Szerző: Bárász Péter

Irodalomtörténetinek harangoztam be ezt a sorozatot. Most a hetedik darabját „tartja kezében” az olvasó. Lassan haladok ugyan, de nem teszek le a száz témára vonatkozó tervről. Foglalkozhatnék meta-metairodalommal is, de félő, hogy ez csak önmagam számára lenne érdekes. Ezért a legnagyobb irodalomtörténészek közül Adam Maldziszt is csak azért említem meg, mert egy ilyen sorozatban nem mehetek el némán a mellett, hogy nemrég ünnepeltük 89. születésnapját. Jazep Januskevics (1959) irodalom- és kultúrtörténész, levéltári kutató, író, költő, műfordító munkássága egy sokkal terjedelmesebb cikket is megérdemelne, mint amit e sorozat keretei megengednek, de az előbb már mondtam: ez csak igen keveseket érdekelne. Róla…

Tovább

Miután bemutattam kedves olvasóimnak, hogy ki volt Francisak Bahusevics, a 19. századbéli belarusz nyelvmentés legjelentősebb alakja, valamint írtam legismertebb elődjéről, Vincent Dunyin-Marcinkevicsről, most szóljak legállhatatosabb követőjéről, Alaiza Paskevicsről is, mert megérdemli. Alaiza Paskevics (1876-1916) nyelvvédelmi témában írt legismertebb dolgozata Becsüljétek anyanyelveteket címmel jelent meg 1914-ben. Álljon itt ennek a cikknek a befejező része (nem is kerestem, hogy lefordította-e valaha is bárki: nem nagyon hiszek abban, hogy akár egy tucatnyi magyar ember is létezne, aki hallott vagy olvasott volna valamit is Paskevicsről – a Néniről. Kár. Ezt szeretném most kipótolni. „Volt egy dalnokunk, aki, míg népünk hosszú álmát aludta, elsőnek vette…

Tovább

A 19. században a belarusz nyelv életben tartásáért vívott harc két úttörője: a „belarusz dudás” – Vincent Dunyin-Marcinkevics (1808-1884), róla beszélek alább, és Jan Csacsot (1796-1847) – őt alig ismerem, nem tudom, mikor fogok tudni sort keríteni rá. Korábban már írtam arról, hogy az orosz elnyomás a lengyel nyelvet gyakorlatilag békén hagyta, így Dunyin-Marcinkevics és kortársai a lengyel irodalmon, lengyel anyanyelvű körökben nőttek fel. Adam Mickiewicz (1798-1855), Ludwik Kondratowicz (alias Uladziszlau Szirakomlja, ő inkább belarusz, innen a belarusz költői név, de a körülmények miatt belaruszul nem nagyon tudott publikálni, 1823-1862) és mások, akiket inkább a lengyelek vallanak magukénak, de többségük…

Tovább

Figyelmes olvasómnak feltűnhet, hogy oroszosan (pontosabban oroszból fonetikusan átírva), nem pedig belarusz formában (úgy Skljareuszki lenne) szerepeltetem e minden túlzás nélkül zseniálisnak mondható költőnk nevét. Mert bár a Belarusz SzSzK-ban született és belarusz kapcsolatait mindig is ápolta, de oroszul írt – orosz költő és műfordító volt. Az Igor-ének (Слово о полку Игореве, 1185. körül) orosz fordítása (1979-ben publikálta), mondhatni csupán egyik a sok közül, de olyanra sikerült, hogy a még élő „konkurens” Igor-ének fordítók és költők is csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak róla. Ők szólították fel, hogy ne merészeljen a költészeten kívül semmi mással foglalkozni… Szerencsére szót fogadott, nem mintha más tervei…

Tovább

Alesz Razanau belarusz költő, műfordító, szerkesztő 1947. december 5-én született és 2021. augusztus 26-án hunyt el. A Minszki Állami Egyetemen tanult, de 1969-ben megszüntették a jogviszonyát, amiért aláírt egy a felsőoktatásban belarusz nyelvet szorgalmazó petíciót. Makszim Tank közbenjárásával tanulmányait a Breszti Pedagógiai Intézetben fejezte be 1970-ben, majd egy vidéki középiskolában tanított. 1972-ben  belépett a Belarusz Költők Ligájába és visszamehetett a fővárosba, ahol különböző irodalmi folyóiratok szerkesztőjeként dolgozott. 2000-ben a Német Írószövetség meghívta Németországba, azóta ott élt. Több, mint 15 verseskötete jelent meg. Költészete filozofikus hangvételű, verseiben gyakran keverednek a keresztény példabeszédek és a keleti motívumok. A jelentés nagy alkimistája -…

Tovább