Szerző: Wagner Sára

„Persze, hogy rendet kell vinni a történelemben ‒ mérgelődött Jakobus. Minden tudomány, többek között, rendezés, egyszerűsítés, az emészthetetlen emészthetővé tétele a szellem számára.” (Az üveggyöngyjáték) A kamara.hu/2 (november 16.) során erős villámok csaptak össze a fejemben, és ennek nem csak az a két oldalról érkező vakító reflektorfény, a kék és a fehér volt az oka ‒ a sor szélén ültem, közvetlen mellettem állt a Holliger-mű digitális kottája, és szólt a hangszer, játszott a zenész, megbontva a szokásos színpad‒közönség térbeli felosztását. Doráti, Veress, Brahms, szünet, Holliger, majd ismét Brahms. Korszakokon és zenei felfogásokon átívelő, összetett, feszült reflexiók, ritmusok, szünetek, dallamok,…

„Közülünk mindenki csak ember, csak egy kísérlet, útbanlevés.” Olvasom Az üveggyöngyjáték sorait. Hogy is van ez? Visszagondolok azokra a pillanatokra, amiket november 15-én csíptem el, miközben a kamara.hu első koncertjén ültem, és figyeltem a zenészeket, a zenét és a közönséget. Emlékszem, ahogy a színpadon Klenyán Csaba teljes beleéléssel követte, és ujjaival imitálta Várjon Dénes zongorajátékát. Arra is, ahogy a hallgatókat magával ragadta a zene, amit önfeledten, mégis visszafogott táncmozdulatokkal kísértek. Aztán az is eszembe jut, hogy a sok diák a színpadon milyen büszkén zenélt Heinz Holliger vezényletére; mosolyogva hallgatták a mestert, ahogy a Divertimentóról szólt. Azok a pillanatok is megmaradtak,…

Nemrég olvashatták Simon Izabellával készített interjúnkat. Ezúttal a kamara.hu másik művészeti vezetőjét, Várjon Dénest kérdeztük a mester‒tanítvány kapcsolatról, a klasszikus zene és a népszerűség kapcsolatáról, valamint Anda Gézáról. – Mikor, hogyan válik le a tanítvány a mesteréről? Egyáltalán szükséges, lehetséges a leválás? – Ez egy nagyon érdekes folyamat, amellyel kapcsolatban csak a saját élményeimet tudom elmesélni ‒ biztosan ez mindenkinél másképpen zajlik le. 15 éves koromtól kezdve hosszú éveken át rendszeresen foglalkoztak velem olyan óriási zenészek és tanáregyéniségek, mint Rados Ferenc és Kurtág György, majd kicsit később Schiff András. A zenéhez, a zeneszerzőkhöz, a hangszerhez való viszonyomat alapvetően meghatározta az…

A kamara.hu művészeti vezetőivel készített interjúink alkalmával elsőként Simon Izabellát kérdeztük olvasásról, matematikáról, a zene és az irodalom kapcsolatáról és a kortárs zenéről. – Lehet zenét hallgatni olvasás közben? – Sokszor és sok zenésztől hallottam azt a kijelentést, hogy lehetetlen, sőt, egyenesen szentségtörés zenehallgatás közben bármi mással foglalkozni. Én nem gondolom, hogy ez így lenne. Ha a lehet szónak a megengedett jelentését vesszük, akkor az én válaszom az, hogy természetesen lehetséges zenehallgatás közben könyvet olvasni. Azonban, ha saját magamból indulok ki, és a szó másik jelentésére gondolok, vagyis arra, hogy képes vagyok-e zenehallgatás közben olvasni, akkor a válaszom mindenképpen az,…

Életutak, pályák, karrierek, alkotások, hol keresztezik, hol megkérdőjelezik, vagy kiegészítik egymást. „Szerencsére a kamarazene irodalma kifogyhatatlan kincsesbánya. A fesztiválunk kiindulópontja mindig a kiválasztott regény világa, és ahhoz egy nagyon sokrétű asszociációs rendszeren belül gondolkodva szerkesztjük meg a zenei programot” ‒ meséli Simon Izabella, aki férjével, Várjon Dénessel minden évben közös elmélkedésre és feltöltődésre hívja művésztársait és közönségét. Jelen bejegyzés szóljon a kamara.hu történetéről és jelentőségéről. Nehéz elvonatkoztatni a hálózattól, melyben a zene, a zeneszerzők és a zenészek mozognak, és önállóan értelmezni az idei rendezvényt, függetlenül az előző évek összetett programjától. A rendezvény helyett, ahogy azt már tettem az előző írásokban…

Az alábbi bejegyzésben, mely továbbra is Simon Izabella idézeteit követi, fontos szerepet kapnak Steven Isserlis könyvei is, akinek a kamara.hu gyermekeknek szóló előadása, az Aranyhúrocska és a három cselló szövegét is köszönhetjük.  A könyvben szereplő renddel kapcsolatban a fantáziánkban megjelent a szabadkőművesség, mégpedig az Esz-dúr formájában, amely Mozart idejében a szabadkőművesség hangnemévé vált. Érdekes, hogy Mozart 1785-ben annak a páholynak vált tagjává (Zur Neugekrönten Hoffnung), amelyhez Esterházy Miklós is csatlakozott, aki Beethoven mesterének, Haydnnek volt pártfogója. Haydn egy alkalommal így fordult Leopold Mozarthoz: „Az ön fiánál nem ismerek nagyobb zeneszerzőt, sem hírből, sem személyesen.”- „Igencsak nagy dicséret egy másik muzsikus…

Knecht, Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték c. regényének főhőse hosszú ideig foglalkozott egyetlen játék elemzésével (aki még nem vette a kezébe a könyvet, képzeljen el egy szellemi asszociációs játékot, akár egy szabadon értelmezett Dixit játszmát), azt sejtetve, hogy egy adott tudomány- vagy művészeti ág kis részletének alapos és mélyreható ismeretével közelebb kerülhetünk bármely másikhoz. Ha ismeretlen útra is lépünk, lehetnek az élet más területéről ismert analógiák, amikbe beleütközhetünk. No, igen, a regény, de különösen a kamara.hu műsorának olvasása közben fennállhat a veszély, hogy öntudatlanul is a játék és az (ön)elemzés részévé válunk, és nem tudjuk megállni a kapcsolatok keresését. https://papageno.hu/featured/2018/10/negy-nap-a-kamarazene-buvoleteben/ A…

A komolyzene kedvelői jól tudják, hogy november harmadik hete immár hagyományosan a kamarazenéről szól a Zeneakadémián. A négynapos kamara.hu keretében Simon Izabella és Várjon Dénes ezúttal is a nemzetközi zenei élet színe-javát invitálta Budapestre. 11. 15. 19:00 kamara.hu/1 11. 16. 19:00 kamara.hu/2 11. 17. 17:00 kamara.hu/3 11. 17. 19:30: kamara.hu/4 11.18. 15:30 kamara.hu/5 11. 18. 19:00 kamara.hu/6 11. 17. 11:00 Aranyhúrocska és a három cselló 11. 17. 18:30 Zene és vizualitás ‒ Roman Rabinovich műsora 11. 18. 17:00 Nyolcszemközt – beszélgetés filmről, irodalomról és zenéről A hazai kiválóságok sorában olyan művészek játékát élvezhetjük, mint Vigh Andrea, Rohmann Ditta, Megyesi Schwartz…

Október 7-én indul Rohmann Ditta sorozata Bach+ címmel a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplom altemplomában, október 17-én pedig másodszorra játssza el Vajda János Csellóversenyét a CAFe Budapest Kortárs Romantikusok 2.0 programjának keretében. Rohmann Dittával beszélgettünk. – Mit takar a koncertsorozat címében a „plusz”? – Egyrészről különböző hangszeren játszó zenészeket, énekeseket jelöl, akik értik és beszélik Bach nyelvét, másrészről azokat a műsorra tűzött, más zeneszerzők által komponált műveket jelzi, amelyek valahogyan kapcsolódnak a Bach-művekhez, kiegészítik őket, vagy épp kontrasztot alkotnak velük. – A Bach-forrás alkalmai során sokan hallhattak már téged Bachot játszani. Miért döntöttél úgy, hogy más zeneszerzők műveit is bevonod? – Bach megértését támogatja,…

1935. október 2-án született Frankl Péter zongoraművész, aki még Végh Sándorral is játszhatta Beethoven Esz-dúr trióját, valamint életében először Brahms A-dúr zongoranégyesét. Az alábbi interjú 2018-ban a Kaposfesten készült a művésszel.  Délelőtt Debussy Egy faun délutánjának Ravel négykezes-átiratát adták elő Fejérvári Zoltánnal, este pedig a Pisztrángötöst játszotta az Apollon Musagéte Kvartettel. A koncerten a mellettem ülővel a ráadás előtt össze is súgtunk, hogy valami elképesztő, ami a színpadon történik. Az a szeretet, pedagógiai érzék, precizitás, ami személyiségét meghatározza, gyermekien önfeledt játékában is megmutatkozik. – Milyen volt a délelőtti koncert? – Az első darab kilenc perc, Debussytől a L’après-midi. Külön kértem,…