Szerző: Wagner Sára

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre a 21. századi nő és férfi identitás- és szerepkeresés akadozott dinamikáját mutatja be, ráadásul a problémát két magyar orvos köpenye alá bújtatja. A film a nő és a férfi kapcsolatának miértjére nehezen ad választ – az úton levés, a „hogyanság” ambivalenciáját mutatja be. A történet egy nő és egy férfi találkozásáról szól. A New Jerseyben élő sikeres agysebész, Márta, miután egy konferencián megismeri a Budapesten praktizáló Jánost, hazaköltözik a férfi miatt, aki nem megy el a megbeszélt találkozóra, és még le is tagadja, hogy emlékezne Mártára. A maguk módján mind a ketten kilógnak saját…

Tovább

Elvonatkoztatás a megszokástól. Kiszakadás a körforgásból, amelyben az általunk ismert koncertélet és annak közvetítése pár hónappal ezelőttig működött, és ami ismét próbál újraindulni, csak épp telepítés nélkül. Augusztus elején tartották az idei rendhagyó Altalena Zenei Fesztivált. A helyszín, az előadás módja, a repertoár, a közönség reakciója, a megjelenés, no és a zeneiparral járó terhek, például az eladhatóság súlya – átértékelődik. Nem egyszerű választ találni a kérdésre, hogy hogyan találhat magának új utat ez a sokszor ellentmondásos rendszer, amiben a zene „működik” – egyáltalán, vissza kell-e találnia egy régihez? Ha nem is a huszonegyedik századi tömegkultúrához, esetleg a házi- vagy a…

Tovább

„Szerb Antal regényének egyik legcsodálatosabb pillanata, ahogyan egy véletlen hibából adódóan elkezd kibontakozódni a történet” – vélekedik Simon Izabella, a kamara.hu egyik művészeti vezetője, akivel a hibázás izgalmas és manapság még aktuálisabb kérdéséről beszélgettünk. – Különösen a gyermekprogramok hívják fel a figyelmet arra, hogy bármilyen tudás vagy előzetes ismeret nélkül is a zene, az irodalom, a művészet részévé válhatunk, és hogy a hibázásnak itt nincs súlya. Ez a gondolat, illetve hozzáállás természetes formában látható a gyerekeknél, ahogy erre te is gyakran felhívod a figyelmet. Mikor következhet be az a törés, amikor az ember elkezd távolságtartóvá válni?  – A gyermekek világa…

Tovább

Az elmúlt években egyre több kamarazenei fesztivált szerveznek Budapesten és vidéken is, a Kaposfesttől kezdve a Cziffra Fesztiválon, a kamara.hu-n és a Fesztivál Akadémián át az idén először megrendezésre kerülő New Millennium International Chamber Music Festivalig. A legtöbb rendezvényt mesterkurzusok is kísérik – a Bozsoki Zenei Fesztivál/Alpokalja Művészeti Napok is hasonlóan kettős céllal indult el hat évvel ezelőtt. Nem mehetünk el könnyedén azon piaci követelmények és trendek mellett, amelyek kegyetlenül befolyásolják, hogy mi és hogyan szólal meg, hol és ki hallgatja, háttérbe szorítva sokszor magát a zeneművet. Keresés a végpontok között, akusztika és intimitás, transzcendencia és materializmus, szakralitás és a…

Tovább

„Zene, milyen nagy, ej, de nagy a te hatalmad!” – a Fórum A Népművészetért Alapítvány és a Közép-európai Egyetem Kulturális Örökség programjának nyári egyeteméről. Mit őrzünk, mit adunk tovább és mit dobunk ki? A kérdés mostanában sokat foglalkoztat, miközben igyekszem kiiktatni a felesleges cuccokat a padlásról és garázsból. Nehéz megszabadulni a – nemcsak – megfogható dolgoktól. Az ember valahogy úgy érzi, mintha az egyes tárgyak a (test)részeivé váltak volna. A válogatás mégiscsak szükséges. A halmozás ugyanis olyan felesleges súlyt képes az ember vállára helyezni, hogy végül mozdulni sem bír. A rendszerváltás előtti zenei élet kutatójaként ugyanakkor jól tudom, hogy mit is jelenthetnek azok –…

Tovább

2018 végén jelent meg a Váczi Dániel Multet első lemeze Reticular címmel. A lemez bemutató koncertjére február 20-án kerül sor az Opus Jazz Clubban. Lemez- és koncertajánlónkban a rögzített, és az Opusban élőben felcsendülő hangok mögötti elképzelések nyomába eredünk Váczi Dániel idegenvezetésével. A lemez meghallgatható ide kattintva.   „Él egy angyal, Sonifer, aki a szivárvány tizenkét színéből fűz gyöngyöt. A nappal gyűjtött gyöngyökből alkonyattájt elkészíti az aznapi színsort, majd ezt ismételgetve fűzi láncát egész éjjel. Amikor elkészült, néhány szemet megérint ujjával: ezek hajnalban, ahogy tekintetét végighordozza az elkészült füzéren, sorra felvillannak.” – szól a próza nyelvén a lemez és Váczi retikuláris rendszerének egyik…

Tovább

Kiss Péter zongoraművész február 3-án lép fel A fekete-fehér színei koncertsorozat idei első előadójaként a Zeneakadémián. A koncert apropóján a kamarazene és a szólózás közti különbségről, a szvit műfajáról és a zene törvényeiről is beszélgettünk vele. ‒ A közönség kamarazenészként és szólistaként egyaránt megismerhetett az elmúlt évek során. Van különbség a két előadói attitűd között?  ‒ A kamarazene során a zenész a partnereivel is kommunikál, a szólista egyedül, saját értelmezésével képez hidat a darab és a hallgató között. Kamarazenészként sem tudok másképp közelíteni a zenéhez, mint szólistaként, de amikor másokkal játszom együtt, természetesen kompromisszumokat kell kötni. Az a fontos, hogy a középpontban ne az előadó legyen, hanem a…

Tovább

„Persze a rejtett dolgokat nem ismerjük, és ne felejtsük el, hogy a történetírás, ha mégoly józan is, és mégoly jó akarattal igyekszik is a tárgyilagosságra, mindig költészet marad, és harmadik dimenziója a feltételezés.” (Az üveggyöngyjáték) A november 17-i nagytermi koncert hangjaihoz mintha valamivel nehezebb volna szavakat találni, mint az előző napokon. Várjon Dénes ‒ ezúttal ‒ szavai csengenek a fülemben, melyek felvezették a Holliger-műveket, a 2 Albumblätter, getuscht ősbemutatóját: a hangok is lehetnek betűk, e rövid darabokban ott van az egész, rejtett idézetek a komponista számára fontos zeneszerzőktől. A kamara.hu második napján ezek voltak a benyomásaink: https://papageno.hu/featured/2018/11/rendeltetesunk-hogy-helyesen-ismerjuk-fel-az-ellenteteket-a-kamara-hu-masodik-napja-galeria/ Heinz Holliger e műveket Ilse…

Tovább

„Persze, hogy rendet kell vinni a történelemben ‒ mérgelődött Jakobus. Minden tudomány, többek között, rendezés, egyszerűsítés, az emészthetetlen emészthetővé tétele a szellem számára.” (Az üveggyöngyjáték) A kamara.hu/2 (november 16.) során erős villámok csaptak össze a fejemben, és ennek nem csak az a két oldalról érkező vakító reflektorfény, a kék és a fehér volt az oka ‒ a sor szélén ültem, közvetlen mellettem állt a Holliger-mű digitális kottája, és szólt a hangszer, játszott a zenész, megbontva a szokásos színpad‒közönség térbeli felosztását. Doráti, Veress, Brahms, szünet, Holliger, majd ismét Brahms. Korszakokon és zenei felfogásokon átívelő, összetett, feszült reflexiók, ritmusok, szünetek, dallamok,…

Tovább

„Közülünk mindenki csak ember, csak egy kísérlet, útbanlevés.” Olvasom Az üveggyöngyjáték sorait. Hogy is van ez? Visszagondolok azokra a pillanatokra, amiket november 15-én csíptem el, miközben a kamara.hu első koncertjén ültem, és figyeltem a zenészeket, a zenét és a közönséget. Emlékszem, ahogy a színpadon Klenyán Csaba teljes beleéléssel követte, és ujjaival imitálta Várjon Dénes zongorajátékát. Arra is, ahogy a hallgatókat magával ragadta a zene, amit önfeledten, mégis visszafogott táncmozdulatokkal kísértek. Aztán az is eszembe jut, hogy a sok diák a színpadon milyen büszkén zenélt Heinz Holliger vezényletére; mosolyogva hallgatták a mestert, ahogy a Divertimentóról szólt. Azok a pillanatok is megmaradtak,…

Tovább