen a keret, hanem a megfelelő fókuszú lencse drágítja meg. Erről a hétköznapokban ritkán használt mértékegységről kapta címét egy majd’ tíz éve bemutatott darab, ami a Marosvásárhelyen 1990. március közepén-végén zajlott eseményeket dolgozta fel – fekete március, marosvásárhelyi pogrom, violenţele interetnice de la Târgu…

Milyen lehetett az élet a Viktória-korabeli Angliában télen, hogyan szórakoztak a fiatalok egy korcsolyapályán az etikett megszabta előírásokat betartva? Ennek bemutatására a talán leginkább szabálykövető színpadi műfaj, a balett a legalkalmasabb. Havas erdő a háttérben, csillagos téli éj, színes kínai lampionok világítanak a tó fölött – ennél romantikusabb hangulatot el sem lehet képzelni. Kékbe, pirosba, barnába öltözött párjaink pedig álomszerűen és illúziókeltőn siklanak Sir Frederick Ashton 1937-es koreográfiájában, A korcsolyázókban. https://youtu.be/1GBIGpCJ4h0 A 30-as évekbeli Színházi Életekben sem olvasunk ilyen bájos társasági összejövetelkről, nemhogy a 19. századi magyar sajtóban. Nekünk ez nem nosztalgia, hanem érdeklődő rácsodálkozás, hardcore anglofileknek anakronisztikus vágy. Olyan ez…

Mit tenne Ön, kedves olvasó, ha férje két hónapra a tengerentúlra utazna, de elfelejtene hazajönni, és hírt se nagyon kapna róla: várná makacsul reménykedve, vagy egy idő után hagyná a fenébe, és szép lassan elkezdene felépíteni egy új életet? És akkor mit tenne, ha a férj váratlanul, 15 év távollét után egyszer csak megjelenne az ajtóban válási céllal, miközben Ön, foglalkozását tekintve színésznőként, épp egy kiskamasz fiú szerepét próbálja otthon parókában, rövidnadrágban, felismerhetetlenül: megjegyezné neki, hogy János, én vagyok az, Gizi; vagy szépen továbbjátszaná Janikát? Mivel vígjátékról van szó, ráadásul szerelmesről, természetesen Polgár Gizi marad karakterben, és elhiteti a drámaíró…