E. T. A. Hoffmann–Orosz Ákos: Homokember – Mozsár Műhely, Budapest
„Hiszem, ha látom” – szoktuk mondogatni, amiből nem következik, hogy ne tudnánk elhinni, amit nem látunk. Sőt. A német romantika egyik nagy témája volt a szorongást, de legalábbis nyugtalanságot szülő láthatatlan elemek tettenérése – némi leegyszerűsítéssel mondhatjuk, hogy erről szól E. T .A. Hoffmann novellája is, amiből Orosz Ákos drámát írt. Miképpen lehet az ember saját sorsának szerzője, avagy elmenekülhet-e a végzete elől? Ez a mű alapkérdése, amit a budapesti előadás digitális szimulakrumok kellékeit felvonultatva fogalmaz újra. Shakespeare-től Szabó Lőrincig jónéhány szerző mondatai vendégeskednek a szövegben, mint a valóság mibenlétét firtató filozofikus szentenciák.
A Mozsár Műhely különleges terében ezt kutatja Nathanael (Patkós Márton) és ezt szemlélteti Clara (Gyöngy Zsuzsa) és Lothar (Lendváczky Zoltán) története. A Coppelius szerepében feltűnő Zsótér Sándor valamiféle machinátort is megjelenít, akinek elhisszük, hogy nemcsak elszenvedi, de alakítja is az életét. Ritka az olyan színházi produkció, amelyhez külön logót terveznek, itt ilyen is van (Sandra Poliakov digitális lepkeszárnya). A látvány az előadás talán leghangsúlyosabb eleme (ezt Biljarszki Maxim tervezte) – akárha egy izgalmas álomban lennénk.
Orosz Ákossal nemrég versekről beszélgettünk.
Az előadás alkotóit és időpontjait itt találja.
