„Valódi és értékes művészet – legalábbis egyelőre – csak nemzeti művészetként képzelhető el.” Ezzel a megállapítással kezdődik az a beadvány, amelyet a kor legnemzetközibb szervezete, a Népszövetség irodalommal és művészetekkel foglalkozó állandó bizottsága számára fogalmazott meg Bartók Béla – a korszak egyre fenyegetőbb légkörére reagálva – állam és művészet kapcsolatáról. 1931-től vett részt a korábbi belga művelődésügyi miniszter, Jules Destrée elnöklésével megrendezett üléseken, melyeken többek között Karel Čapek, Henri Focillon, Thomas Mann és Paul Valéry is jelen volt. Bartókot egyedüli magyar résztvevőként a zenei ügyek képviseletére hívták meg, s ő szakkérdésekről, a zeneszerzői és népzenei hangfelvételek fontosságáról, a zenei kéziratok…
