Szerző: Papp Tímea

1896 és 1996 között nagyot fordult a világ. Ám nyolcadik ablakunk operája, Puccini remekműve közel egy évszázad után is ihletően hatott.  Párizs helyett New York, költő, festő helyett rockzenész és filmes, hímzőlány helyett sztriptíztáncosnő, énekesnő helyett performer, zenész helyett drag queen, tüdőbaj helyett AIDS, a nélkülözés, a kilátástalannak tűnő, pénztelen jelen és a barátság, az összetartozás viszont örök – Jonathan Larson zeneszerző-szövegíró Puccini operájából inspirálódva, némi Hair-hatással reflektált a korszellemre. A darab témáját tekintve sűrű, dramaturgiájában viszont meglehetősen zabolátlan, mindkettőben erősen hasonlít a vele egy időben keletkezett Tony Kushner Angyalok Amerikában-jára. A tragikus sorsú Larson 35 évesen halt meg, a Rent…

Tovább

Ebenezer Scrooge olyan, mint a Grincs. A történet kezdetén gyűlöli a karácsonyt, végül azonban meglágyul a szíve. A Grinccsel ellentétben nincs szó ünneplopásról, és a színek is sokkal komorabbak. Charles Dickens kisregényének főszereplője ugyanis egy lelketlen uzsorás. Akit három szellem látogat meg karácsony előtt. Az első a múltat idézi fel: Scrooge szomorú gyermekkorát, és mindazokat az eseményeket, amelyek ennyire megkérgesítették a szívét. A második a jelent mutatja meg: unokaöccse, Fred és egyik alkalmazottja Bob Crachit otthonát. Cratchit szegény, nincs pénze mozgássérült kisfia, Tim kezeltetésére. Scrooge megsajnálja a gyereket. A harmadik szellem a lehetséges jövőt festi le: két halottat. Az egyik halálán mindenki örül,…

Tovább

A vidámságból vissza a komor télbe: a Bohéméletben gémberedett ujjakkal festenek és fogvacogva írnak verset a fűtetlen padlásszobában. Ebben a hidegben a tűzre dobott papír nem ad tartós meleget, a forró szerelem kialszik. Igaz, hogy a Felelőtlenségük miatt nyomorgó fiatal művészek élete karácsonytájt Párizsban cím sokkal inkább összegzi az opera, illetve az annak előzményét jelentő regény történetét, de azzal biztosan nem vált volna az operarepertoár megkerülhetetlen darabjává. Egyrészt hosszú a plakátokra és a jegyvásárláshoz, másrészt kicsattanóan optimistának nem mondható. Bár gyaníthatóan az 1840-es és 1890-es években (Henri Murger regényének, illetve Giacomo Puccini operájának megírása idején) a bohém szó egész mást…

Tovább

Hammerschmidt úr (és László Miklós) Illatszertárában karácsonyra készülődnek. 1936-ot írunk. Béke van, kereskedői éthosz, szakmai elvárások és persze szerelem. Az illatszertár tulajdonosa korrekt, elvárásai vannak, de akik teljesítenek, azokat jutalmazza. És van benne valami apai törődés is. Az alkalmazottaknak azért vannak anyagi gondjai, amit említgetnek – szóval némi életszag besüvít a romantikába -, viszont nem ez a fontos. Hanem két harmincas, kialakult személyiségű, süvölvény korszakán túli, alapvetően visszafogott ember élete. És szerelme. Akik hosszú ideje leveleznek ismeretlenül, és amikor kiderül számukra, hogy az egyébként oly elviselhetetlennek tartott másik az ismeretlen nagy Ő… Igen, happy end van. A félreértések után persze minden…

Tovább

A diótörő valószínűleg a karácsony kvintesszenciája – de kizárólag Csajkovszkij balettjében. Mert készült az E. T. A. Hoffmann-novellából megannyi musical, színdarab, film a világ szinte minden pontján és nyelvén, valahogy a telet és az ünnepet csak ez a muzsika idézi meg. E. T. A Hoffmann – az A Amadeust jelent, Mozart iránti tiszteletből – kezdetben ügyvédként dolgozott, majd pályát módosított, karmester lett és operákat komponált, aztán mégis visszatért a joghoz, és bíróként működött. Igazi reneszánsz ember volt az újkorban: tehetséges zeneszerzőnek és rendezőnek számított, remekül rajzolt, de írónak, költőnek sem volt utolsó. E. T. A. Hoffmannt rendkívüli fantáziával áldotta meg…

Tovább

Krimivígjáték az adventi kalendáriumban? Persze, hiszen télen játszódik! Kevés olyan darab van a drámairodalomban, amely sok színésznő számára kínál valódi szereplehetőséget. Robert Thomas bűnügyi vígjátéka, a Nyolc nő ilyen. A darab Franciaországban 1961-ben, Magyarországon pedig 1964-ben debütált a Vidám Színpadon. 2002-ben zenés film is készült az egyébként prózai darabból François Ozon rendezésében olyan nagyágyúkkal, mint Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmanuelle Béart, Fanny Ardant. A szerzői utasítás szerint téli reggel van, „bágyadt napsugarak világítják meg a bejárati ajtót. Békés, vidéki hangulat. Pislákol a tűz. Valahol tízet üt egy óra.” A karácsonyi készülődés finom, nagypolgári és békés idilljéből azonban egy velőtrázó sikoly billent ki: Marcelt, a…

Tovább

Solvejg egy 1960-as pöttyös könyv lapjairól lépett a serdülő magyar leányok nagy tömege elé, és valószínűleg sokak számára a Peer Gynt teljes ismerete nélkül is példaképpé, vagy legalábbis korban, térben távoli, irigylendő bátorságú lelki társsá vált. Henrik Ibsen a Peer Gyntöt 1867 januárjában kezdte írni Rómában, májustól augusztusig Ischia szigetén folytatta, majd Sorrentóban fejezte be október 14-én. A mű egy hónappal később, november 14-én meg is jelent Koppenhágában. Fő forrása két norvég népmesegyűjtemény volt, de egy dán-norvég drámaíró, Ludvig Holberg vígjátékainak a hatása is kimutatható a Peer Gyntön. Bár Ibsen nem színpadra szánta a drámai költeményt, 1876-ban színházban is bemutatták. Magyarul először…

Tovább

Amikor Theodor Geissel, azaz Dr. Seuss (használjuk ezt az írói nevet, hiszen a karikaturista, illusztrátor, animációs és élőfilmes, költő, gyerekkönyvszerző Geissel így jegyezte körülbelül 60 könyvét) 1957-ben megírta az első Grincs-történetet, a karácsony elüzletiesedésére kívánta felhívni a figyelmet a maga módján. Nem túl nagy sikerrel, ahogy azt az azóta eltelt hatvanegynéhány év ábrái mutatják. A „nagy láb, nagy cipő” összefüggést a Notting Hill (Sztárom a párom) című filmből ismerhettük meg, a Grincs kapcsán inkább arra módosíthatnánk: nagy láb, nagy morcosság, továbbá – a címszereplő saját bevallása szerint – két számmal kisebb szív. A magányos, rímes és rémes – nem a rímektől! –, galád Grincs…

Tovább

Szép, mesebeli, téli erdő, az égen csillagok. A mesebeli erdőn Hópelyhecske megy át. Megjelenik két katona, Első és Második. Sível érkeznek, kúsznak vagy ejtőernyőn ereszkednek alá – nincs jelentősége. Fehér álcaruhában vannak, zsák van náluk és különböző műszerek. Egy ideig tesznek-vesznek. Ez Jevgenyij Griskovec – író, drámaíró, zenész, rendező, színész – szerzői utasítása a Tél című drámához. A történet nem vidám. A két katona este érkezik egy helyre, ahol valamivel valamit fel fognak robbantani, és miközben a téli éjszakában erre készülnek, megfagynak a fogcsikorgató hidegben. Kezdetben semmiségekről, teljesen hétköznapi, sőt piszlicsáré dolgokról beszélgetnek, abszurd módon nevetésre ingerlő, ahogy azon dilemmáznak, ebben a…

Tovább

Schubert Téli utazása sokak számára ihletőleg hatott. Kezdjük az idei adventi színházi, zenés színházi és táncos kalandozást egy olyan előadással, amely a schuberti melankólia, már-már depresszió ellenében a férfiak komoly, tiszta, játékos és súlyos barátságáról szól. Az ember hallgatja a Téli utazást, és úgy érzi, a kezében van Wilhelm Müller, Franz Schubert, az aktuális énekes és zongorakísérőjének eleven szíve. Két kezünkben négy pulzáló szív. A szöveggel ellentétben dehogy halottak. Meg persze a hozzájuk tartozó lélek. Idegen férfiaké. Bírjuk? Kibírjuk? – írtuk tavalyi kalendáriumunkban. Emanuel Gat Marokkóban született, Izraelben nőtt fel, Franciaországban él. 23  évesen kezdett táncolni – addig karmesternek készült;…

Tovább