Ha az élet álom

Álomgyár (Trill Zsolt, Katona Kinga; Nemzeti Színház) - fotó: Eöri Szabó Zsolt

Ivan Viripajev: Álomgyár – Nemzeti Színház, Budapest

A magyar címváltozat nem telitalálat. A darabban ugyanis inkább képzetekről, képzelődésről van szó, semmint álomról, másrészt annak a felszínes szórakoztatóiparnak a jellemzőiről, amit az oroszok sommásan és ironikusan Hollywoodnak neveznek. Miképpen lesz a virtuális reális? Ez a témája Viripajev darabjának, amit a nagyszerű rendező, Viktor Rizsakov a moszkvai Művész Színház után a budapesti Nemzetiben is megrendezett.

Álomgyár (Nemzeti Színház) – fotó: Eöri Szabó Zsolt

Hatalmas projekciók mellett játszanak a színészek (a díszlet részét képezi két nagy ledfal), úgy, hogy időnként ők is részévé válnak a vetítéseknek, pontosabban csak egy-egy részlet, ami képes a felszínre ránagyítva valamit a mélységből is felmutatni. Az események egy része a főhős, a tudományos lapszerkesztő David (Trill Zsolt) képzeletében játszódik csupán: nemrég elhunyt párjával (Katona Kinga) úgy társalog, mintha élne, s ezek után azt sem tudhatjuk, hogy az új nőismerőse, Elizabeth (Tarpai Viktória m. v.) ténylegesen létezik-e. De ennek abból a szempontból nincs jelentősége, hogy a dialógusok a darabban valóban megtörténnek-e, s hogy hogy a történések virtuálisak vagy reálisak, mindez magukon a történéseken nyilvánvalóan nem változtat semmit (ha egyedül én létezem – solus ipse –, minden más is csak a képzeletemben van jelen). A kérdés inkább az, hogy lényegi értelemben mi történik itt, történik-e egyáltalán valami.

Álomgyár (Nemzeti Színház) – fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bölcselkedéseket hallunk – szerelemről, szeretetről, boldogságról, házasságról. Filléres, lebutított – ha úgy tetszik: amerikanizált – okoskodásokat. Az egyik állandó viszonyítási pont egy buddhista láma, John, de ő is amerikai, a fogyasztói kultúrához idomult figura (Bordás Roland). Sémákat látunk a színpadon, néhány kivételtől eltekintve. A Kristán Attila által játszott üzletember, Frank abból a szempontból a baráti társaság tagjai fölött áll, hogy összetett jellem, izgalmas személyiség. Ugyanígy a feleségét alakító Szűcs Nelli, aki szintén hús-vér karaktert hoz. A darab kultúrkritikus mondandója (amelynek elősegítésére még egy átmázolt Frida Kahlo-vászon is felbukkan) hatásosan rezonál a mai kulturális közbeszéd jellemző témáira.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja