Szerző: Papp Tímea

Bencsik Barnabással nem először találkoztak az artportal : képző hallgatói, hiszen az általa Csörgő Tündével vezetett Glassyard Gallery adott helyet a sorozatot nyitó estnek, amelyen Szoboszlai János a képzőművészet gazdasági alapjairól beszélt. Ha úgy vesszük, Bencsik Az „art world” szerkezete: a művészet globálissá válása című előadása éppen erre a prezentációra épült a Hidegszoba Stúdióban. Egy tekintélyes képzőművészet-gazdasági oldal, az Arttactic.com kutatást készített arról, kik azok a 40 év alatti művészek, akik az elmúlt három évben meghatározóvá váltak a nemzetközi színtéren. Ötszázan kerültek fel a listára, ha van időnk, kedvünk – és előfizetésünk -, sokféle szempont szerint szűrhetünk az adatokból. Vegyük…

Tovább

Állítólag a hangszereknek is van lelkük. Ebben az esetben a szentpétervári Seremetyev-palotában kiállított instrumentumok biztosan nem boldogok. A Fontanka partján áll Seremetyev gróf elegáns palotája. A birtokot I. Pétertől kapta, 1750-re elkészült az épület, amelyet a kései utódok bővítettek, alakítottak, így különböző szárnyakon más-más építészek keze nyomát vehetjük észre. 1917-ben a családtól központilag elvették a palotát – nem volt ez meglepő abban az időben -, majd megnyitották benne az Orosz Nemesség Múzeumát. 1931-ben ez megszűnt, és egy kutatóintézet költözött a szinte csupasz falak közé. A kutatók 1984-ig dolgoztak itt. A restaurálás már a 80-as években megindult, és mire a helyi…

Tovább

Ha meglátogattuk a Scala múzeumát, ahol az állandó kiállítás mellett időszakos tárlatokat is rendeznek – legutóbb például egy Rossinira fókuszálót, amiről mi is beszámoltunk -, ne gondoljuk, hogy kipipáltunk minden zenei témájú múzeumot. Hiszen ott van a monumentális Sforza-vár, a város legnagyobb történelmi épületegyüttese, és benne a hangszertörténeti kiállítás – meg az Ókori Művészetek Múzeuma, a Michelangelo Rondanini pietájának szentelt terem, a képtár, a szobor-, a bútor és az iparművészeti gyűjtemény, csak győzzük bejárni -, ami 1958-ban jött létre. A múzeumot Natale Gallini karmester gyűjteményére alapozták, és öt évvel később költöztették mai helyére. A milánói Scalában mutatták be Kurtág György…

Tovább

Erre ad magyarázatot az Ermitázs kamarakiállítása. Az orosz-olasz zenei kapcsolatok egyik fontos fejezetében Domenico Cimarosa és Giovanni Paisiello játsszák a főbb szerepeket, de természetesen nem vitatjuk el, hogy a primadonna Nagy Katalin volt, aki a két nápolyi úriembert meghívta. Paisiello 1776-tól nyolc évig élt a városban, és ezalatt tíz operát írt, közülük a legismertebbek Az úrhatnám szolgáló és A sevillai borbély, ezek premierjét az Ermitázs Színházban tartották 1781-ben és 1782-ben. Cimarosa 1787 és 1791 között szolgált az udvarban zeneszerzőként és a cárnő unokáinak zenetanáraként. Ő is több operát komponált, köztük a Kleopátrát és A titkos házasságot, de írt requiemet di…

Tovább

Halas Dórával, a Soharóza kórus vezetőjével annak kapcsán találkoztunk, hogy hamarosan bemutatja az általa kifejlesztett KOMP-ot, azaz kollektív komponálási módszert az Európai Kórusszövetség következő, Törökországban megrendezendő éves gyűlésén, illetve az ahhoz kapcsolódó „singing outside the box” tematikájú konferenciáján. Beszélgetésünk azonban hamar elkalandozik más témák felé is. Előkerülnek színházi előadások, a kórus közreműködésének különleges teatralitása, és szó esik arról is, miért mondjuk olyan sokan, nem tudunk énekelni. – A doktori dolgozatod témája a kórusimprovizáció volt, és 2013-ban védted meg. Volt bármilyen hatása? Kijutott a híre a Zeneakadémia falain túlra az elmúlt öt évben? – Itthon nem, de ennek az is az…

Tovább

Az Artportal.hu első alkalommal lépett ki az offline világba, és ezt mindjárt egy kortárs képzőművészeti előadás-sorozattal tette. A helyszínek olyan galériák, ahova – Nagy Gergely, a lap főszerkesztőjének meghatározása szerint – nem könnyű, de érdemes bejutni, az előadók pedig – ezt már én teszem hozzá – olyan szakemberek, akiket hallgatva nem csupán a kortárs képzőművészetben mozoghatunk otthonosan, de akár magunk is műgyűjtővé avanzsálhatunk. Kutatok az emlékeim között, mikor került be kortárs képzőművészet a hírmédiába. Gyanítom, Jeff Koonst, Cicciolina egykori férjeként vagy a Louis Vuitton nem túl régi táskáinak tervezőjeként hamarabb azonosítják, mint kortárs képzőművészként. Damien Hirst sem elsősorban a műtárgyai elemzése, hanem inkább azok…

Tovább

Gioacchino Rossini halálának 150. évfordulóján a milánói Scala az előző évadban egy bemutatóval és egy koncerttel, a múzeum pedig időszakos kiállítással emlékezett a zeneszerzőre. Rossini nevét 1812-ben ismerte meg a milánói közönség: ekkor volt A szerelem próbája bemutatója. Bár sikert aratott, de újításai miatt sokan, köztük a korabeli sztárénekesek nem fogadták kegyeikbe. A zeneszerző ugyanis az egyénieskedés és az öncélú hangmutatványok ellen volt, és az előadói képességeket, szöveg és zene értését, a karakterábrázolást helyezte előtérbe. Következő darabja, amit a milánói közönség láthatott először, az Aureliano Palmirában, megbukott. A bukásnak furcsa oka volt: a főszerepet egy Davide nevű tenor hangjára írta,…

Tovább

Nyolc-kilenc éve ismertem meg, még Márkus Sanyiként. Süvítő energiái azóta változatlanok, pofátlansága, provokatív hajlama szintén, bár ma mindennek egészen más az árnyalata. Paradox módon azonban ezzel a higgadtsággal és tudatossággal vált merészebbé. Ha ehhez hozzáadjuk infantilizmusát és őszinteségét, illetve az évek alatt egyre erősödő önreflexióját, egyáltalán nem véletlen, hogy néhány hete a #sanko hashtag is odakerült a Facebook-posztjaihoz. Az elmúlt napokban Madách téren állt a Les, a CAFe Budapest egyik köztéri installációja. Márkus Sándor tervezte, aki bábszínész. (Csodálatos keze van, kesztyűs játékhoz elengedhetetlen ritmusérzékkel. Ha óvodás vagy kisiskolás gyerek van a családban, nagy valószínűséggel látták Nyúl Péterként. Igen, az is…

Tovább

A Nizzai Jazzfesztivál csupán 70 évre tekint vissza, de a műfaj már egy évszázada jelen van a francia riviérán.  Nizzába a Franciaországban állomásozó amerikai katonák vitték el, akiknek a városban létrehoztak egy pihenő és rehabilitációs központot. Az I. világháborút követően az ő bőröndjeikben érkeztek az Azúr-partra az első lemezek. A műfaj néhány évvel később, már párizsi közvetítéssel vert itt gyökeret, és luxusszállodákból, a Negrescóból, a Savoyból, a Ruhlból, éttermekből, tánctermekből, sőt piroslámpás házakból szólt a jazz. A csúcson, a 30-as években több mint 70 klub és kabaré működött Nizzában. A Negresco még ma is áll, ellentétben a Palais Méditerranée-nal, amelynek csak a…

Tovább

18 plusz 1 kislányt vettek fel a Balettintézetbe. A plusz 1 Földi Lea volt, akiben a felvételin még kételkedtek a tanárok. Az évek alatt a többiek szépen lassan elmaradtak mellőle, ő viszont komoly munkával és elhivatottsággal csinálta végig az éveket. Majd bekerült a Magyar Nemzeti Balettbe, az előző évad végén még kartáncosként, de már olyan szerepeket táncolva, mint A bahcsiszeráji szökőkút Zarémája vagy A vágy villamosa Blanche-a kapta meg a kitüntető kamaraművészi címet, azóta pedig címzetes magántáncossá léptették elő. A modern balett három meghatározó alkotója, Johan Inger, Sharon Eyal és William Forsythe koreográfiái egyetlen estén. Földi Leát legközelebb a CAFe…

Tovább