Szerző: Thurzó Zoltán

Nagyvárad komolyzenei életét precízen összegző családi „Regisztumunkban” tényként körvonalazódik azon érdekesség, amely fényt derít többek közt arra is, hogy városunk alapítása óta – ciklikus forgások mentén, 20 vagy akár 50 éves idősávokban nézve az elmúlt évszázadok zenei történéseit – bizony sokszor találkozunk olyan visszatérő „periódusokkal”, ahol olyan zenei személyiségek jelennek meg, akiknek zeneteremtő jelenléte, tevékenysége szembetűnően sűrű, ezzel pedig egyszerűen megkerülhetetlenekké válnak a város zenei életének korabeli alakulásának összességében.  Mindig akad egy család, vagy épp egy olyan elszánt muzsikus, aki zenei tekintetben  (előadóként, szervezőként, mecénásként, producerként) mondhatni, koncentrált mód ténykedik Nagyváradon. Ezek az emberek alkotó tevékenységeikkel párhuzamosan teljes mértékben megkerülhetetlen…

Kersch Ferenc a fiatal Bartókkal kapcsolatban nem azonnali, elkápráztató eredményre törekedett, mert nem csodagyereket óhajtott nevelni belőle, hanem rendhagyó tehetségével egybehangzó, széles körű zenei műveltséget nyújtani neki. Hosszú távra, egész életre időzítette tanítványa felkészültségét. Szemlélete szerint fontosabb ebben az életkorban nagy mennyiségű anyagot elsajátíttatni a tanulóval, megismertetni vele az előbbi korok stílusirányzatait, technikáját és módszertanát. Bartókkal alkalmazott módszertani elvei – az anya ijedelme ellenére – mondjuk úgy, hogy szerencsére meghozták később az eredményt: Bartók ugyanis nagy zongorista lett, enciklopédikus műveltségű muzsikus és párját ritkító partitúrajátékos.  Zenetudományi szempontból azért tartható jelentősnek e mozzanat kihangsúlyozása (nézzük ebből a megközelítésből), mert Kersch Ferenc…

Amint azt már korábbi bejegyzésemben is olvashatták, Bartók Béla tízéves korában, az 1891-92-es tanév első felét Nagyváradon töltötte. Voit-Krocsek Emma tanítónőnél, nagybátyja özvegyénél lakott. Ebben az időben Kersch Ferenc volt a zongoratanára. A jeles zongoraművész, karmester és zeneszerző, Liszt Ferenc tanítványa, kezdettől fogva felismerte a fiúcska rendkívüli tehetségét és eltökélte, hogy tanítványa adottságaihoz méri a pedagógiai feladatokat. Komplex zongoratechnikai és előadóművészeti követelmények elé állította az ifjú Bartókot, attól sem riadva meg, hogy nehezebb darabokat osszon ki rá, amilyeneket a gyermek Bartók akkori felkészültsége alapján kényelmesen megoldhatott volna. Ilyen körülmények között nyilván nem mélyíthette el a tanultakat, a kompozíciók nagy része…

Ezelőtt három hónappal, épp egy erdélyi zongorakoncert-körúton voltunk párommal, Erikával, amikor az egyik legfelkapottabb európai zongoraművész, Goran Filipec írt nekem, hogy szeretne megkeresni „egy fontos dologgal kapcsolatban” – a múltévi nagyváradi fellépése alkalmából ismerkedtünk meg személyesen. Végül kapcsolatba léptünk, és elmondta, hallott játszani, de a legnagyobb hatást a két lemezem tette rá, ezért úgy döntött, egy olyan komolyzenei projektbe hív, amely azt tűzte ki célul, hogy Eszéken egy nap alatt több neves, fiatal európai zongoraművész közreműködésével játsszuk el Beethoven mind a 32 zongoraszonátáját. Az albumok itt és itt megtalálhatók. Goran Filipec tudta, hogy Beethoven 32 zongoraszonátájából 26-ot a repertoáromon tartok,…

Ahogy közeledünk az idei Beethoven-év végéhez (születésének 250. évfordulója van idén), akarva-akaratlan megpróbáljuk felmérni, mi az, amit megtettünk e rendkívüli zeneszerző emlékének ápolásáért és mi az, amit még megtehettünk volna, hogy ez az emlékév még maradandóbb élményekkel éljen tovább azokban a zenekedvelőkben, akik a szép számmal rendezett hangversenyeket szorgalmas kitartással látogatták. Természetesen mindezen tervekre a Covid világjárvány oly mértékben csapta rá az ajtót, hogy a vakolat is a „Sors” szimfónia első négy hangján cseng azóta is a füleinkben. A XIX. század óta – Beethoven halálát követően – szerte a világon egymást érték műveinek előadásai, és nem volt ritka az egész…

Nagyváradnak, hogy zenei tekintetben az európai élvonalban lehessen, mindig fontos volt a multikulturalizmus, illetve az erre való nevelés, oktatás. Megjelenési formáit a több évszázados nagyváradi zenei életben csakis pozitívumként értékelhetjük. Mindez nyomon követhető a zenei dokumentumainkban is. Elemelve ezeket, viszont az is feldereng bennük, hogy az akkori eredményeket létrehozók körében jobban jelen volt a kölcsönös tisztelet, és a tényleges összefogás elve – napjainkhoz képest nagyobb jelenléttel bírt minden szinten és területen. Nagyvárad hűen őrzi a több évszázados zenei ismereteket és hagyományokat, ugyanakkor századunkban az újkori modernitást is sugározni akarja. A multikulturalitás napjaink „velejárója” Nagyváradon, ahol a nemzeti sokszínűség, sokféleség és…

Nagyvárad közel 1000 éves zenei jelenléte a helyi és nemzetközi köztudatban több kapcsolódási pont mentén építkezik: vallási, intézményi, közösségi, társadalmi, egyéni, családi, nemzeti, és globális. Fokozatosan alakult ki a multikulturális zenei nevelés területe, amely az idők folyamán jelentős változásokat hozott Nagyváradon. A zenei értelemben vett multikulturalitásnak igazából többféle értelmezése lehetséges attól függően, hogy a fogalmat tágabb vagy szűkebb értelemben vizsgáljuk, a jelenünkben tapasztalt utóhatásokról már nem is beszélve. Érdekes azt is megvizsgálni ugyanakkor, hogy az itt élő, eltérő etnikumok kulturája hogyan alakul ki egy tágabb értelemben vett közösség életében, és lényegében mit jelent tagjainak számára. A zenetörténeti tények önmagukban csupán…

Nagyvárad teljes (zene)történelmét ismervén kijelenthető, hogy ez a város mindig nyitott szellemű, tehetségeket befogadó város volt, ahol az eltelt századok folyamán fontos volt a kulturális műveltség, annak el- és közismert képviselőinek támogatása, tisztelete, valamint az átfogó értékek felkarolása, azoknak fejlesztése. Időközben kicsit torzult a világ, ami bizony meglátszik a napjainkban kortársként ismeretes értékeinkben. A zene éppoly mértékben jelen van életünkben, mint a belélegzett levegő. Bárhova nézünk, vagy épp megállunk és becsukjuk szemeinket, letűnt korok szellemei beszélnek hozzánk, akik próbálják megmutatni nekünk a „helyes irányt”. Bizonyos értelemben mindenkinek köze van jelenünkben a zenekultúrához valamilyen mód, annak elsajátításához, létrehozásához, megőrzéséhez, és átadásához.…

George Enescu 1929 novemberében ismét Nagyváradon koncertezett. A két hangversenyről szintén elismerően nyilatkozik Nagyvárad zenekritikusa: „Egészen kivételes zenei élmény volt a Franck Cesar-szonáta előadása.” Azután az 1931-ben tartott hangversenye felülmúlta az összes addigiakat, mivel a mester ebben az évben ünnepelte születésének 50. évfordulóját. Ez alkalomból az egész ország a legnagyobb ünneplésben részesítette a zeneszerzőt és ebből a kedves megemlékezésből városunk is kivette részét. E jelentős évforduló tiszteletére George Enescut Nagyvárad díszpolgárává nyilvánították. A Casa Naþionala – amely a város kulturális-hazafias tevékenységét irányította –, elhatározta, hogy nagy ünneplésben részesíti a zeneköltőt. A Gazeta de Vest november 28-i száma felhívást intéz a…

Nagytatám zenetörténészi kutatómunkája során többször is publikált Enescu váradi hangversenyeiről, és ittlétének részleteiről. A világhírű román zeneszerző-előadóművész több ízben is megfordult városunkban. Ezeket a korabeli látogatásokat nem érdektelen feleleveníteni még napjainkban sem, mivel városunk újkori zenei életének alakulásához – Bartókhoz hasonlóan – ő is jelentősen hozzátett. Tevékenységét nem csak a kollegák, sajtósok méltatták, de alkotásait is nagy gonddal mutatták be a helyi, hazai, és külföldi művészek. Továbbá nemcsak hangszeres műveit illetően kérhették ki véleményét, hanem nagyzenekari műveinek értelmezését is megbeszélhették vele. Enescu hangversenyei is ünnepi légkörben fogantak. A korabeli szakkritika az akkori lapok hasábjain elragadtatott hangon számol be egy-egy fellépéséről.…