Ha leszáll a köd

A Schroffenstein család (SZFE-Ódry Színpad) - fotó: Éder Vera

Heinrich von Kleist: A Schroffenstein család – Ódry Színpad, Budapest

Ahogyan Ingeborg Harms magyarul is olvasható, közismert elemzéséből tudhatjuk, első drámájában Kleist magát a kort kívánta pellengérre állítani. Tarnóczi Jakab rendezése ehhez a gondolathoz kapcsolódik egy olyan kétosztatú, rég viszályban élő familiáris világ megjelenítésével, ahol a főbb szereplők akár fel is cserélhetőek. A (többek között) Rómeó és Júlia-parafrázisként is értelmezhető darabban a fiatalok igyekeznek eltekinteni ettől az abnormális kerettől, de ezt csak nagyon kevéssé tehetik meg.

A Schroffenstein család (SZFE-Ódry Színpad) – fotó: Éder Vera

Borzalmas dolgok történnek a drámában, de ezek soha nem jelennek meg a színen, csak a róluk szóló beszéd: fogadkozások, perlekedések, fecsegések. A kommunikációnak itt kiemelten nagy súlya van. Az egyazon család két házának szereplői tükörképszerűen, vagy – mondhatni – a hagyományos fotó rögzítési elve szerint viszonyulnak egymáshoz: az egyik a másik „negatívja”. Egyébként is mintha egy fekete-fehér fényképalbum képeinek az előhívását követnénk nyomon vagy mintha egy archívum tárulna fel a néző előtt: az előadás dokumentál. Dokumentálja az emberi csoportdinamika megnyilvánulásait, a házasság viszonyrendszerének sajátosságait, a nemzedéki létmód nehézségeit.

A Schroffenstein család (Nagy Márk, Ladányi Júlia; SZFE-Ódry Színpad) – fotó: Éder Vera

A családfőket (azaz Rossitz és Warwand urát egyaránt) eljátszó Friedenthal Zoltán és a kétféle (alárendelt, illetőleg domináns) feleséget alakító Schell Judit számára jutalomjáték ez az előadás, ahogyan a négy (!) különféle szerepben megjelenő Hegedűs D. Géza számára is. De szintén emlékezetes alakítást nyújt Ottokár szerepében Nagy Márk, Ágnes szerepében pedig Ladányi Júlia. A pályáját éppen most kezdő rendező hatásos és jó ritmusú előadást hozott létre, következetesen működtetett szimbólumokkal, jelentésessé tett mozgásokkal, szép képekkel. Pontos látleletet ad egy olyan világról, amelyet jól ismerünk, mégis csak tükör által, homályosan látjuk. A zárlat ezt a képzetet erősíti: füst lepi el a színpadot, ami aztán eljut a nézőtérre is: csípi a szemünket.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja.