Szerző: Szabó Z. Levente

A történelem – vagy a hozzá kapcsolódó legenda – ismétli önmagát. Erzsébet királynő a Rómeó és Júlia után állítólag megüzente Shakespeare-nek, hogy legközelebb valami vidámat írjon. XIV. Lajos, a Napkirály „nevetséges török balettet” rendelt Lullytől és Molière-től. Így született meg Az úrhatnám polgár, melyet az Opera is felvett barokk operái és premierjei közé. Köztudott, hogy az Opera fontos vállalásai közé tartozik, hogy minden évadban bemutat egy-egy barokk operát. A Xerxes, a Hippolütosz és Aricia, az Íphigenia, a Farnace, A tündérkirálynő, és a Poppea megkoronázása után Almási-Tóth András (épp A tündérkirálynő rendezője, az Opera művészeti igazgatója) kereste meg Tarnóczi Jakabot az…

Tovább

Ötven év történései. Talán, mint a tenger felszínén, találkozunk apró hullámfodrokkal, de érthetően a nagy, kifejlett hullámok ragadják meg jobban a figyelmet. A múlt jelenbe futó pillanatai között arról is beszélgettünk a Gyermekkar vezetőjével, Hajzer Nikolettel, hogy furcsán alakul ez a jubileumi év. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Mi jelenti az állandóságot az Opera Gyermekkara esetében? – Hatodikosként, 1996-ban kerültem be énekesnek a karba, és azóta látom énekesként, segítőként, vezetőként az itt folyó munkát. Ez azt jelenti, hogy a Gyermekkar életének majdnem pontosan a felét magam is itt, velük éltem meg. Hogy ezekben az évtizedekben mi volt állandó?…

Tovább

Zenetagozatos általános iskolába járt, tagja volt az énekkarnak, a lánya balettnövendék. Amikor megkerestük, első reakciója mégis az volt, biztosan érdekes-e, amit ő mond, mert az opera, mint műfaj távol áll tőle. Végül mégis beszélgettünk Epres Panni modellel az Operaházról, a csendről, a színpadról és a családról. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Mi jut eszébe az Operaházról? – Természetesen a balett, hiszen Barka, a lányunk évek óta balettozik, szerepelt A diótörőben, amit persze megnéztünk a családdal. De magától értetődő, hogy az opera szóról elsődlegesen maga a – számomra nehéz – műfaj jut eszembe. Talán ezért nem könnyű tömegeket operarajongóvá tenni.…

Tovább

A hivatkozások, illetve hivatalos titulusok szerint Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár. Egy korábbi interjúban a tanítást helyezte az első helyre, de a Magyar Állami Operaházzal alapvetően műfordítóként áll szakmai kapcsolatban. Persze magánemberként, a műfaj kedvelőjeként is erős szálak fűzik az intézményhez. – Ha valakinek a szülei annyira kötődnek az operához, és magához az Operaházhoz is, mint önnek, akkor egyszerűen belenő ebbe a világba, és adott, hogy szereti a műfajt? – Nem, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Édesapám nem csupán rendező, hanem egy időben az intézmény igazgatója is volt, és otthon a munkahelyeként, egyfajta üzemként beszélt az Operáról.…

Tovább

Tizennégy éve jelent meg A fehér király, amit a világ számos nyelvére lefordítottak. Tíz évvel később látott napvilágot az Oroszlánkórus, ami már címében is jelzi, a szerző, Dragomán György több szállal kötődik a hangjegyekhez. Ezúttal a két művészeti ág, az irodalom és a zene kapcsolatáról kérdeztük. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Az Oroszlánkórus kapcsán korábban elmondta, hogy minden darabja kapcsolódik a zenéhez – de különféle stílusokhoz. Van olyan zenei stílus, ami különösen közel áll Önhöz? – Rengeteg muzsikát hallgatok, teljesen össze-vissza. Épp ránéztem az aktuális, írás közben hallgatott munkazenéim listájára: Tom Waits, Händel, Led Zeppelin, Kurtág, Thy Catalfque –…

Tovább

Szokták mondani, hogy az opera költséges műfaj. Akik ezt állítják, elsősorban az énekesekre, a zenészekre, a táncosokra gondolnak, meg kosztümökre, díszletekre. Hogy valójában mennyi mindenre kell figyelni, mennyi kiadás, mennyi bevétel van, azt egészen pontosan tudja Dér Orsolya, hiszen ő az intézmény gazdasági igazgatója. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Mit árulnak el a számok az Operáról? – Először talán azt, hogy 1200 közalkalmazott és munkavállaló kifizetését intézzük, és akkor még nem beszéltünk azokról, akik vállalkozási szerződéssel állnak kapcsolatban velünk. Ez már önmagában is nagy szám. A művészeken túl ott a műszaki személyzet is, és a változásokat is le kell…

Tovább

Az egyszerű kijelentő mondatok között rendre komoly élettörténetek húzódhatnak meg, sok munkával, szorgalommal, tehetséggel. Tóth Gáborral való beszélgetésünkhöz az az apropó is bőven elegendő, hogy a kürtművész megkapta a Magyar Állami Operaház Kamaraművésze címet. – Nehezen tudom magam elé képzelni a pillanatot, amikor egy kisgyermek úgy dönt, hogy kürtművész lesz. – Lehet, hogy van ilyen, de az én esetemben nem pontosan így történt. Zenész családból származom, magától értetődő volt, hogy én is tanultam zenét: négy-öt évesen a zongorával kezdtem. Később nagyapám, aki klarinéton játszott, azt javasolta, próbáljam meg a kürtöt is. Elfogadtam a javaslatát, bár nem tudom pontosan, hogyan érezte…

Tovább

A próbában az a jó Horváth Zoltán rendező szerint, hogy lehetőség van szó szerint kipróbálni a dolgokat. Ami működik, azt meg kell tartani, ami nem sikerült, azt ki lehet javítani. A november 14-én elhunyt rendezővel 90. születésnapja előtt néhány nappal beszélgettünk. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Önnek nagy múltja van, de hogy látja, a műfajnak lesz-e jövője?      – Hálát adok a mennyei Atyának, hogy egész életemben azt csinálhattam, amiben örömömet leltem. Szeretem a zenét, és talán most már mondhatom azt is, hogy értem. A kérdésre nem tudok válaszolni, de szeretném, ha lenne. Számomra a muzsika maga a csoda, és…

Tovább