Szerző: Réz András

A Világvége (2013) és Megtehetek bármit (2015) – a világ elmúlásának kevéssé mulattató lehetőségéről elmélkedik – nagyon­-nagyon mulatságosan. A két filmet ráadásul összekapcsolja a főszereplő, Simon Pegg személye is, aki az utóbbi három évtizedben a brit komédiák és szatírák egyik legjellegzetesebb arcává vált a képernyőn és a moziban. De mi is olyan kacagtató az apokalipszisben? A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. A brit szatírák és – olykor nagyon fe­kete – komédiák a hatvanas évek elejétől napjaink­ig – jól látható, hogy az olykor szelíd, máskor gyilkos humor roppant aktuális céltáblákra lőtt. Gyorsan reagált a briteket aggasztó, nyo­masztó történésekre, a divatokra, a…

Tovább

Nagyot változott a brit szatíra az elmúlt fél évszázad során. A múlt század hatvanas–hetvenes éveiben meglehetősen súlyos kérdések foglalkoztatták a filmeseket: a hidegháború felforrósodásának lehetősége, a média és a manipuláció kérdései, a háborút nem viselt nemzedék — ma már inkább boomerekként emlegetik őket — útkeresése, a lázadás és a behódolás dilemmái a New Age gondolatokkal fűszerezve, a megmerevedett intézmények. A nyolcvanas-kilencvenes évek legizgalmasabb darabjaiban fordult a világ és a dramaturgia. A világ görcseit, abszurditását egyre inkább zakkant/függő karaktereken keresztül ábrázolták a filmesek. A külső széthullást, elbizonytalanodást a belső káoszon keresztül ragadták meg. A kilencvenes évektől pedig beköszöntött az identitáskeresés kora.…

Tovább

Folytatódik a Müpa kultikus brit szatírákat és groteszkeket levetítő filmes sorozata. Január 6-án a Britannia gyógyintézet, január 27-én a Pink Floyd: A fal, február 10-én a György király, február 24-én a Trainspotting lesz látható a Müpa előadótermében. Ha valaki képet szeretne kapni egy adott kultúráról egy bizonyos időszakban, nem haszontalan megismernie a kor szatíráit. Kétségtelen, hogy a szatíra torzít: túloz, karikíroz, olykor átlép a fantasztikum, a disztópia világába. Éppen szélsőséges sarkításai miatt alkalmas arra, hogy felmutassa egy-egy korszak szorongásait, feszültségeit, dilemmáit. A ’80-as, ’90-es évek filmszatírái felől nézve Nagy-Britannia békés, de zakkant világnak tűnik. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Lindsay…

Tovább

Julian Barnes angol író Anglia, Anglia (1998) című szatirikus regényében egy dúsgazdag vállalkozó a nem túl távoli jövőben szórakoztató parkot/szigetet hoz létre. Az „igazi Angliát”, amely az angolokkal kapcsolatos közhelyek kimerítő kollekciója. E szigeten helyet kap Robin Hood, vidám cimboráival egyetemben. A lázadás és az engedelmesség feszítő kettőssége a brit szatírák állandóan visszatérő gondolata. A ’60-as, ’70-es évek filmjeiben különösen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Müpamozi soron következő néhány filmje. Lindsay Anderson 1968-as filmje, a Ha… a brit új hullám egyikutolsó darabja. Egy brit kollégium világába lépünk be, amelyet az elfojtás/elnyomás ural, az értelmetlen dresszúra, a szemforgatás, a…

Tovább

Voltak idők, amikor többet beszéltünk a brit filmekről. Az angol humor természetéről. A brit hagyományokról és közhelyekről. Ma kevesebbet, ugyanis a legsikeresebb – populáris – brit filmek összemosódnak a globálfilmekkel, és ember legyen a talpán, aki a világ minden piacán hódítani kívánó tömegfilmekben még képes fellelni egy adott kultúra azonosítóit. A Müpamozi új sorozata azt szeretné megmutatni, milyen is ez az összetéveszthetetlen ízű és illatú mozgóképes kultúra, és hogy mennyire élő. A Very British sorozat fél évszázad szatíráin és vígjátékain keresztül próbál a végére járni, miből táplálkozik, miért különleges a brit film. A vizsgálódás október 7-én egy 1963-as filmmel kezdődik,…

Tovább

A Tűz van, babám! kiverte a biztosítékot csehszlovák és nyugatnémet, szovjet és amerikai kritikusoknál, a producernek nem tetszettek a szépségkirálynő-jelöltek, a kommunista párt első titkára falra mászott tőle – az önkéntes tűzoltókról nem is szólva. Ilyen ménkű nagy provokátor lenne Miloš Forman? A Müpamozi Forman-sorozatának most következő filmjeiből kiderül. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy cseh-kanadai író, bizonyos Josef Škvorecký. Írt regényeket: súlyosabbakat és szellemes krimiket egyaránt. Imádta a jazzt és a filmeket. Így aztán megírta a cseh film személyes történetét, amelyben egy teljes fejezetet szentel Miloš Formannak és a vele való barátságának. (Amúgy meg ő éppen akkor…

Tovább

Május 30-án és 31-én ismert filmzenék csendülnek fel a Kölcsey Központ Nagytermében. A Kodály Filharmónia Debrecen Hollywood és a magyarok című, évadzáró koncertjén Péter Bence zongorán működik közre, vezényel: Somogyi-Tóth Dániel. Alább az est műsorvezetőjének, Réz András filmesztétának az estről készült ajánlóját olvashatjuk. „Nem elég magyarnak lenni, tehetségesnek is kell lenned.” Megoszlanak a vélemények, hogy ki mondta/mondhatta a hollywoodi magyar filmesek közül. Mert voltak ott néhányan bő évszázada, a kezdet kezdetén. Az 1910-es években az „alapító atyák”: Adolph Zukor és Fried (Fox) Vilmos. Aztán jöttek a rendezők: Kertész (Curtiz) Mihály, George Cukor. Bekukkantottak a Korda fivérek. A huszadik század közepének…

Tovább

2018 áprilisának közepén, amikor Miloš Forman meghalt, mindenütt szépen emlékeztek meg a rendezőről. Ahogyan a filmművészet klasszikusairól illik. 2018 októbere óta az ő nevét viseli a prágai Óvárosban egy addig névtelen tér. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. A névadón Adriana Krnácová, Prága polgármestere még azt is elmondta, ezzel talán segíthetik, hogy ez a tér továbbra is beépítetlen maradjon. Elsőre viccesnek tűnt: két legyet ütöttek egy csapásra. Megvolt a tiszteletadás, és még tettek is valamit a városért. Formannak tetszett volna. Hiszen az életművének javát kitevő tucatnyi nagyjátékfilm kivétel nélkül arról elmélkedik, hogyan válhatunk saját eszméink, előítéleteink túszaivá, hogyan kendőzzük zavarodottságunkat,…

Tovább

Az vagy, amit megeszel. Azt eszed, ami vagy. Az vagy, akit megesznek? Gasztrofilmek a Müpamoziban. A gasztrofilmek olykor nagyon élvezetesek, máskor meg eléggé gyomorforgatóak tudnak lenni. A Müpamoziban volt már ilyen is, olyan is. Érthető: ezekben a filmekben az evés-ivás az emberi, társadalmi viszonyok leképezése. És az evés/falás/zabálás képeiben megjelenhet a túlfogyasztás, a bőség és a szegénység, a szenvedély, az érzékiség, a társadalmi státus, az önmagát agyonzabáló világ víziója és a lakomában megszülető emberi közelség is. Meg még ezernyi minden. És nem mellékesen a kultúra. Erről persze mindenkinek a művészet a tudomány, a műveltség meg ilyesféle emelkedett izék jutnak az…

Tovább